A Császári és Királyi Huszárság a Császári és Királyi Hadsereg, más néven a közös hadsereg három lovassági alakulatának az egyike volt. A huszárság mellett léteztek még dragonyos és ulánus alakulatok. A Magyar Királyi Honvédség szintén rendelkezett ún. magyar királyi honvéd huszárezredekkel. A Császári Királyi Honvédség nem rendelkezett huszársággal.

A Habsburg Birodalom elveszítette a Poroszországgal vívott 1866-os háborút, aminek következtében alakult meg a Német Birodalom 1872-ben. Az osztrák vezetők az 1867-es kiegyezéssel stabil hátországot próbáltak létrehozni, ahol békés megegyezés született a Magyar Királysággal. Ez autonómiát biztosított a Szent Korona országainak. Az új államszervezet duális rendszere miatt külön állandó hadsereget állított fel Ausztria, ill. Magyarország is egy-egy honvédséget. Az addigi hadsereg a nagymúltú alakulataival pedig lett az ún. Közös Hadsereg. jobbra|bélyegkép|Hagyományőrző huszár napjainkban, fején tiszti huszárcsákó, melynek tetején elöl a csákórózsa sodort aranyszálakkal van körülvarrva, közepén fekete alapon aranyszálakkal hímzett F.V. névjel [A tollak nem autentikusak, lószőr forgó volt a korabeli huszárcsákón.]

A Magyar Királyi Honvédség ún. honvéd huszárezrdedet állított fel, amíg az Osztrák Császári Honvédség csak ulánus ezredeket állított fel.

Szervezete A Közös Hadsereg 16 huszárezreddel rendelkezett, amíg a Magyar Királyi Honvédség 10-et. Hagyományosan a huszárezredeket a Magyar Királyság területéről behívott sorállománnyal töltötték fel. A huszárezredeket többnyire Magyarországon is állomásoztatták.

Az ezredek ezred parancsnoksággal, törzzsel és két darab három százados huszárosztállyal rendelkeztek.

1868-ban az ezredeket lovas dandárokban, illetve egy részüket lovassági hadosztályokba vonták össze. Így kialakultak hadosztály lovasságok illetve lovashadosztályok. 1868 márciusában kiadott körrendelet alapján a hat századból álló ezredeket két osztályra tagolták a századok béke létszámát 136 főben és 118 lóban határozták meg, minden ezrednek volt egy potteste, század-szintű erő, amely azon hadtest parancsnokság területén állomásozott ahonnan az újoncozás történt. 1869-ben újból szabályozták a századok keretállományát, ennek során 171 főben és 149 lóban határozták meg. 1873-tól 16 huszárezred, 14 dragonyos ezred és 11 ulánus ezred képezte a közös hadsereg lovasságát.

Az önálló lovashadosztályok három dandárból, ezek pedig két ezredből álltak.

A huszárezredeknél megkezdődött a kiegészítő feladatokat ellátó alosztályok kialakítása, az 1- 5. század mindegyikéből négy-négy huszárt századutásznak képeztek ki. Ács, illetve földmunkás felszereléssel látták el őket. A 6. század 4. szakaszát teljes egészében utászszakasszá szervezték át. Utak és vasutak rombolására, építésére, helyreállítására képezték ki és szerelték fel.

1881-től újra szervezték az ezredutász szakaszokat és ezek már az ezredtörzshöz tartoztak a 6. század ismét 4 lovashuszárszakaszból állt. Egy tábori csendőrszolgálatra kiképzett járőrt is felállítottak a huszárezredeknél, mely egy tisztből és három altisztből állt.

1890-ben az ezredtörzsnek egy–egy törzslovasszakaszt és egy távíró járőrt kell felállítani. 1910-től a huszárezredek távíró járőreit távíró szakaszokká fejlesztették, amelyeket ezred közvetlen alakulatként két-két telefonnal, illetve optikai állomással szereltek fel.

A huszárok gyalogos harcra való kiképzésére is jelentősebb hangsúlyt fektettek és az ezredek kötelékébe lovas géppuskás osztagok kerültek be. 1914-ig a 8 darab 7M Schwarzlose rendszerű gépfegyverekkel ellátott, 60 főt számláló alosztályoknak a száma 13 lett.

Császári és királyi huszárezredek 1914-ben Császári és Királyi 1. I. Ferenc József Huszárezred Császári és Királyi 2. Frigyes Lipót porosz herceg Huszárezred Császári és Királyi 3. gróf Hadik András Huszárezred Császári és Királyi 4. Arthur connaughti és strathearni herceg Huszárezred Császári és Királyi 5. gróf Radetzky József Huszárezred Császári és Királyi 6. II. Vilmos württembergi király Huszárezred Császári és Királyi 7. II. Vilmos német császár és porosz király Huszárezred Császári és Királyi 8. Tersztyánszky Károly Huszárezred Császári és Királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc Huszárezred Császári és Királyi 10. Vilmos Huszárezred Császári és Királyi 11. Székely Határőr Huszárezred Császári és Királyi 12. Nádor Huszárezred Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred Császári és Királyi 14. Kolossváry Dezső Huszárezred Császári és Királyi 15. Ferenc Szalvátor Huszárezred Császári és Királyi 16. gróf Alexander von Üxküll-Gyllenband Huszárezred

Magyar királyi honvéd huszárezredek Magyar Királyi 1. Honvéd Huszárezred - Budapest Magyar Királyi 2. Honvéd Huszárezred - Debrecen Magyar Királyi 3. Honvéd Huszárezred - Szeged Magyar Királyi 4. Honvéd Huszárezred - Szabadka Magyar Királyi 5. Honvéd Huszárezred - Kassa Magyar Királyi 6. Honvéd Huszárezred - Zalaegerszeg Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred - Pápa Magyar Királyi 8. Honvéd Huszárezred - Pécs Magyar Királyi 9. Honvéd Huszárezred - Marosvásárhely Magyar Királyi 10. Honvéd Huszárezred - Varasd

Jegyzetek

Források Johann C. Allmayer-Beck, Erich Lessing: Die K.u.k. Armee. 1848–1918. Verlag Bertelsmann, München 1974, . Stefan Rest: Des Kaisers Rock im ersten Weltkrieg. Verlag Militaria, Wien 2002, Das k.u.k. Heer im Jahre 1895 Schriften des Heeresgeschichtlichen Museums in Wien – Stocker Verlag, Graz 1997 K.u.k. Kriegsministerium „Dislokation und Einteilung des k.u.k Heeres, der k.u.k. Kriegsmarine, der k.k. Landwehr und der k.u. Landwehr“ in: Seidels kleines Armeeschema – Herausg.: Seidel & Sohn Wien 1914 k.u.k. Kriegsministerium „Adjustierungsvorschrift für das k.u.k. Heer, die k.k. Landwehr, die k.u. Landwehr, die verbundenen Einrichtungen und das Korps der Militärbeamten“ Wien 1911/1912

Lásd még Huszár A Császári és Királyi Hadsereg rendfokozatai (szárazföldi egységek) A Császári-Királyi Hadsereg 1848-1849-ben Magyar Királyi Honvédség

Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténete