A Szomorú vasárnap, amelyet gyakran az öngyilkosok dalaként is emlegettek, egy népszerű magyar dal, zenéjét Seress Rezső zongoraművész, slágerszerző szerezte, szövegét Jávor László költő írta. Első kiadása 1933-ban jelent meg, és – nem kis részben a köré szövődött városi legendák hatásának köszönhetően – hamarosan világszerte ismertté vált. Keletkezésének története és fogadtatása ihlette az 1999-bemutatott Szomorú vasárnap („Gloomy Sunday - Ein Lied von Liebe und Tod”) című német–magyar filmdrámát, Rolf Schübel rendezésében. A dal eredeti címe Vége a világnak volt, a világháború okozta kétségbeesésről szólt, és egy, az emberek vétkeivel kapcsolatos, csendes imában végződött. A Szomorú vasárnap címet viselő változatot Jávor László írta, ebben a főhős öngyilkosságot kíván elkövetni kedvese halála után. Ez utóbbi változat rendkívül népszerűvé vált, míg az előbbit gyakorlatilag elfelejtették. Seress Rezső saját elbeszélése szerint a dal címe eredetileg Fekete vasárnap volt, amit ő írt át szomorúra, mert ezzel a címmel már létezett egy másik nóta.
Első magyar nyelvű felvétele 1935-ben készült el, Kalmár Pál közreműködésével, de már a következő évben elkészült angol fordítása (Sam M. Lewis jóvoltából) és első angol nyelvű felvétele is, melyen Hal Kemp énekelt. Ugyancsak 1936-ban elkészült egy másik angol nyelvű felvétele is, ezúttal Paul Robeson énekelte a dalt, Desmond Carter szövegével. Angol nyelvterületen az hozta el a világhírt a dalnak, amikor Billie Holiday is előadta 1941-ben. Lewis fordításában nagy hangsúlyt kapott az öngyilkosság, a dal címe is „Hungarian Suicide Song” (kb.: Az öngyilkosok magyar dala) lett. Többféle városi legenda is született azzal kapcsolatosan, hogy a dal hatására számosan követtek el öngyilkosságot.
Keletkezése
A dalt Seress Rezső abban az időben szerezte, 1932 végén, amikor Párizsban élt, és megpróbált ott elismert dalszerzővé válni. Először a zongorára írt, c-moll hangnemű dallam született meg, ezt követte a szöveg születése.There Are Places I Remember: „Gloomy Sunday”. Accessed 7 November 2011 Seress a nagy gazdasági világválság idején írta a dalt, ráadásul abban az időben már a fasiszta befolyás is erősödött a szerző hazájában, a különböző források azonban eltérnek azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben befolyásolhatta a dal születését alkotójának személyes melankóliája, illetve a világ jövője feletti aggodalma. Seress szövegének alapja az emberi igazságtalanságok kárhoztatása, lezárva egy Istenhez szóló fohásszal, melyben irgalmat kér a modern világnak és a bűnbe sodródó embereknek. Egyes feltevések szerint a „Vége a világnak” szavak csak a második világháború körüli időszakban kerültek a szövegbe, és valójában nem is kerülnek elő 1946-nál korábbi kiadásokban.
Seressnek kezdetben nehézséget jelentett, hogy kiadót találjon, elsősorban a dal szokatlanul melankolikus jellege miatt. Akadt olyan kiadó is, aki azzal zárkózott el a megkeresés elől, hogy szerinte a dal nem egyszerűen szomorú, hanem egészen rettentő kétségbeesés sugárzik belőle, ezért úgy vélte, senkinek nem tenne jót, ha ilyesmit kellene hallania. A dalnak ezért végül először csak a kottáját adták ki,Theresa's Haunted History of the Tri-State: Combining the Fact with the Folklore, „The Hungarian Suiceide Song”. Accessed 7 November 2011 Jávor László szövegével, akit a jegyesével történt, nem sokkal korábbi szakítása ihletett annak megírására. A legtöbb forrás szerint az első kiadáshoz képest Jávor módosított a szövegen,Harry Witchel, You Are What You Hear: how music and territory make us who we are, Algora Publishing, 2010, p.106. Accessed 7 November 2011 és az így véglegesített változat vált a legnépszerűbbé; ez nélkülözött minden politikai utalást, a dal így egyszerűen a kedves halála fölötti bánkódásról és a túlvilágban való találkozás reményéről szólt. A későbbi feldolgozások is leginkább az elvesztett szerelem fölötti kesergés eszméjén alapultak.Bill DeMain, „This Song’s a Killer: The Strange Tale of 'Gloomy Sunday'”, MentalFloss, August 16, 2011 . Accessed 7 November 2011
Városi legendák Az idők során számos városi legenda született a dallal kapcsolatban, a legtöbb arról szólt, hogy különböző életkorú, nemű és társadalmi státuszú emberek sorra követtek el öngyilkosságot a hallatán, ezért egyes rádiók tiltólistára is helyezték a dalt. Ezeknek azonban elég nagy része nem megalapozott.
