Wolf Vostell (Leverkusen, 1932. október 14. – Berlin, 1998. április 3.) német képzőművész, festő, szobrász. A huszadik század második felében különféle képzőművészeti műfajok és technikák, mint az installáció, videóinstalláció, video art, happening, fluxus, dekollázs úttörői közé tartozott.Vostell – I disastri della pace/The Disasters of Peace. Varlerio Dehò, Edizioni Charta, Mailand 1999, Wolf Vostell. Meine Kunst ist der ewige Widerstand gegen den Tod. Rheinisches Landesmuseum Bonn 2007, Stephan Berg, Dieter Daniels: TELE GEN Kunst und Fernsehen, Kunstmuseum Bonn, Hirmer Publishers, Bonn 2015.
Élete Leverkusenben született egy vasúti tisztviselő fiaként. 1950-től kezdett alkotni. 1953-ban illusztrátorsegédként kezdett dolgozni és a Wuppertali Alkalmazott Művészeti Akadémián tanult. Az első dekollázsát 1954-ben készítette. 1955-56-ig a párizsi École Nationale Superieur des Beaux Arts-ban, 1957-ben a Düsseldorfi Művészeti Akadémián tanult.
1954. szeptember 6-án Párizsban a Le Figaro címlapján bukkant a décollage szóra, amelyet egy repülőgép-szerencsétlenség kapcsán használtak. A francia kifejezés többértelműségéből kiindulva alakította ki dé-coll/age elnevezésű művészi alapelvét, amelyet plakátletépéseire és happeningjeire is átvitt. 1960-ban feleségül vette a spanyol Mercedes Guardado Olivenzát. 1971-ben a kettéosztott Berlinbe költözött, amely életművének egyik központi témájává vált. Wolf Vostell 1998. április 3-án szívelégtelenségben hunyt el Berlinben.
Happening és Fluxus Első happeningje, a Das Theater ist auf der Straße 1958-ban Párizsban valósult meg, ahol a járókelőket plakátszövegek hangos felolvasására szólította fel. Vezérelve szerint „a művészet élet, az élet művészet”. 1962-ben más művészekkel együtt megalapította a Fluxus csoportot, amely Wiesbadenben, Koppenhágában és Párizsban rendezett fesztiválokat. 1963-ban a wuppertali Galerie Parnassban mutatta be első happeningjét (Neun-Nein-dé-coll/agen), és ugyanabban az évben rendezték első önálló kiállítását New Yorkban, a Galerie Smolinban. Legnagyobb szabású happeningje az 1964-es In Ulm, um Ulm und um Ulm herum volt, amely hat óra alatt 24 helyszínen zajlott.
Videóművészet Nam June Paikkal együtt Vostell a New York-i avantgárdot megelőzve az elsők között használta a televíziót művészi médiumként. Már az 1950-es években kritikusan foglalkozott az új médiummal, és a klasszikus képi elemeket a televízió mozgó, elektronikus képeivel kapcsolta össze.
Betonszobrok 1969-ben Kölnben egy Opel Kapitänt öntött be betonba úgy, hogy az autó formája koporsóra emlékeztetett; a mű címe Ruhender Verkehr. 1976-ban Malpartidában készítette el a VOAEX című szobrot, 1987-ben pedig a berlini Rathenauplatzon állították fel a Zwei Beton-Cadillacs in Form der nackten Maja című betonszobrát.
Museo Vostell Malpartida Vostell 1974-ben járt először Malpartida de Cáceresben, és elhatározta, hogy a Los Barruecos-i tájban múzeumot hoz létre. 1976 októberében feleségével, Mercedes Vostell-lel közösen alapította meg a Museo Vostell Malpartida múzeumot; a VOAEX szobor 1976. október 30-i felavatása egyben a múzeum megalapítását is jelentette. A múzeum őrzi a Vostell-archívumot, amelyet Estremadura regionális kormánya 2005-ben szerzett meg.
Késői évek és elismerések 1974-ben a Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris rendezte meg első nagy retrospektív kiállítását, amelynek rövidített változatát egy évvel később a berlini Neue Nationalgalerie mutatta be. 1981-ben Fluxus-Zug című művével 15 állomáson át, vasúti szerelvényen utaztatta környezetműveit Németországban. 1989-ben egy úgynevezett eseményképpel reagált a berlini fal leomlására. 1992-ben Berlin tartomány tiszteletbeli professzorrá nevezte ki, 1997-ben pedig Berlin városa a Hannah Höch-díjjal tüntette ki.
Jegyzetek
Fordítás
További információk http://museovostell.es Vostell-múzeum, Malpartida, Spanyolország
Kategória:1932-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek Kategória:Akcióművészek Kategória:Német festők Kategória:Német grafikusok Kategória:Német szobrászok