Carlo Galli (Montecatini Terme, 1931. március 6. – Róma, 2022. november 6.) olasz válogatott labdarúgó, csatár.
Pályafutása Ifjúsági karrierjét szülővárosa csapatában kezdte, majd itt játszotta első felnőtt mérkőzéseit is, az akkor a harmadosztályban szereplő együttesben. Egyetlen év után az akkor még szintén a Serie C-ben játszó Cascinához szerződött, ahol két idényt játszott le.
1949-ben egy véletlen találkozásnak köszönhette, hogy az addigiaknál erősebb csapatban folytathatta pályafutását. Ebben az évben találkozott a későbbi szövetségi kapitánnyal, Giuseppe Vianival, aki nyáron magával is vitte őt a Palermóhoz, rögtön az első osztályba. Bár magas volt, némileg furcsa módon a fejjátéka eleinte kifejezetten gyenge volt. Ez volt a legnagyobb hiányosság, amelyet Vianinak ki kellett küszöbölnie Galli játékában, végül december nyolcadikán, pályafutása során először pályára léphetett a Serie A-ban. 10 nappal később, a Lazio ellen megszerezte első góljait, amelyek végül a győzelmet is jelentették a 2–1-gyel záruló összecsapáson.
1951-ben Galli és Viani a Romához igazolt, amely éppen akkor esett ki a másodosztályba, és értelemszerűen az azonnali visszajutást célozta meg. Galli és a másik új szerzemény, Lorenzo Bettini nagyon jól dolgozott együtt, közülük Galli tizenhárom találattal a szezon végén házi gólkirály lett. A feljutás után hosszú idő után elváltak Galli és Viani útjai, miután a tréner a Bologna ajánlatát fogadta el. Galli tehát maradt a fővárosban, egészen 1956-ig, amikor helyet cserélt a Milanban játszó Gunnar Nordahllal.
Amikor Galli Milánóba szerződött, ismét együtt dolgozhatott Gipo Vianival. A római öt év után itt is ugyanennyit játszott, ezalatt száztizenkét bajnokin negyvenhétszer talált az ellenfelek kapujába. Itt kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett, valamint az április 13-án, a Lazio ellen szerzett öt gólja rekord a bajnokságban.
Nyolc találkozó erejéig az Udinese játékosa is volt, majd 1961-ben a Genoához igazolt, amellyel a Roma után ismét megnyerte a másodosztály küzdelmeit. Karrierje legvégén megfordult még Róma kék-fehér felében, a Laziónál, utolsó csapata pedig a harmadosztályú Pistoiese volt, az 1965-66-os idényben.
A válogatottban összesen tizenhárom meccsen lépett pályára, köztük kettőn az 1954-es világbajnokságon. Egy gólt szerzett a világbajnokságon, a Belgium elleni csoportmeccsen, összesen pedig öt találatot jegyez a nemzeti csapatban.
Statisztikái SzezonKlubBajnokságOszt.MeccsGól1949-50PalermoA2181950-51A2481951-52RomaB29131952-53A25141953-54A2081954-55A29121955-56A2061956-57MilanA23141957-58A14121958-59A30111959-60A2561960-61A2041961 aug-nov.UdineseA801961-62GenoaB1541962-63A831963-64LazioA2311964-65A1431965-66A101966-67PistoieseC150
Sikerei, díjai Bajnok: 1956-57, 1958-59 Serie B: 1951-52, 1961-62
Jegyzetek
Források
Statisztikái az olasz szövetség oldalán Enciclopedia del Calcio
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:A Palermo labdarúgói Kategória:Az AS Roma labdarúgói Kategória:A Milan labdarúgói Kategória:Az Udinese labdarúgói Kategória:A Genoa labdarúgói Kategória:Az SS Lazio labdarúgói Kategória:Az 1954-es világbajnokság labdarúgói