jobbra|250px|bélyegkép| Az óészaki és további rokon nyelvek körülbelüli elterjedtsége a 10. században:

Az óészaki nyelv a skandináv germánok által a Kr. u. kb. 800 és kb. 1350 között beszéltOld Norse for Beginners közös, csupán dialektikus különbségeket mutató nyelv, amely a mai svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri nyelvek őse.

A szakirodalomban a „rúnasvéd” (runsvenska) kifejezéssel is illetik (→ld. Elias Wessén-nél), amely tulajdonképpen azt az északi nyelvet takarja, melyet a 16 karakteres rúnaábécével írtak le.

Az óészaki nyelv állapotára egyfelől a középkor óta elszigetelt nyelvek állapotából (azaz az izlandi és feröeri nyelvekből), valamint a csekély írásos emléket felhasználva lehet következtetni.

Az óészaki nyelvet a mai Dánia északi részén, valamint a mai Svédország és Norvégia déli területein beszélték.

Nyelvemlékek

thumb|right|200px|Az Ingvar-kövek elhelyezkedése Svédországban thumb|right|200px|A Gripsholm-kő

A germán nyelvek Kr. u. VI. századi állapotáról alapvetően két forrás alapján tudunk tájékozódni. Egyfelől a gót Bibliafordításból, másfelől a skandináv területeken fellelhető rúnaírásokból. Utóbbi nyelvezete a gót Bibliában használt nyelvtől eltérő, mely arra enged következtetni, hogy a Kr. e. 500 körül a többi indoeurópai nyelvtől elkülönülni kezdő germán nyelvcsaládon belül erre az időre már kialakultak a regionális nyelvjárások.The Cambridge Encyclopedia of the World's Ancient Languages, Cambridge University Press, szerkesztette Roger D. Woodard, 2004, Chapter 37 – Ancient Nordic (írta: Jan Terje Faarlund), 907-920. old.,

A rúnaemlékek közül kb. 100-105 íródott az északi germán nyelvjárásban. Ezen feliratok datálásában nehézséget okoz, hogy nem tartalmaznak ismert eseményre, vagy személyre való utalást. A régi futhark írást a Kr. u. II. században felváltotta az új futhark, helyenként a latinbetűs írás.

Az óészaki írásbeliségének periódusában számos felirat mindennapi tárgyakon jelenik meg, például dárdahelyeken, nyílvesszőkön, pajzsokon, fésűkön, esetleg ékszereken. A köveken, elsősorban sírköveken a rúnaírás a IV. század után jelenik meg. Ez a szokás feltehetőleg Norvégiából indulhatott ki, onnan terjedt a többi skandináv területre. A skandináv területeken kívül nem találtak ilyen felirattal ellátott sírköveket.

Az egyik leghíresebb rúnaemlék az Ingvar-féle expedíció (1036–1041) emlékére felállított mintegy 60 kőfelirat, az ún. Ingvar-kövek (svédül Ingvarstenarna). Ezen kövek közül a gripsholmi kő a leghíresebb. A szövegük Ingvarról, Harald nevű testvéréről valamint az útról szól, a követ (mármint a gripsholmit) Tula (Tola) nevű anyjuk állította (a kezdő sor: Tula lit raisi stain dinsat sun sin Haralþur, bruþur Inkuars – azaz: Tula állította ezt a követ az ő fiának, Haraldnak, Ingvar bátyjának). A kő szövege tovább így folytatódik, emléket állítva a keletre és délre menő expedíciónak:

Þæiʀ foru drængila fiarri at gulli ok austarla ærni gafu, dou sunnarla a Særklandi.Bátran utaztak messze aranyért és keleten (ételt) adtak a sasnak meghaltak délen Sirklandon (=Szaracénföldön)

Ezek a feliratok rövidek, terjedelmük egy karakter és öt sor (tizenöt szó) között változik. Sokszor a felirat a tulajdonos nevét tartalmazza.

A feliratok közül számos nem értelmezhető.

Fonológia Magánhangzók A rúnákkal leírt óészaki nyelv öt magánhangzót tartalmazott, az i, u, e, o, a hangokat, melyeknek az e kivételével voltak hosszú és rövid párjaik. A hosszúságot azonban a rúnaírás nem jelölte, ez azonban a környezetből kikövetkeztethető. Az óészaki magánhangzók rendszere ez alapján a következők szerint ábrázolható:

i i: u u: e o o: a a: ________________________________________________ magas | + + + + – – – – – mély | – – – – – – – + + kerekítéses | – – + + – + + – - hosszú | – + – + – – + – +

A fentieken kívül az óészaki használt még négy kettőshangzót, ezek: /ai/, /au/, /iu/, valamint /eu/, mely azonban valószínűleg az /iu/ egyik variánsa lehetett.

