A válás (avagy a házasság felbontása) a házasság vagy házastársi egység megszüntetése, a házassággal kapcsolatos jogi kötelezettségek és felelősségek megszüntetése és/vagy átszervezése, a házassági kötelék megszüntetése adott ország és/vagy állam jogszabályai szerint. A válással kapcsolatos jogszabályok világszerte nagyon különbözőek lehetnek, de a legtöbb országban szükséges, hogy bíróság vagy más hatóság jogi folyamatban mondja ki a válást, kitérve közben a házastársi tartásdíj, gyermekelhelyezés, gyermekláthatás, a szülővel töltött idő, gyerektartás, vagyonelosztás, a tartozások elosztása kérdéseire. A legtöbb országban a törvény megköveteli a monogámiát, így a válással lehetővé válik mindkét korábbi partner számára az újraházasodás; azokban az országokban, ahol a többnejűség engedélyezett, de a többférjűség nem, a válással a nő számára lehetővé válik az újraházasodás. A válás nem azonos a házasság megsemmisítésével, ami a házasságot érvénytelennek nyilvánítja; a különválással, amikor a de facto külön élést jogilag is elismertetnek.
A válásnak számos oka lehet, az elhidegüléstől a kommunikációs problémákon és alkoholproblémán át a partnerrel szembeni illúzió szertefoszlásáig.
A magyar Polgári Törvénykönyv a válásról többek között ezt írja: „A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.”
A hivatalos eljárás során a bíróság rendszerint dönt a házasság felbontásáról, a közös (ingó és ingatlan) vagyon megosztásáról, a közös gyermekek szülői felügyeleti jogának további gyakorlásáról (korábban gyermekelhelyezés) és ennek függvényében szabályozhatja a kapcsolattartás rendjét is. A házas feleknek józanul átgondolt, viszályoktól mentes légkörben meghozott döntés esetén lehetőségük van arra, hogy közös szándékuk bejelentésével és előzetes megegyezésükkel kérjék érvényes házasságuk felbontását. Ebben az esetben a bíróság a hivatalosan előtte megkötött egyezséget hagyja jóvá, amennyiben annak törvényes akadálya nincs. Ilyen lehet valamelyik fél vagy közös gyermek részre jelentős hátrányt okozó megállapodásbeli kitétel.
A gyermekek számára általában kedvezőbb a szülők válása, mint egy tartósan konfliktusos házasság fenntartása. Bár a válás rövid távon negatív reakciókat válthat ki, a kutatások szerint ezek a legtöbb gyermeknél később elmúlnak, és nem szenvednek tartós problémáktól. Hosszú távon az elvált szülők gyermekei a vizsgált területeken – például a tanulmányi eredmények, érzelmi és viselkedési problémák, valamint társas kapcsolatok tekintetében – csak csekély mértékben különböznek a nem elvált szülők gyermekeitől. A kutatások ugyanakkor egyértelműen azt mutatják, hogy a tartós szülői konfliktus és a súlyos családi problémák jelentősen nagyobb veszélyt jelentenek a gyermek későbbi testi-lelki egészségére, kockázatvállalására és társadalmi beilleszkedésére, mint maga a különélés. Összességében tehát nem elsősorban a család felbomlása, hanem a családi kapcsolatok minősége és a szülők közötti konfliktusok határozzák meg a gyermek fejlődését. A legsérülékenyebb helyzetet a tartós szülői viszály teremti meg.
A házassági szerződés ugyan számos esetben leegyszerűsíti a válással járó procedúrát, de ennek előfeltétele, hogy az minden kérdésre kiterjedő, a hatóság előtt érvényes és betartható legyen. A házassági szerződés akkor érvényes, ha azt közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.
A válás okai és következményei Általánosságban az egyik fél által előidézett hűtlenséget, anyagi gondokat, illetve alkoholproblémát szokás emlegetni a házasság további fenntartását ellehetetlenítő körülmények között. Sok esetben nyilvánvaló, hogy a felmerülő vitaforrások rizikója már a házasságkötést megelőzően is fennállt, azonban azt az előidéző titkolta, míg a másik fél kellő rálátás hiányában nem ismerte fel időben.
