A Tengermelléki határterület (, Primorszkij kraj vagy Приморье, Primorje, azaz „Tengermellék”) az Orosz Távol-Kelet egyik közigazgatási egysége, az Oroszországi Föderáció tagja, székhelye Vlagyivosztok.
Oroszország délkeleti részén terül el, a Távol-keleti szövetségi körzet része. Északról a Habarovszki határterülettel, keletről és délről a Japán-tengerrel, nyugatról Kínával, délnyugatról a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal határos.
Területe 165 900 km², 2005-ben 2,035 millióan lakták, népsűrűsége 12 fő/km².
1938. október 20-án hozták létre, a Távol-keleti határterület felosztásával a Habarovszki és a Tengermelléki határterületre.
Természetföldrajz
A Tengermellék az Orosz Távol-Kelet legdélibb részén van, keleti részére a Szihote-Aliny hegység nyomja rá a bélyegét, míg nyugati részén az Usszuri folyó mentén síkságokat találunk. A síkvidék a Hanka-tó környékén a legkiterjedtebb.
Partvidékek
A határterület partvidéke mintegy 1350 km hosszú. A keleti part a Povorotnij-fokig viszonylag tagolatlan, a Szihote-Aliny főcsapásával párhuzamosan húzódik. Ezen a partszakaszon csupán két jelentősebb öböl található, a Vlagyimir- és az Olga-öböl. A Povorotnij-foktól a koreai határig számos öböllel tagolt a partszakasz. Ezek a Nagy Péter-öböl melléköblei (Amerika-, Vosztok-, Sztrelok-, Usszuri-, Amuri-, Talmi-öböl). A két legfontosabb melléköblöt, az Amuri- és az Usszuri-öblöt a Muravjov-Amurszkij-félsziget választja el egymástól, melynek déli részén, a kis Zolotoj Rog-öböl (Aranyszarv) partján fekszik Vlagyivosztok. A Gatov-foktól nyugatra a széles Poszjeti-öböl húzódik. A Nagy Péter-öbölben számos kisebb sziget található, melyek közül a Russzkij-sziget (Russzkij osztrov) a legjelentősebb. A Sztrelok-öbölben találjuk a Putjatyin és Aszkold-szigeteket.
1947. február 12-én a Szihote-Aliny meteorit néven ismert kis méretű, 23–28 tonnás meteorit csapódott a területre, amely mintegy 26 méter átmérőjű becsapódási krátert, a Szihote-Alinszkij-krátert hozta létre.
Domborzat bélyegkép|220px|A Japán-tenger partvidéke Nahodkánál
bélyegkép|220px|A Hanka-tó a Landsat felvételén
A terület legnagyobb részét az északkelet-délnyugati irányban húzódó Szihote-Aliny egymással párhuzamos déli láncai foglalják el. Közepes magassága 800–1000 m, legmagasabb pontja délen az Oblacsnaja (1855 m), északon pedig az Anik-hegység, ahol a Tengermellék legmagasabb pontját (1933 m) is találjuk. A hegység a geológiai középidőben és a harmadidőszakban gyűrődött fel. Déli részén kiterjedt lávaplatót (hrebet Przsevalszkogo/Tatiensan) találunk. Az Usszuri-medence folytatásaként a Razdolnaja-folyó (Szujfun) szerkezeti árka választja el az orosz-kínai határon húzódó hegységektől, melyek a Szihote-Alinyhoz hasonló gyűrt középhegységek. Ez a hegységsorozat három részből áll, legészakabbi a Pogranyicsnij-hg. (legmagasabb pontja a Kedrovaja, 964 m), középen a Dapunlin-hg. lávaplatója (Versina-Szanduha, 742 m) terül el, délen pedig a Fekete-hegyek (Csornije Gori), legmagasabb pontjuk a 942 m magas Luna-hegy) magasodnak a Poszjeti-öböl fölé.