Hangsúly Az óészakiban már megjelent a tipikus germán hangsúlyozás, azaz a hangsúly a szó tövére esett. A ragok és előtagok hangsúlytalanok maradtak. Ez a hangsúlyozási rendszer befolyásolta a magánhangzók használatát is. Ezen szabályok eredményeként az óészaki a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokban más-más magánhangzókat használ. Az /i/ és az /e/ összeolvadt és i-ként íródott,, hangsúlytalan szótagban pedig nem fordul elő rövid /o/. (A rövid /o/ jelenléte a hangsúlyos szótagban egyébként az a-umlaut (ä) eredményeként jött létre.

A hangsúlytalan hosszú szótagok között az /o/ és /u/ jól elkülönülnek, azonban az /a/ kiejtése előre tolódott és e-ként íródott, akárcsak a kiejtésbeni /au/ kettőshangzó.

Hangsúlytalan, nyílt szóvégi szótagokban eredeti, kétszótagú indogermán szavak esetén a rövid mássalhangzók az /u/ kivételével már az óészaki megjelenése előtt lekoptak.

Félhangzók Az óészakiban félhangzók voltak a /j/ (némely írásmódban ij), valamint a /w/.

Mássalhangzók

Morfológia Az óészaki tipikus archaikus indoeurópai nyelv, melynek morfológiája ragozásokban gazdag. A nyelvtani kategóriákat a nyelv ragok segítségével fejezte ki. Az óészaki utódjainál egyértelműen több agglutinatív tulajdonsággal bírt.

Névszói morfológia Az óészaki főneveket nemük, számuk és az eset szerint ragozzuk. Számos ragozási csoportot különböztetünk meg, melyeket a ragok határoznak meg.

Határozatlan A tövű névszóragozásOld Norse for Beginners   egyes többesegyestöbbes Nom. szótő+r szótő+arfiskr "hal"fiskar Akk. szótő+∅ szótő+afiskfiskaGen.szótő+sszótő+afisksfiskaDat.szótő+iszótő+umfiskifiskum

Határozott A tövű névszóragozás   egyes többesegyestöbbes Nom. szótő+rinn szótő+arnirfiskrinn "a hal"fiskarnir Akk. szótő+inn szótő+anafiskinnfiskanaGen.szótő+sinsszótő+annafisksinsfiskannaDat.szótő+inumszótő+unumfiskinumfiskunum

Személyes névmások

Az óészaki nyelvben még megvolt a kettes szám, így ez látható a személyes névmások esetében is. A következő táblázatban a személyes névmások ragozása látható:

 AlanyesetTárgyesetBirtokosesetRészeseset én ek mikminn, mínnmér te þú þikþinn, þínnþér ő hímnem hann hannhanshánum, honum, hónumő nőnemhon, hónhana, hánahennarhenniő semlegesnemþatþatþessþví mi ketten vit okkrokkarokkr ti ketten þit ykkrykkarykkr mi vér ossvárross ti þér yðryðaryðr ők hímnem þeir þáþeirraþeimők nőnemþærþærþeirraþeimők semlegesnemþauþauþeirraþeim

Igei szerkezetek

Alább a Gripsholm-kő első mondata látható óészakiul, valamint szókészletileg a neki megfelelő svéd, angol és német nyelvű rokon változatok. Így látható egyben az is, mennyit változtak a szavak.

 A Gripsholm-kő első mondata óészaki Tula lit raisi stain þinsat sun sin Haralþur bruþur Inkuars svéd Tola lät resa den här stenen åt sin son Harald, Ingvars bror angol Tola let raise this stone for her son Harald, brother of Ingvar német Tola lässt errichten diese Stein für sein Sohn Harald, Ingvars Bruder (errichten)

Szórend

Mint fentebb is látható, az óészaki nyelv szórendje nem tért el különösen a mai leánynyelveinek és rokonnyelveinek szórendjétől. Tehát:

SVO – azaz alany – állítmány – bővítmény

Birtokos formák esetén a birtok megelőzte a birtokost, akin egy -s szuffixum látható.

Szintaxis

Lásd még Óészaki irodalom

További információk Indo-Európai nyelvi források Óészaki nyelv kezdőknek Old Norse Online

Jegyzetek

Kategória:Germán nyelvek Kategória:Mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotai Kategória:Természetes nyelvek