A párduccinege (Pardaliparus elegans) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Robert Swinhoe angol diplomata és zoológus írta le 1870-ban, a Parus nembe Parus elegans néven. Egyes szervezetek a Periparus nembe sorolják Periparus elegans néven.
Alfajai Pardaliparus elegans edithae (McGregor, 1907) – északi szigetek (Calayan, Camiguin Norte). Pardaliparus elegans montigenus (Hachisuka, 1930) – Luzon északnyugati része. Pardaliparus elegans gilliardi (Parkes, 1958) – Bataan félsziget, Luzon nyugati-középső része. Pardaliparus elegans elegans (Lesson, 1831) – Luzon déli és keleti-középső része, Mindoro, Catanduanes és Panay. Pardaliparus elegans albescens (McGregor, 1907) – középső szigetek (Ticao, Masbate, Guimaras, Negros). Pardaliparus elegans visayanus (Hachisuka, 1930) – Cebu, déli-középső szigetek. Pardaliparus elegans mindanensis (Mearns, 1905) – Samar, Leyte, Mindanao. Pardaliparus elegans suluensis (Mearns, 1916) – Sulu szigetcsoport (Bongao kivételével). Pardaliparus elegans bongaoensis (Parkes, 1958) – Bongao.
Előfordulása A Fülöp-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi sikvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt égövi erdők és szántóföldek. Télen az északi részekről délebbre vonul.
Megjelenése Testhossza 12 centiméter, testtömege 12-15 gramm. bélyegkép|220px| Életmódja Rovarokkal, magokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Januártól júniusig költ.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források Simon Harrap, David Quinn: Tits, Nuthatches and Treecreepers (1996).
Külső hivatkozások Periparus elegans Periparus elegans
Kategória:Pardaliparus Kategória:Madárfajok Kategória:Ázsia madarai Kategória:A Fülöp-szigetek endemikus madarai