Azonban a felszín alatt húzódó valódi okok között találjuk azt az igen összetett és komoly társadalmi szocializációs problémát, hogy a felekben házasságkötés előtt nem alakul ki a (külső és belső) konfliktusok megfelelő, érzelmileg érett kezelésének készsége. Emellett óriási gondot okoz a szülőkről való érzelmi leválás hiánya, a már felnőtt gyermekük feletti befolyásuk fennmaradásával visszaélő anyós, ritkábban após jelensége és az otthonról hozott aszociális attitűd kezeletlensége. Ez utóbbi sok esetben nem más, mint a káros szülői minta készségszintű elsajátítása, amin jellemzően csak magas önismerettel rendelkezők képesek önerőből túljutni.
Amikor a korábbi házastársak külön utakra lépve folytatják életüket, sokszor egymás érzelmi elengedésének megélésével küzdenek. Ennek sikertelensége és gátja a bosszú, ami hamar kialakul, amint a másik új párt talál és boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatba kerül. Ilyenkor válik a közös gyermek a gondozó szülő eszközévé, jellemzően a kapcsolattartás akadályozásával, a szülői elidegenítéssel és ellenneveléssel. Mindez beláthatatlanul káros következményekkel jár úgy a gyermekre, mint az elvált szülőkre és azok környezetére is. Az elvált szülők gyermeke gyakorta kerül ún. lojalitás-konfliktusba, azaz (legalábbis a felszínen) választani kényszerül édesanyja és édesapja szeretete között.
Egyes nem reprezentatív felmérések szerint a magyarországi hajléktalan férfiak jelentős többsége a válás következményeként került utcára, miután nem tudták egymást kifizetni a közös ingatlanból, de a gyermeket az anyánál helyezte el a bíróság, ezért kényszerűen neki kellett elköltöznie.
Hennel Éva válási mediátor, mentálhigiénés szakember az alábbi 9 okot nevezett meg a válások leggyakoribb okaként:
elhidegülés kommunikációs problémák a két fél eltérő irányba változik szexualitás elégedetlenség, hiányérzet, hűtlenség, megcsalás alkoholizmus és egyéb függőségek szülői befolyás gyerek(ek) anyagi problémák a partnerrel szembeni illúzió szertefoszlása
Megelőzés A váláshoz kapcsolódó tevékenységet folytató szakemberek (pszichológusok, családterapeuták, mediátorok) szerint az önismeret folyamatos fejlesztése mellett legfontosabb a megfelelő szintű őszinte, és időbeni kommunikáció. Számos lehetőség létezik, amit a házasságuk felbontása mellett döntők jelentős többsége nem merít ki, mielőtt meghozza a döntést. Jelen társadalmunk konfliktuskerülő, egymástól elforduló szociális hangulata mintegy leszoktatta az egymással együtt élő embereket arról, hogy megbeszéljék a problémáikat.
Az önzetlenség előtérbe helyezésével és a vita alapjául szolgáló ok haladéktalan feltárásával a legtöbb esetben a házasság megromlásához, azaz a váláshoz vezető eszkalálódó konfliktus elfajulása elkerülhető.
Adatok Magyarországon a válások közel 75%-át a feleség kezdeményezi.
1977 óta évről évre több házasság szűnik meg, mint amennyi létrejön. Mára körülbelül egymillió elvált ember él Magyarországon. Az elvált nők aránya 1,3-szor akkora, mint a férfiaké.https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf
Az elmúlt 40 évben hozzávetőleg a kétszeresére növekedett a válások száma – a tendencia pedig tovább emelkedik. 19801990200120102011Ezer házasságkötésre jutó válás346,0374,8559,6672,1649,0
Következmények a gyermekek számára A gyermekek számára a szülei válása általában előnyösebb, mint egy konfliktusos házasság fenntartása. A válás gyakran még megkönnyebbülésként is jelent a gyermekek számára, ha a szülei kapcsolata rendkívül konfliktusos.
Számos kutatás kimutatta, hogy a gyermekeknek csak viszonylag kis hányada tapasztal súlyos pszichológiai vagy fiziológiai problémákat szüleik válása után. A válás a legtöbb gyermeket rövid távon ugyan negatívan érinti, de a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek gyorsan felépülnek a kezdeti sokk után. Egy 2002-es tanulmányban E. Mavis Hetherington pszichológus, a Virginiai Egyetem munkatársa és doktorandusza, Anne Mitchell Elmore megállapította, hogy a válás rövid távon negatív következményekkel jár a gyermekek számára, beleértve a szorongás és a düh érzését. Ezek a reakciók a válást követő második év végére szinte teljesen eltűnnek. A gyermekeknek csak kisebb része szenved hosszabb ideig.
