Aszen Ilona (1224/25/26 – 1254 körül), , , bolgár királyi hercegnő, nikaiai (bizánci) (társ)császárné. Az Aszen-házból származott. Laszkarisz Mária magyar királyné és IV. Béla magyar király unokahúga és II. András magyar király és Meráni Gertúd unokája.

Élete Édesapja II. Iván Aszen bolgár cár, édesanyja Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő, II. András magyar király és Meráni Gertúd lánya.

I. Róbert konstantinápolyi latin császár halála (1228) után az öccse, a kiskorú II. Baldvin kormányzótársául néhány országnagy Ilona apját, II. Iván Aszent szerette volna látni a Konstantinápolyi Latin Császárság régenseként és felmerült a cár Árpád-házi Anna Máriától született lányának, Ilonának a házasságkötése a fiatal császárral. Végül ez a terv kútba esett, és Brienne-i János jeruzsálemi királyt választották társcsászárrá 1231-ben, így az ő Mária nevű lányát vette feleségül végül II. Baldvin. Miután ez a szövetség nem jött létre, II. Iván Aszen a nikaiai császárhoz, III. (Vatatzész) Jánoshoz közeledett, és Ilona hercegnőt eljegyezte a nikaiai trónörökössel, Theodórosszal. thumb|right|150px|Gallipoli (Gelibolu) és Lampszakosz (Lapseki) Ez a házasságkötés már valóban létrejött 1235-ben, mikor a két uralkodó a feleségeik, Laszkarina Irén nikaiai császárné és Anna Mária bolgár cárné jelenlétében, mikor a szövetség eredményeként meghódították Gallipolit, itt találkoztak, és Gallipoli városával átellenben,Ma Gelibolu, Törökország. a Dardanellák partján fekvő LampszakoszMa Lapseki, Törökország. városában összekötötték gyermekeik, Theodórosz herceg és Ilona hercegnő sorsát. 1237-ben azonban a szövetségesek összekülönböztek, és a cár visszakövetelte a lányát. A Drinápolyban időző cár elválasztotta lányát a nikaiai kíséretétől, és a síró hercegnőt a bolgár fővárosba, Tirnovóba küldte.Feltételezhetően még csak inkább eljegyzés történt, hiszen Ilona 1237-ben is legfeljebb csak 13 éves lehetett, de inkább fiatalabb, 1235-ben pedig 10 év körüli, a házassághoz meg a lányoknak legalább a 12 éves kort be kellett tölteniük, és ha így volt, akkor Ilona és Theodórosz elszakítása egymástól kisebb akadályba ütközhetett, mintha már valóban tényleges házasok lettek volna. Ekkor érkezett a hír, hogy Anna Mária cárné és kisebbik fia a szülést követően meghalt. A cár ebben a sors kezét, Isten akaratát látta, a haragja megenyhült, és lányát visszaküldte a nikaiai udvarba a férjéhez, akit az apja, III. (Vatetzész) Ióannész 1241-ben társcsászárává tett,Lásd Schwennicke (1984: 182. genealógiai tábla). így Ilona ekkor automatikusan megkapta a császárnéi címet.A tényleges házasságkötés is csak ekkor történt meg valószínűleg. Ekkor még Ilona volt Nikaia első asszonya, és egyedüli császárnéja, hiszen anyósa, Laszkarisz Irén vagy ebben az évben vagy már 1239-ben meghalt, és apósa csak 1244-ben vette feleségül Hohenstaufen Annát.

Ilona császárné apósa 1254. október 30-án vagy november 3-án, esetleg 4-én elhunyt, és a férjét ekkor egyeduralkodóvá kiáltották ki, de mivel Ilona halálának az időpontja kérdéses, nem tudni, hogy megérte-e ezt az időpontot, vagy már korábban meghalt, azonban 1254 után már biztosan nem élt. Feltehetőleg édesanyjához hasonlóan gyermekszülést követően vesztette életét.

Gyermekei Férjétől, II. (Vatetzész) Theodórosz (1221/22–1258) nikaiai császártól, 5 gyermek: Irén (–1269/70), férje I. Konstantin bolgár cár (–1277), 1 leány Mária (–1258/59), férje I. (Angelosz) Niképhorosz (1240 körül–1296/98) eoiruszi despota, 1 leány (?) János (1250–1305 körül), IV. János néven 1258-tól 1261-ig nikaiai császár, trónfosztották, megvakították és bebörtönözték, nem nősült meg, gyermekei nem születtek, szerzetesként hunyt el Teodóra (–1264/73 után), 1. férje Matthieu de Mons (–1264 előtt), Veligosti bárója Moreában, 2. férje Jakov Szvetoszláv bolgár cár (1210/20–1275/77), nem születtek gyermekei Eudokia (1254 körül–1295), Ventimiglia Vilmos Péter (–1278), Tenda ura, 1 fiú, 2. férje (I.) Arnaud Roger de Comminges (–1288), Pailhars grófja, utódok

Jegyzetek

Források Schwennicke, Detlev: Die Kaiser von Byzanz in Nikaia 1208–1261 aus den Häusern Laskaris und Batatzes. In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 182, Verlag, Marburg/Berlin, 1984.

Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.

További információk

Kategória:Aszen-dinasztia Kategória:Laszkarisz-ház Kategória:Az 1220-as években született személyek Kategória:Az 1250-es években elhunyt személyek Kategória:Nikaiai császárnék Kategória:Vatatzész-ház Kategória:Bulgária hercegnői Kategória:Idegen nyelvű térképet tartalmazó szócikkek