A piszoár a vizelet leadását, összegyűjtését és eltávolítását szolgáló vécé. Az európai közkinccsé vált francia találmány épület nélkül teszi lehetővé, hogy főként férfiak, nyilvános helyen, illendőbb módon végezhessék kisdolgukat. Ugyanezt az elnevezést használjuk a nyilvános és az otthoni vizeldékre is.

Elnevezése A piss (pisilés) nemzetközi szavából képzett francia főnév a pissoir (a. m. pisilde).

Története 1830 tavaszán Párizs önkormányzata elhatározta az első piszoárok létesítését a főbb körutakon, amelyek mind a vizelde, mind a hirdetőoszlop szerepét betöltötték volna. A nyár folyamán ki is helyezték őket, de a júliusi forradalom idején a felkelők barikádokat építettek belőlük.

1841-ben újra bevezették őket, de ezúttal más formában. Kezdetben egyszerű hengeres edény volt, amit Rambuteau oszlopainak neveztek, az őket kiötlő gróf után. 1877-ben ezeket váltották fel a többfunkciós vespasienne-ek,Pike, David L. (2005): Subterranean Cities: The World Beneath Paris and London, 1800-1945, Cornell University Press az I. századbeli római császár, Titus Flavius Vespasianus után, aki adót vetett ki a nyilvános vizeldék cserzésre összegyűjtött vizelete után, mondván: „A pénznek nincs szaga”. A csúcson az 1930-as években Párizsban 1230 piszoár működött, de 1966-ra számuk 329-re csökkent. 2006-ra már csak az alábbi képen is látható, Boulevard Aragó-i maradt meg.Ress, Paul (2006): Shaggy Dog Tales: 58 1/2 Years of Reportage, Xlibris (1981-ben azt is új, Sanisette technológiával szerelték föl.)

Berlinben az első piszoárokat 1863-ban állították fel. Hogy meg lehessen különböztetni őket más városok hasonló műintézeteitől, komoly dizájnversenyt hirdettek megtervezésükre 1847-ben, 1865-ben és 1877-ben. Az egyik legsikeresebb, nyolcszögletű, hétállásos ilyen szerkentyűt 1879-ben állították fel először. Számuk 1920-ra 142-re gyarapodott.Bärthel, Hilmar (2000): "Tempel aus Gusseisen: Urinale, Café Achteck und Vollanstalten", Berlinische Monatsschrift, Heft 11

Ideiglenes, többállású piszoárokat egy központi oszlop körül, elválasztó falak nélkül először az Egyesült Királyságban vezettek be."The Pee Pod - the place to pee in Milton Keynes!". BBC news, 2010. június 15."Edinburgh to trial 'pee pod' street urinals". BBC news, 2010. november 24. Hölgyek számára az első nyilvános piszoárt Svájcban állították üzembe, Peeasy néven. Ennek lényege, hogy a hölgyek egy kis tölcsérszerű alkalmatossággal úgy tudják a vizeletet a vizeldében elvezetni, ahogy arra a férfiak is képesek.Salzmann, Claudia. "Frauen-Pissoir: Kein leichtes Unterfangen". Berner Zeitung, 2011. július 18.

Jellege A piszoárt leginkább nyilvános illemhelyeken szokás kialakítani. Kisebb csésze formájú alkalmatosság, anyaga legtöbbször fajansz, de fém vagy műanyag változat is előfordul. Falra szerelhető; sarokba való típus is létezik, szifontakaróval rendelkezik; öblítése lehet tartályos vagy szelepes. Korszerűbb helyeken gyakran mozgásérzékelős automatikus öblítőrendszerrel üzemel. A legtöbb piszoárnál egymás mellett külön-külön sorakoznak a csészék a falon, olykor elválasztófallal; de olyan változat is előfordul, ahol nem csészék találhatóak, hanem egységes fal csempe- vagy fémborítással, melynek alján közös folyókában vezetődik el a vizelet és az öblítővíz. Ha van is öblítőrendszer, a piszoár általában nem öblítődik olyan intenzitással, mint egy hagyományos vécé, ezért a vizeletszag hajlamos felgyülemleni benne; ezen illatosító pasztillákkal vagy légfrissítőrendszerrel lehet javítani.

Magyarországon Idehaza kevésbé terjedt el a párizsi rendszerű öntöttvas vizelde. Egy 1904-es kiadvány táblázata szerint egyetlen "vasköpenyes vizelde"Budapest Székesfőváros Közigazgatása az 1902. évben; 216. old. volt található közterületen, a 8. kerületi Mária Terézia-téren (napjainkban Horváth Mihály tér). Viszont favázas és/vagy falazott alkalmatosságból jóval több volt.

Képgaléria

Fordítás

Bibliográfia

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek Az illemhely kultúrtörténete

Kategória:Vécé