Az elvált szülők gyermekei hosszú távon ugyanolyan jól boldogulnak, mint a nem elvált szülők gyermekei. Egy 2001-es metaanalízisben Paul R. Amato szociológus, a Pennsylvaniai Állami Egyetem professzora a válás gyermekekre gyakorolt lehetséges hatásait vizsgálta néhány évvel a válás után. A tanulmányok a házas szülők gyermekeit hasonlították össze azokkal, akik különböző életkorokban elváltak. A kutatók gyermekkorukban és kamaszkorukban követték ezeket a gyerekeket, felmérve tanulmányi teljesítményüket, érzelmi és viselkedési problémáikat, bűnözési hajlamukat, önmaguk elfogadását és társas kapcsolataikat. A tanulmányok csak nagyon kis különbségeket találtak mindezen mutatókban az elvált szülők gyermekei és a nem elvált szülők gyermekei között, ami arra utal, hogy a gyermekek túlnyomó többsége jól megbirkózik a válással.
A szülők különélése sokkal kevesebb negatív következménnyel jár a gyermek számára később felnőttkorban, mint az elhúzódó szülői viszály vagy konfliktus, amelyeket a gyermeknek el kellett volna viselnie: 28 krónikus betegség listáját tekintve és összehasonlítható életkori és nemi arányok mellett 67%-kal gyakoribb megbetegedést mutattak ki különélés nélküli szülői konfliktusok esetén, mint konfliktus nélküli különélések esetén. A súlyos érzelmi depriváció vagy az egy évet meghaladó szülői távollét gyakoribb kockázatvállalással és az egészségromlás nagyobb kockázatával jár (49%-kal, illetve 36 %-kal gyakoribb krónikus megbetegedés, mint az össznépességben). Az apa vagy az anya súlyos betegsége vagy fogyatékossága, amelyet a gyermeknek fiatalkorában el kellett volna viselnie, a balesetek és betegségek kockázatának jelentős növekedésével is jár (26%-kal, illetve 23%-kal több krónikus betegség, mint az össznépességben).
Jean-Marie Firdion és Maryse Marpsat szociológusok 2000-ben megjelent kutatása kimutatta, hogy a marginalizálódás kockázatát jelentősen megnöveli a fiatalkorban elszenvedett súlyos családi problémák (szülői viszály vagy erőszak). Ezeket az eredményeket megerősíti Serge Paugam 2005-ben megjelent más bomlasztó pályákat vizsgáló kutatása, valamint Maryse Esterle-Hedibel 1997-ben megjelent kutatása az erőszakos viselkedésű bandákhoz csatlakozó fiatalokról.
Ezeket a különféle megfigyeléseket megerősíti Laurent Mucchielli szociológusnak a franciaországi, kanadai és angolszász országokbeli kutatásokat összefoglaló jelentése is. A tanulmány szerzője ezt írja: „A kutatások arra a következtetésre vezetnek, hogy a család szerepének elemzésekor a kapcsolati tényezők meghatározóbbak, mint a strukturális tényezők. Más szóval, a család felbomlása kevésbé jelentős, mint a házastársi viszály. A fiatalkori bűnözést a szülők közötti súlyos konfliktusok elősegítik, akár együtt élnek, akár külön élnek. A kutatások azt is jelzik, hogy ez a családi légkör részben a család társadalmi-gazdasági nehézségeitől függ, és hogy a legveszélyeztetettebb családi helyzetek ezért azok, ahol a házastársi viszály és a bizonytalanság ötvöződik.”
Jegyzetek
Források http://www.businessinsider.com/map-divorce-rates-around-the-world-2014-5 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf Házasságkötés és -megszűnés. www.ksh.hu. http://www.pszichologusok.hu/pszichologusok/bszulokvalofelben.html
További információk Roderick Phillips: Amit Isten összekötött... A válás rövid története; ford. Nagy Mónika Zsuzsanna; Osiris, Bp., 2004 (Osiris könyvtár. Történelem) Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben, 1793–1848; Csokonai, Debrecen, 2006 Hársfai Katalin: Bírósági gyakorlat; Szt. István Társulat, Bp., 2008 Gyurkó István–Vincze Melinda: Válási kézikönyv; Givme 888, Bp., 2009 Somfai Balázs: A kapcsolattartás mint a gyermek emberi joga; HVG-ORAC, Bp., 2009 Remo H. Largo–Monika Czernin: Válás után boldog gyerekek? Hogy kiegyensúlyozott felnőttek legyenek; ford. Karczag Judit; Park, Bp., 2011