Graz (régen magyarul: Grác, szlovénul: Grádec) osztrák város, Stájerország szövetségi tartomány székhelye. 291 072 lakosával (2020. január) Ausztria második legnépesebb városa és második legfontosabb egyetemi városa. 1999-ben az UNESCO Graz történelmi központját és a Várhegyet felvette a világörökségi helyszínek közé, 2003-ban Európa kulturális fővárosa volt, 2010-ben az Eggenberg-kastély is felkerült a világörökségi helyszínek listájára, majd 2011-ben elnyerte az UNESCO „Dizájn városa” címét.
A város a Mura mentén, a Grazi-medence északi részén fekszik. Története a 6. századig követhető vissza, amikor helyi szláv népek egy kis erődöt (gradec) építettek a területén. 1379-től a Habsburgok egyik székhelye, hosszú ideig Belső-Ausztria fővárosa volt. A Graz-Seckaui egyházmegye központja.
Elhelyezkedése Graz Bécstől mintegy 150 km-re délnyugatra, a Mura mentén fekszik, ahol a folyó a Grazi-hegyvidékről kilép a Grazi-medencébe. A város a medence északi részét szinte teljesen kitölti, így három oldalról hegyek fogják közre, csak dél felé néz a medencére.
A város legmagasabb pontja a Plabutsch () a város északnyugati részén. A legmélyebb pont (kb. ) ott található, ahol a Mura délen elhagyja a települést. Magán a városon belül két jelentősebb domb található: a Várhegy (Schlossberg) és Austein kálváriadombja.
Kerületek 170px|bélyegkép|balra|Graz kerületei A város 17 kerületből áll. Az első kerület, a Belváros köré rendeződik a II. kerület (St. Leonhard), a III. kerület (Geidorf), a IV. kerület (Lend), az V. kerület (Gries) és a VI. kerület (Jakomini). Az óvárostól eltekintve a hat legfontosabb kerületből történelmileg öt kerület fejlődött.
A többi kerület alkotja Graz külső gyűrűjét: Liebenau (VII. kerület), St. Peter (VIII. kerület), Waltendorf (IX. kerület), Ries (X. kerület), Mariatrost (XI. kerület), Andritz (XII. kerület), Gösting (XIII. kerület), Eggenberg (XIV. kerület), Wetzelsdorf (XV. kerület), Straßgang (XVI. kerület) és Puntigam (XVII. kerület). A külső gyűrűt 1938-ban hozták létre, amikor a környező településeket beolvasztották a városba és kialakították a mai „Nagy-Grazt”.
Grazot a következő önkormányzatok veszik körbe: északon Stattegg, északkeleten Weinitzen és Kainbach bei Graz, keleten Hart bei Graz, délkeleten Gössendorf és Raaba-Grambach, délen Feldkirchen bei Graz, délnyugaton Hitzendorf és Seiersberg-Pirka, nyugaton Thal, északnyugaton Gratkorn és Gratwein-Straßengel.
Éghajlata
Története bélyegkép|balra|Az óváros légi felvétele bélyegkép|balra|A Várhegy A régészeti leletek tanúbizonysága szerint Graz területén a Várhegy környékén már i. e. 3000 körül is létezett egy rézkori település. Kb. kétezer évvel későbbről a bronzkori urnamezős kultúra erődítményeit tárták fel. A római korszakban a Grazi-medence sűrűn lakott, mezőgazdaságilag megművelt terület volt. Egész Stájerország legnagyobb római kori építménye a mai grazi repülőtér helyén volt, ám az 1940-es években a reptér bővítésekor teljesen megsemmisült.Walter Brunner im Auftrag der Stadt Graz, Kulturamt (Hrsg.): Geschichte der Stadt Graz. 4 Bände. Eigenverlag der Stadt Graz, Graz 2003, . Az ekkor kiépült kereskedelmi útvonalak azonban jóval később, a középkorban is használatosak voltak. Ilyen volt a kelet–nyugati irányú „strata hungarica” és az észak–déli Römerstrasse, amelyek Graznál keresztezték egymást.
