A pecséttan, latin eredetű nevén szigillográfia, görög eredetű névvel szfragisztika, az a tudományág, amely mind a dokumentumok hitelesítésére használt viasz-, ólom-, agyag- és egyéb pecséteket, valamint azok lenyomatait tanulmányozza. Nemcsak a pecsétek és lenyomatok művészi tervezésének és előállításának szempontjait vizsgálja, hanem figyelembe veszi azokat a jogi, adminisztratív, intézményi és társadalmi kontextusokat is, amelyekben felhasználásuk történt. A történelem egyik segédtudományaként tartják számon, mely kapcsolódik a pecsét hitelesítő funkciója kapcsán a diplomáciához, feliratai okán a paleográfiához, epigráfiához, képi ábrázolása alapján a heraldikához, numizmatikához, a társadalomtörténethez és a művészettörténethez is. A 18. században megszületett pecséttan kutatói, a szigillográfusok a pecsétek legősibb használatától – az ókori keleti államokban már az i. e. IV–III. évezredben – napjainkig tanulmányozzák a hitelesítésnek ezt a módozatát. Etimológia A szigillográfia szó a latin sigillum szóból származik, amely 'pecsétet' jelent, és a görög γραφή utótagból, aminek jelentése 'leírás'. A kifejezést olasz nyelven (sigillografia) gyakorlatilag Anton Stefano Cartari alkotta meg 1682-ben. Az angol nyelvbe jóval később került be: az Oxford English Dictionary által kiadott legkorábbi példányok, melyekben már szerepel a szigillográfia kifejezés, 1879-ből és amelyekben a szigillográfus kifejezés is megjelenik, 1882-ből valók."sigillography, n.". Oxford English Dictionary (Online ed.). Oxford University Press. (Subscription or participating institution membership required.) Az alternatív kifejezés, a szfragisztika a görög σϕρᾱγίς szóból származik, jelentése 'pecsét': ezt a szót először 1836-ban jegyezték fel angolul."sphragistic, n. and adj.". Oxford English Dictionary (Online ed.). Oxford University Press. (Subscription or participating institution membership required.) A magyar nyelvben a 'pecsét' szó nagy valószínűséggel valamilyen szláv gyökerekkel rendelkezik, így a tudományág magyar neve is részben szláv eredetű. Története
A 18. században megszületett tudomány megalkotójának a német teológust, Johann Michael Heinecciust tekintik. Bár a pecsétek történelmi használatát a kutatók már a 15. században kezdték feljegyezni és tárgyalni, köztük Thomas Elmham bencés szerzetes és az Anglia történetét az ókortól VII. Henrik koráig megíró John Rous történész. A 16. és 17. században a pecsétek tanulmányozása már meglehetősen elterjedtté vált az anikváriusok körében. Figyelemre méltó korai kutatói és gyűjtői voltak az angol Robert Glover, John Dee, Sir Robert Cotton és a francia Nicolas-Claude de Peiresc.
A pecsétekről szóló első közreadott értekezések közé tartozott Giorgio Longo De anulis signatoriis antiquorum (Milánó, 1615), a németalföldi tudós, Olivier de Wree Sigilla comitum Flandriae (Bruges, 1639) és Theodorus Hoepingk De sigillorum prisco et novo jure tractatus című művei (Nürnberg, 1642). A tudományág alakítására nagy hatást gyakorolt a történelmi segédtudománynak, a paleográfiának a megteremtőjeként is számontartott francia bencés szerzetes, Jean Mabillon De re diplomatica (1681) és a pecséttan megteremtőjének tekintett német teológusnak, Johann Michael Heinecciusnak a De veteribus Germanorum aliarumque nationalum sigillis (1710) című műve. Angliában a heraldika jeles alakja, egyúttal antikváriusként és politikusként is tevékeny John Anstis egy jelentős tanulmányt állított össze a pecsétekről "Aspilogia" címmel, ami viszont kéziratban maradt, nem adta ki, így az első, Angliában a pecséttannal foglalkozó, nyomtatásban is megjelent mű John Lewis egy kevésbé részletes traktátusa volt, Dissertation on the Antiquity and Use of Seals in England címmel (1740).Harvey and McGuinness 1996, pp. 24–25.Harris 2019, p. 148. A 19. század második felében a szigillográfiát német tudósok, köztük Hermann Grotefend és Otto Posse, valamint francia tudósok, köztük Louis Douët d'Arcq és Germain Demay fejlesztették tovább.
A bizánci kutatások egyik fontos tudományterülete a pecséttan, amely magába foglalja a bizánci ólompecsétlenyomatok, valamint a rajta lévő szövegek és képek tanulmányozását. Jelentősége mind a fennmaradt bizánci dokumentumok szűkösségéből, mind a nagyszámú, több mint fennmaradt pecsétből adódik.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Pecsét Pecséthenger Heraldika Embléma
*