Sajtójelentések szerint csak az 1930-as években legalább 19 olyan öngyilkosság történt Magyarországon és az Egyesült Államokban, amelyek összefüggésbe hozhatók a Szomorú vasárnappal. A konkrét esetek legtöbbjét azonban körülményes tényszerűen igazolni. Az a tény, hogy Magyarországon a dal születése körüli években amúgy is magas volt az öngyilkosságok száma – egyszerűen olyan társadalmi tényezők miatt, mint a szegénység és az éhezés – önmagában is jó táptalajt adhatott az ilyen városi legendák terjedésének. Nem születtek tanulmányok azzal kapcsolatban, hogy milyen összefüggés volt – ha volt egyáltalán – a dal és az öngyilkosságok között.
A BBC egyébként egy időben valóban tiltólistára helyezte a dalt saját műsoraiban, Billie Holiday előadásában, arra hivatkozva, hogy ártalmas az erkölcsre az akkori nehéz háborús időszakban, a szöveg nélküli, instrumentális változatot azonban engedélyezte. Az említett tiltást a BBC 2002-ben oldotta fel, más állítólagos rádiós letiltásokra vonatkozóan kevés tényszerű adat ismert.
Jelentősebb előadói, feldolgozói
1935: Kalmár Pál, Karády Katalin 1936: Paul Whiteman & Johnny Hauser 1936: Damia (francia nyelven: „Sombre dimanche”) 1936: Noriko Awaya (japán nyelven: „Kurai Nichiyōbi (暗い日曜日)”) 1936: Hildegarde 1936: Agustín Magaldi (spanyol nyelven: „Triste domingo”) 1937: Pjotr Lescsenko (orosz nyelven: „Мрачный воскресный день”) 1940: Artie Shaw + Pauline Byrne 1941: Billie Holiday 1941: Mimi Thoma (német nyelven: „Einsamer Sonntag”) 1946: Luis Russell + Lee Richardson 1958: Ricky Nelson 1958: Mel Tormé 1959: Eila Pellinen (finn nyelven: „Surullinen sunnuntai”) 1961: Sarah Vaughan 1961: Lorez Alexandria 1962: Ketty Lester 1962: Lou Rawls 1967: Carmen McRae 1967: Stan Kenton 1968: Genesis [Los Angeles-i rockzenekar] 1969: Ray Charles 1969: Big Maybelle 1972: Viktor Klimenko 1975: Jimmy Witherspoon 1977: Etta Jones 1980: Lydia Lunch 1981: Elvis Costello 1983: Marc Almond 1984: Peter Wolf 1985: Harri Marstio (finn nyelven) 1986: Christian Death 1987: Dead Milkmen 1987: Serge Gainsbourg (francia nyelven) 1987: Abbey Lincoln 1987: Marianne Faithfull 1991: Vlado Kreslin 1991: Hot Club de Norvège 1992: Diamanda Galás 1992: Sinéad O’Connor 1993: Gitane Demone 1996: Sarah McLachlan 1999: Björk 1999: Marozsán Erika (a Szomorú vasárnap című filmben) 2000: Sarah Brightman 2012: Leander Rising 2014: Joss Stone előadásában a 100 Tagú Cigányzenekar közreműködésével, Gloomy SundayGypsy Symphony Orchestra ft. Joss Stone - Hungary / www.youtube.com
Néhány feldolgozása Gloomy Sunday címen az előadó megnevezése nélkül, feldolgozók: François Gonda (IPI: 75579337), Marie Carcopino Tusoli Jean (IPI: 5162428)
Serge Gainsburg (IPI: 11123948), Billy Holliday (IPI: 14281809), Sarah Brigthman (IPI: 277859599) előadásában
Sombre Dimanche címen Stephane Sanserverino (IPI: 149551848), Claire Diterzi (IPI: 499061124), Yvette Gallino Michele (IPI: 401982179) előadásában
feldolgozás, előadó megjelölése nélkül François Gonda (IPI: 75579337), Marie Carcopino Tusoli Jean (IPI: 5162428), Ge Villate Roger Marie (IPI: 32091617)
A zeneműkiadó valamennyi esetben az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó (IPI: 642408364), illetve a Meridian Editions (IPI: 20544916) Paris
Jegyzetek
További információk
Fordítás
Kategória:Dalok Kategória:1933