A 6. században az avarok vazallusainak számító szlávok települtek meg a ritkán lakott térségben és megalapították Karantánia fejedelemségét. Ők építették azt a kis várat (gradec) amely a település nevét adta. Nevét a 19. századig Grätz formába írták, illetve a középkorban Bayrisch-Grätzként („Bajor Grätz”), sőt a 16. században Grätz in Steyrként hivatkoztak rá, hogy megkülönböztessék az alsó-stájerországi Windisch-Grätztől („Vend Grätz”, ma Slovenj Gradec Szlovéniában).Christian Weyers: Ortsnamendeterminierung: Der Typ Alhama de Aragón in der kastilischen Toponymie (= Romanistik in Geschichte und Gegenwart. Band 13. Beiheft, ISSN 0947-0573). Habil.-Schrift, Technische Univ., Dresden 2000 Magyarul előfordul a közvetlenül a német névre visszavezethető Grác változat is, de a gyakoribb és hivatalosabb a német helyesírásnak megfelelő írásmód. A 17. században Gréc, még korábban Gerec volt a magyar neve.Beckl János Miklós: Ausztriai magyar helynevek a Várvidék („Burgenland”) nélkül. Debreceni Egyetem
A 8. században az avar támadások miatt a szlávok a Bajor Hercegségnél kerestek védelmet, majd a Frank Birodalom terjesztette ki uralmát a régióra. Az avar veszedelmet Nagy Károly császár 800 körül a kaganátus legyőzésével elhárította. A 10. század elején a honfoglaló magyarok egészen Stájerországig elfoglalták a mai Ausztria területét. Azokat a német földbirtokosakat és papokat, akik nem menekültek el időben előlük, kifosztották és elűzték, sok települést elpusztítottak. Miután I. Ottó császár a második augsburgi csatában legyőzte a kalandozó magyarokat, és véget vetett betöréseiknek, a határvidéken őrgrófságokat szervezett. Graz a Muravidéki őrgrófság alá került, amelynek urai 970-től 1035-ig az Eppenstein nemzetségből kerültek ki. Az őrgrófi címet a mai stájer területeken a Wels-Lambach grófok szerezték meg, de az Eppensteinek megtarthatták magánbirtokaikat. Alig 15 évvel később a Wels-Lambachok kihaltak és a steyri székhelyű Traungau család vette át a helyüket (székhelyükről ill. párducos címerükről kapta Stájerország a nevét és mai címerét). 1122-ben az Eppensteinek kihaltak, birtokaik a Traungaukra szálltak. Graz azonban ekkor Bernhard von Stübing kezén volt, aki az első várat építtette a mai Várhegyen. Ugyanekkor megkezdődött a vár alatt a település fejlesztése, és kijelöltek egy 180 méter hosszú vásárteret is.
Graz első írásos említése I. Lipót stájer őrgróf egy pontosan nem datálható oklevelében történik (amelynek csak egy 15. századi másolata maradt fenn). A dokumentumot valamikor a 12. század utolsó harmadában írták, és egy 1128-as adományozásra vonatkozott. Az első biztos írásos utalás 1140-ből származik, amikor egy bizonyos Udalrich von Graz tanúként szerepelt a seckaui kolostor alapításánál. I. Lipót fia, III. Ottokár 1156-ban megszerezte Grazot Von Stübing örököseitől, és újabb vásárteret jelölt ki. Egyúttal számos, addig a királyt illető jövedelemforrásra is rátette a kezét, és megalapozta őrgrófságának hercegséggé való átalakítását (amelyre csak halála után, 1180-ban került sor). Egyetlen fia, IV. Ottokár elkapta a leprát, és gyermektelen maradt; hercegségét és birtokait V. Babenberg Lipót osztrák hercegre hagyományozta. 1233-ban már városfal vette körbe Grazot, 1245-ben pedig megkapta címerét, amely megegyezett a hercegség párducos címerével (de szarvak nélkül és koronával a fején).
