Halász Alfréd, 1908-ig Fischer Alfréd,A Belügyminisztérium 1908. évi 17798. sz. rendelete. MNL-OL 30794. mikrofilm 1239. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1908. év 10. oldal 41. sor. 1942-től Halász Alfréd Sándor (Bécs, 1889. április 12. – Budapest, 1955. október 21.) nyomdász, korrektor, politikus, budapesti törvényhatósági bizottsági tag (1926–1942), 1947–1953 között országgyűlési képviselő.

Élete Fischer József és Wachsmann Rozália (1866–1931) fia.HU BFL - VII.18.d - 05/1062 - 1925 és Halász Alfréd házasságkötési bejegyzése. Középfokú tanulmányainak végeztével 1904-től három éven át tanonc volt a Globus-nyomdában, majd a Hornyánszky-nyomdában helyezkedett el, ahol egészen 1916-ig dolgozott. 1910. június 18-án megnősült. Első felesége Csaszka József és Klein Cecília lánya, Franciska (1891–1910) volt, aki néhány hónappal az esküvőt követően elhunyt. 1912. november 25-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Páczius Mária Erzsébettel, Páczius Ferenc és Wiesler Katalin lányával.A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 598/1912. folyószám alatt. 1917-ben és a következő évben a Lehner-nyomda, 1919–1920-ban a Metropolitan-nyomda alkalmazottja volt, 1920-tól 9 éven át pedig a Világosság-nyomdában működött. Az első világháború idején a hadsereg nyomdájának üzemvezetője.

Korai évei a munkásmozgalomban 1906-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz, a következő évben pedig már a szociáldemokrata párt helyi szervezetének volt titkára Óbudán. A kommün alatt vállalt szerepe miatt internáltatott, később rendőri felügyelet alá került. 1923-tól a szociáldemokrata párt terézvárosi szervezetének titkára volt, és rendszeresen szerepelt előadóként a szervezett munkáselőadásokon.Lásd Népszava 1924. október – 1925. áprilisi számai: Munkáselőadások címszó alatt.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségében 1923-tól MSZDP országos választmányának tagja, az MSZDP 1926-os XXIV. kongresszusán a pártválasztmány végrehajtó bizottságának tagjává választották, a pártválasztmányi ülések rendszeresen az ő elnökletével zajlottak. Az MSZDP-n belüli „ellenzék” egyik vezéregyénisége volt Stromfeld Auréllal, Kis Jenővel és Pajor Rudolffal együtt. A párt 1928. januári XXV. kongresszusán ő terjesztette elő az ellenzék határozati javaslatát, felszólalásában bírálta a szociáldemokrata parlamenti frakció opportunitását, és bizalmatlansági indítványt is tett a Peyer Károly vezette pártvezetőség ellen. 1928-ban a Somogyi–Bacsó-emlékünnepségen, amelyen szavalattal fellépett Ascher Oszkár és Várnai Zseni is, ő mondta az emlékbeszédet.

Az MSZDP 1930 szeptemberében tartott XXVII. kongresszusán – nem a pártvezetőség által készített beszámolók helyzetelemzése alapján, hanem az ellenzéki Halász Alfréd határozati javaslata nyomán – a kongresszus küldöttei határozatot hoztak arra, hogy a szeptember 1-i tömegdemonstráció tanulságaként a reakció elleni harc fő eszközévé a pártvezetőségnek a szervezett tömegmozgalmat kell tennie.

1933. januárban az MSZDP XXIX. kongresszusán az elnökség tagja volt, és ezen a kongresszuson az országos pártvezetőség tagjává választották, erről azonban – mivel úgy értékelte, hogy a vezetőségben nem következett be a szükséges mértékű személyi változás – lemondott. Lemondását az elnöklő Kéthly Anna sem vitára, sem szavazásra nem bocsátotta, így a vezetőség tagja maradt 1935-ig.

A nyomdász szakszervezetben Az 1926-os nyomdászkongresszuson az ő indítványára fogadták el a kormány sajtógyakorlata elleni tiltakozást tartalmazó határozatot, és ezen a kongresszuson a Nyomdai Munkások Központi Vezetőségének póttagjává választották. 1932-től elnöke, két év múlva pedig ügyvezető titkára volt a Könyvnyomdai Munkások Egyesületének, 1935-től a betegsegélyező pénztárat vezette. 1948-ban is a segélyző egyesület főtitkáraként szólalt fel a nyomdaipari munkások Grafikai Uniója megalakításának előkészítő értekezletén.