Ásványkincsek Ásványkincsekben rendkívül gazdag a terület, két nagyobb és egy kisebb szénmedence (Partyizanszki- (Szucsani-) és Artyomi-, valamint Felső-Razdolnajai-medencék) és mintegy 100 szénlelőhely található területén. A készleteket 2,4 milliárd tonnára becsülik. Különösen jelentős a színesfémkészlet: Kavalerovo környékén jelentős ónkészletek; Dalnyegorszknál pedig ólom- és cinkérc található. Leszozavodszknál és az Olga-öböl vidékén vasércet is találtak. Arany- és ezüstércet is számos helyen találhatunk, legjelentősebb ezek közül a Bolsaja Usszurka völgye. Itt találhatóak Oroszország legnagyobb volfrám- és bórkészletei. Számos ásványvízforrás tör fel a hegyvidéken, főként Smakovka (Kirovszkiji járás) vidékén, valamint a Csugujevkai, Olgai, Jakovlevkai járásokban . Fémes ásványkincsek térképe (oroszul) Nemfémes ásványkincsek térképe (oroszul) Ásványvízforrások térképe (oroszul) Építőipari alapanyagok térképe (oroszul) Szénlelőhelyek térképe (oroszul)
Éghajlat
Bár a terület a Krím-félsziget földrajzi szélességéig nyúlik le, éghajlata mégis az elvárhatónál jóval zordabb. Szibériától eltérően a keleti monszun befolyása alatt áll, ez azonban csak a nedves, ködös nyárban mutatkozik meg. Telente a sarki légtömegek uralkodnak, melyek zord, száraz időjárást okoznak. A tavasz a legszárazabb évszak, áprilistól jelennek meg a nedves légtömegek, melyek nyáron felerősödnek, ekkor hullik le az éves csapadék mintegy 2/3-a. A Japán-tenger partvidéke a legcsapadékosabb (1000 mm/év) körül, a Szihote-Alinytól nyugatra jóval kisebb ez az érték (600–700 mm). A júliusi középhőmérséklet 20 °C körül mozog, de előfordulnak (szubtrópusi légtömegek betörésekor) 35–40 °C-os hőmérsékleti értékek is. Nyár végén és ősszel gyakoriak a tájfunok. Bár októberben megkezdődnek a fagyok, az igazi tél december közepén kezdődik és márciusig tart. Az ekkor uralkodó szibériai légtömegek nagy hideget (–35-től –40 °C-ig) és viszonylag száraz időjárást hoznak (viszonylag vékony hótakaróval), gyakoriak a hóviharok. A januári átlaghőmérséklet az Usszuri-medencében –21 °C, Vlagyivosztokban a tenger mérséklő hatására –13 °C. A vegetációs periódus hossza 120 nap (északi területek) és 200 nap (Haszan-tó vidéke az észak-koreai határnál) között változik.
Vízrajz
A Japán-tenger a Tengermelléken a hideg Oja-shio áramlás befolyása alatt áll, amely északról halad dél felé párhuzamosan a partokkal. Ennek következménye a gyakori köd a tengerpartokon, valamint a hosszú jégborítottság. A tenger decembertől márciusig befagy, az északi partszakaszokon gyakran csak áprilisban enged fel a jégpáncél. A terület folyóvizeinek jelentős része az Amur vízgyűjtőjéhez tartozik, annak jobb oldali mellékfolyójába, az Usszuriba ömlik. Az Usszuri az Arszenyjevka (Daubihe v.Taupiho) és az Ulahe egyesüléséből születik, majd észak felé haladva az orosz-kínai határt alkotja. Legjelentősebb mellékfolyói (Iman v. Bolsaja Usszurka, Bikin) a Szihote-Aliny vizeit gyűjtik össze. A Szihote-Aliny keleti oldaláról számos rövid, bővizű, nagy esésű, zuhatagokban gazdag folyó halad a Japán-tenger felé. Ezek közül a legjelentősebbek: Szamarga, Kema, Tyetyuhe, Avvakumovka, Kijevka (Szudajhe). A Nagy-Péter-öbölbe ömlik a Partyizanszkaja (Szucsan) és a Razdolnaja (Szujfun), melyeknek viszonylag szélesebb medencéi vannak. A Razdolnaja utolsó szakaszában egy tektonikai árokban halad, amely összeköttetést teremt az Usszuri medencéjével. A legjelentősebb, 3/4 részben a területhez tartozó állóvíz a sekély Hanka-tó, melybe 3 folyó ömlik és a Szungacsa vezeti le vizét az Usszuri felé. A koreai határ mentén találjuk a kis Haszan-tavat, amely egy egykori, turzással elrekesztett tengeröböl.
Növény- és állatvilág bélyegkép|250px|Tölgyfa a Szihote-Aliny hegységben bélyegkép|250px|Az Orosz Távol-Kelet jelképe a kihalással fenyegetett szibériai tigris
Területének nagy részét (az 1950-es években 65%-át) erdő borítja. Növényzetében a kelet-szibériai és a mandzsúriai elemek keverednek. A kelet-szibériai típusú tajga fő alkotóeleme a dauriai vörösfenyő, amely elsősorban a terület északi részén és a Szihote-Aliny magasabb részein fordul elő. Az északi részek jellemző fái az ajáni lucfenyő és a fehérkérgű jegenyefenyő. A legmagasabb térszíneket hegyi tundra borítja. A mandzsúriai elemeket lombos fafajok képviselik (tölgy, gyertyán, juhar, mandzsúriai cédrus), az erdőkben gazdag az aljnövényzet, sok a lián és az epifita növény. Az erdőkben számos harmadidőszaki reliktum-faj fennmaradt (tiszafa, mandzsúriai dió, ginzeng stb.). A zártabb, szárazabb medencékben (főként a Hanka-tó környékén) kiterjedt sztyeppeket találunk, melyek Nyugat-Szibéria sztyeppjeihez hasonlítanak (tölgy-, nyár- és nyírligetekkel tarkított, embermagasságú fűvel és csipkerózsa-bokrokkal jellemezhető sztyeppek). A Hanka-tó partvidékén kiterjedt nádasokat találunk. Az eldugott vizes élőhelyeken máshol ritka fajok is fennmaradtak (lótusz, csilim). A terület gazdag növényvilágát a vlagyivosztoki botanikus kert mutatja be.