A Babenbergek kihalása után a Habsburgok szerezték meg Ausztriát, Stájerországot, egyéb birtokaik mellett. 1379-től a grazi várból kormányozták belső-ausztriai (Stájerország, Karinthia, Belső-Isztria és Carniola – a mai Szlovénia) birtokaikat. A Habsburgok egészen 1619-ig éltek (Bécs és Innsbruck mellett) ebben a városban. bélyegkép|II. Károly osztrák főherceg, a Grazi Egyetem alapítója bélyegkép|Graz egy 1908-as képeslapon Az 1520-as években a reformáció hatására a város lakosainak nagy része, sőt maga Simon Arbeiter polgármester (és patikárius) is protestáns hitre tért. 1573-ban a virágzó protestáns tartományi iskola versenytársaként II. Károly belső-ausztriai főherceg megalapította a jezsuiták háromosztályos „Archiducale Gymnasium Soc. Jesu Graecensis”-át, 1585-ben pedig megalapította Belső-Ausztria első egyetemét is, amelyet a következő évben szintén átadott a jezsuitáknak. Ebben az időszakban számos talján építőmestert (pl. Pietro Ferrabosco) alkalmaztak, akik meghatározták a városképet. Egyik neves alkotásuk a reneszánsz stílusú megyeháza, a stájer tartományi gyűlések színhelye (Landeshaus). A katolikus egyetem protestáns vetélytársa az a főiskola volt, amelyben 1594–1600 között Johannes Kepler is tanított.GRAZ um 1600 Keplerraum
1598-ban teljes erővel megindult az ellenreformáció, először kiutasították a protestáns lelkészeket, majd a következő évben bezárták iskoláikat. A protestáns vallású polgárokról listát készítettek, majd választás elé állították őket: vagy (re)katolizálnak vagy elűzik őket a városból. 1628-ban sorra került az addig hittársaik sorsát elkerülő nemesekre. Az így elüldözöttek között volt Kepler is. Az evangélikus vallás nyilvános gyakorlása egészen II. József 1781-es türelmi rendeletéig be volt tiltva.
A törökök betöréseik során több alkalommal is elérték Graz környékét. 1619-ben a grazi Habsburg-udvart Bécsbe költöztették.
A napóleoni háborúk során a franciák háromszor szállták meg a várost. Először 1797. április 10-től 28-ig; ekkor maga Napóleon is megszállt itt két napig a Herrengasse 13. alatti házban. Másodszor 1805. november 14-étől 1806. január 11-ig foglalta el Grazot Marmont tábornok. A harmadik megszállás 1809. május 30-án kezdődött, amikor Jacques MacDonald csapatai harc nélkül bevonulhattak, a várat viszont az osztrákok kb. 800 emberrel továbbra is védték. Június 21-én a franciák a Gyulay Ignác bán vezette horvát csapatok támadása miatt visszavonultak, de hat nappal később, Broussier és Marmont tábornokok vezetésével ismét megszállták a várost. Július 24-én a znojmói fegyverszünet után az osztrákok feladták a grazi várat, amelyet a schönbrunni béke értelmében le kellett rombolni. A várból csak az óratorony maradt épen, amelyet a polgárok 2987 guldenért és 11 krajcárért (mai árfolyamon kb. 87 ezer euró) megváltottak.
A 19. század során Graz mind gazdasági, mind kulturális szempontból gyors fejlődésen ment át. Körösi József létrehozta gépgyárát (a mai Andritz AG-t), Johann Puch pedig a kerékpárüzemét. A vasúthálózat kiépülésével Graz fontos vasúti csomóponttá vált, itt találkozott az osztrák Déli vasút, a Magyar Nyugati Vasút és Graz-Köflachi vasút. János főherceg megalapította a műszaki főiskolát, a Stájerországi Tartományi Múzeumot és a tartományi könyvtárat. Kiépült a vízvezeték- és csatornarendszer, elindult az első lóvasút. A belvárosi temetőket felszámolták, helyettük létesült a Központi temető (Grazer Zentralfriedhof). A városfal és az erődítések helyét, valamint a Várhegyet parkosították.
Az első világháború végén az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése utáni hatalmi vákuumban az ún. népjóléti bizottmány vette át ideiglenesen a kormányzást. 1918. november 12-én a szociáldemokrata Ludwig Oberzaucher a színház balkonjáról kikiáltotta a köztársaságot. Az 1919 májusában a helyi választáson a szociáldemokrata Vinzenz Muchitsch lett a polgármester, aki egészen 1934-es erőszakos eltávolításáig megtartotta posztját. A világháborút lezáró trianoni békeszerződés után Alsó-Stájerország Jugoszláviához került, ami nagy csapást jelentett Graz gazdaságának. 1932-ben itt épült meg az első stájerországi krematórium.