A budapesti törvényhatósági bizottságban 1925-ben a Demokrata Blokk listáján jutott a budapesti törvényhatósági bizottságba, amelynek 16 éven keresztül volt tagja. 1925-ben a közgazdasági bizottság tagjává választották, melynek munkájában – az ülésekről rendszeresen tájékoztató korabeli sajtóhíradások szerint – aktívan részt vett. 1925-ben felszólalt kéményseprő ügyekben, 1926-ban javasolta az Aréna úti villamos kiépítését a Dráva utcáig, 1927-ben kérte a Népliget végleges rendezését, valamint az interpellációs jogról interpellált, valamint részt vett a szociáldemokrata párt által benyújtott lakásrendelet kidolgozásában. 1929-ben az ipari bizottság, 1930-ban a városgazdasági ügyosztály bizottságának tagja volt.

Az 1930-as választáson a VI. kerületi választókörzetből Buchinger Manóval és Kis Jenővel együtt került be az MSZDP képviseletében a fővárosi törvényhatóságba. Két bizottságnak (a közgazdasági és ipari, valamint a városgazdasági), valamint a főváros képviseletében a Temetkezési Intézet üzemigazgatóságának tagja lett. 1932-ben az elnöki szakbizottságba is beválasztották.

Fürdő ügyekben is több alkalommal is felszólalt a bizottságban, például olcsó fürdőnapok létesítését javasolta a szegény munkások tisztálkodásának biztosítására. Az 1934-es megalakulásától tagja lett a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságnak (Kurkommisszió), Statisztikai Közlemények 82. kötet 2. szám 1937-ben a tabáni gyógyszálló szakbizottságának tagja lett.

Az 1935-ös helyhatósági választáson is bejutott a fővárosi közgyűlésbe, és a szociálpolitikai szakbizottság, valamint ismét a Temetkezési Intézet üzemi választmányának tagjává választották a főváros nevében. Többek között indítványozta, hogy a városligeti tavat gyakrabban lássák el friss vízzel, és a szállodaépítés fontosságát hangoztatta. 1936-ban másodmagával ő nyújtotta át a főpolgármesternek a baloldal petícióját, amelyben rendkívüli közgyűlés összehívását kérték, mert a villamostarifák felemelése ellen akartak tiltakozni. A kolduskérdés megoldására tett javaslata szerint ezt a kérdést csak intézményesen lehet megoldani, úgy, hogy progresszív adózást vezetnek be a szükséges összegek előteremtésére.

1938-ban a közlekedési, a közjótékonysági és szociálpolitikai, valamint a városgazdasági szakbizottságba választották meg. 1941-ben a közegészségügyi és köztisztasági, valamint a városgazdasági, idegenforgalmi és közművelődési szakbizottságokba és a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottságba választották be.

1942-ben megfosztották törvényhatósági mandátumától.Az 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról alapján 1942-ben feleségével együtt a zsidó vallásról a római katolikus vallásra tért ki, s a keresztségben neve Halász Alfréd Sándorra lett.l. Utólagos bejegyzések. Kiigazítások. c. szakaszt a házasságkötési anyakönyvi kivonatban.

A második világháború után A második világháborút követően ismét a szociáldemokrata vezetőség tagja volt. 1945. február 15-én Várnai Zsenivel együtt ők képviselték a szociáldemokrata pártot a Budai Nemzeti Bizottság megalakulásáról döntő ülésen, amelyen az összes demokratikus párt képviselői részt vettek. Áprilisban a Budapesti Nemzeti Bizottság nagygyűlésén a Szociáldemokrata Párt képviseletében a nemzetgyűlés tagja. A Szakszervezeti Tanács Apró Antallal és Kossa Istvánnal együtt bízta meg, hogy a szakszervezeteket az Országos Nemzeti Bizottságban képviselje, amelynek alakuló ülésén szeptemberben a titkára lett.Rajta kívül az elnökség: elnök: Tildy Zoltán, társelnökök: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kovács Imre és Kossa istván, főtitkár: Rajk László. (Népszava, 1945. szeptember 5. 2. oldal. 1945. decemberben a Szakszervezeti Tanácselnökségi tagja, és az ellenőrző bizottság tagja lett. 1946-ban tagja volt a Moszkvába utazó magyar szakszervezeti küldöttségnek.