Állatvilága rendkívül változatos, a hideg észak és a meleg dél képviselői itt egymás mellett élnek. Jellemző növényevők a jávorszarvas, a vaddisznó, az őz, és a tengerpartok közelében a szikaszarvas. A ragadozók közt a szibériai (rozsomák, coboly, a betelepített amerikai nyérc) és a mandzsúriai (leopárd, hiúz, nyest, usszuri feketemedve, mandzsúriai barna medve) fajok is megtalálhatók. A Tengermellék és az usszuri tajga emblematikus alakja, a szigorúan védett amuri v. usszuri tigris. A madárvilág is igen gazdag, az erdők és rétek állandó lakói a fácánok, császármadarak, siket- és nyírfajdok, harkályok, cinkék, kékszarkák. Télen költöznek ide a kerce- és kövirécék valamint a különféle szalonkák. Nyáron viszont néha a fekete gólyák, túzokok, darvak mellett dél-kínai, indokínai trópusi fajok is felbukkannak.
A Tengermelléken 6 természetvédelmi terület (zapovednyik) található: Szihote-Aliny TT (a világörökség része) Lazói TT Usszurijszki TT Hankai TT Kedrovaja Pagy TT Tengeri (Morszkoj) TT
Történelem Az orosz hódítás előtt bélyegkép|200px|Nyikolaj Muravjov-Amurszkij, az orosz Távol-Kelet meghódítója
A mai Tengermellék első lakói a paleolitikumban (50-60 ezer évvel ezelőtt) telepedtek le itt. Az első tunguz népcsoportok leszármazottai a mai is itt élő nanáj, udege és orocs népek.
698 és 986 között a terület a Korea északi részét és Mandzsúria keleti részét is uraló Balhae (más néven Parhe vagy Bohai) királyság része volt, mely a Kogurjó (Goguryeo) állam bukása után alakult ki. Balhae feudális állam volt, mely kapcsolatban állt a korabeli Kínával és Japánnal is.
1115 és 1234 között a terület déli része a tunguz eredetű dzsurcsen nép államának része volt. A lovas nomád nép állama a mai Mandzsúriára is kiterjedt, a gazdasági alapját adó állattenyésztés mellett a fémművelés és a hajóépítés is jelen volt. A dzsurcsen állam a Dzsingisz kán vezette Mongol Birodalom támadáskor omlott össze. A mongolok elpusztították a dzsurcsenek városait, megsemmisítették flottájukat, a lakosság nagy részét megölték. A túlélők a lakatlan vidékekre menekültek (a Bajkál-tótól az Ohotszki-öbölig terjedő területre) és a fejlett kereskedelmet felváltotta a gyűjtögető-vadászó életmód. A vidék évszázadokra kiesett a gazdasági és társadalmi fejlődésből. A sztyeppéken élő mongolok nem telepedtek le az általuk elpusztított vidéken.
A 17. században jelentek meg az első orosz felfedezők, akik főként prémkereskedők voltak. Az Orosz Birodalom és Kína közötti határvita az 1689. augusztus 27-én aláírt nyercsinszki szerződéssel ért véget, mely a Sztanovoj-hegylánctól délre eső területeket (így a Tengermelléket is) a Csing-dinasztia fennhatósága alá rendelte.
A 19. század során az Orosz Birodalom expanziója erre a területre is kiterjedt. 1858-ban Nyikolaj Muravjov-Amurszkij megalapította Habarovszkot és Blagovescsenszket, melyek az orosz terjeszkedés hídfői lettek. A gyengülő Csing-dinasztia kénytelen volt (a nagyrészt még ekkor is lakatlan) területeket átengedni Oroszországnak. A Tengermellék két szerződéssel került orosz fennhatóság alá, ezek az ajguni (1858) és a pekingi (1860) szerződések, melyekkel Kína lemondott az Amur és az Usszuri folyón túli területeiről és kialakult a mai orosz-kínai államhatár.
A cári birodalomban (1858–1917) bélyegkép|250px|Vlagyivosztok az 1910-es években