1945-ben tagja lett a főváros ideiglenes törvényhatósági bizottságának, és az elnöki és közjogi szakbizottságba, a pénzügyi szakbizottságba, valamint a Budapesti Központi Gyógy- és üdülőhelyi Bizottságba választották be, erről a megbízatásáról júniusban lemondott, mivel a nemzetgyűlés tagja lett. Lemondását valószínűleg visszavonta, mert a korabeli sajtóhíradások szerint rendszeresen felszólalt a bizottság és a szakbizottságok ülésein. 1946. októberben a szociáldemokraták vezérszónokaként szólalt fel a koalícióval kapcsolatos problémák megvitatásán. 1947-ben az MSZDP gazdaságpolitikai bizottsága tagjává választották. 1947-ben a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusán a pártvezetőség tagja lett.

1947-ben részt vett és felszólalt Zürichben a nemzetközi nyomdászkongresszuson, ahol a kibővített titkári bizottság tagjává választották.

1948-ban az újonnan alakult Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökségi tagja, egyben a központi választott bíróság elnöke. A Nyomdász Segélyző Egyesület főtitkáraként részt vett a három nyomdaipari szakszervezet egyesítésének előkésítésében, a Nyomda- és papíripari Dolgozók Szakszervezetének megalapításában. Az új szakszervezetben a segélyző pénztárak ügyvezetője lett.

1950-ben a Magyar Függetlenségi Népfront delegáltjaként lett tagja a tanácsok megalakulásáig létrehozott Budapesti képviseleti bizottságnak.

Az országgyűlés tagja A két munkáspárt egyesülése után belépett az MDP-be. 1945. április 2-ától az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, szeptember 6-ától jegyzője. 1945. november 4-étől az SZDP nagy-budapesti listájáról nemzetgyűlési, majd 1947. augusztus 31-étől országgyűlési; 1949. május 15-étől a Magyar Függetlenségi Népfront fővárosi listáján 1953. március 18-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.

1947-ben nemzetgyűlési képviselő, a Szakszervezeti Tanács tagja, a Magyar Szociáldemokrata Párt pártvezetőségének tagja, az alkotmányjogi és közjogi bizottság tagja, a társadalompolitikai bizottság tagja, a Magyar Könyvnyomdai Munkások Szakszervezete országos bizottságának tagja, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (mint szövetkezet) igazgatóságának tagja, a Gazdasági Takarék- és hitelintézet Rt. igazgatósági tagja, a Magyar Általános Hitelbank alelnöke, a Tervgazdasági Tanács tagja.

Szerkesztői tevékenysége 1934-től szerkesztette Az Úti Kalauz c. periodika mellett a Nyomdász Évkönyvet is.

1955-ben hosszas betegség után hunyt el. Sírja az Óbudai Köztemetőben található.

Publikációja Az iparági szervezkedés (Népszava, 1948. november 26. 3. oldal)

Jegyzetek

Források

Halász Alfréd. Magyar Életrajzi Lexikon. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. január 23. Digitális História Adatbázis

További információk HU BFL – VII.18.d – 05/1062 – 1925

Amíg városatya lettem... A főváros főtisztviselőinek és törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajzgyűjteménye fényképekkel. Szerk. György Endre. Budapest, Globus, 1931

Az új városháza. A főváros főtisztviselőinek és a törvényhatósági bizottság tagjainak életrajza, a főváros hivatalainak, intézményeinek és üzemeinek ismertetése. Az 1931-37. évi törvényhatóság. Szerk. Weichert Béla. Budapest, 1931 A Fővárosi Közlöny 1925–1942., valamint 1945–1950. évfolyamai

Kategória:1889-ben született személyek Kategória:MSZDP-tagok Kategória:1955-ben elhunyt személyek Kategória:MDP-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (1945–1947) Kategória:Országgyűlési képviselők (1947–1949) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Magyarországi politikusok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Katolikus vallásra tért személyek