Szergo Lavrentyjevics Berija (grúz nyelven: სერგო ლავრენტის ძე ბერია; Tbiliszi, 1924. november 24. – Kijev, 2000. október 11.) szovjet mérnök, aki főként rakéták irányítórendszereivel és rádióelektronikával foglalkozott. Lavrentyij Berija fia. 1954-től Szergej Alekszejevics Gegecskori néven élt.
Életrajza Tbilisziben (akkori nevén Tiflisz) született 1924. november 24-n. Apja Lavrentyij Berija (1899–1953), az NKVD későbbi vezetője, Szergo Berija születése idején a grúziai Cseka helyettes vezetője volt. Anyja Nyina(Nino) Tyejmurazovna Gegecskori (1905–1991) agrárszakember. Keresztapja Szergo Ordzsonikidze volt.
1938-ban a nyolcosztályos német és zenei általános iskola befejezése után Tbilisziből szüleivel Moszkvába költözött. Ott végezte el 1941-ben a 175. sz. középiskolát, majd az NKVD központi rádióelektronikai laboratóriumába került.
1941-ben, a háború első napjaiban önkéntesként, a kerületi Komszomol ajánlásával felderítő iskolába küldték. A gyorsított felderítő tanfolyamon rádiófelderítő képzést kapott, majd műszaki hadnagy rendfokozattal kezdte meg a katonai szolgálatot.
1947-ben kitüntetéssel végzte el a Bugyonnij nevét viselő Híradó Katonai Akadémiát Leningrádban. Diplomamunkájában a hajók elleni rakéták vezérlőrendszerével foglalkozott. Az egyetem után a hajók elleni rakéták fejlesztésével foglalkozó, 1947. szeptember 8-n létrehozott speciális tervezőirodához került, ahol Pavel Kukszenko főkonstruktőr helyettesévé nevezték ki. Itt Berija a diplomamunkája folytatásaként a KSZ–1 Kometa hajók elleni robotrepülőgép irányítórendszerének fejlesztésével foglalkozott. A Kometa rendszer létrehozásáért később Sztálin-díjat és Lenin-rendet is kapott. A tervezőiroda 1950-ben a KB–1 jelzést kapta (napjainkban Almaz néven működik). Berija a tervezőiroda egyik vezetőjeként részt vett a Moszkva légvédelméhez tervezett SZ–25 légvédelmi rakéta fejlesztésében. 1948-ban védte meg kandidátusi, majd 1952-ben a doktori disszertációját.
Apja 1953 júliusi letartóztása után anyjával együtt felügyelet alá helyezték, először egy Moszkva környéki dácsában tartották őket elzárva. Később letartóztatták, és 1954 végéig a lefortovói, majd a Butirka börtönben tartották fogva. 1954-ben engedték szabadon. Anyja, Nyina Gegecskori leánykori vezetéknevét használva Szergej Alekszejevics Gegecsorki névre kiállított útlevelet kapott és Szverdlovszkban jelöltek ki számára kényszerlakhelyet, ahol rendszeres felügyelet alatt élt és a 320-as automatizálási kutatóintézetnél dolgozott, amely űrhajózási hordozórakéták vezérlőrendszereinek fejlesztésével foglalkozott. 1954 novemberében megfosztották tudományos fokozatától és kitüntetéseitől.
Anyja betegségére tekintettel, valamint tudósok közbenjárására 1964-ben Kijevbe költözhetett, ahol a kijevi rádióelektronikai kutatóintézetnél (később Kvant) dolgozott 1988-ig. Ezt követően az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiája Anyagtudományi Intézetének új fizikai problémákkal foglalkozó részlegéhez került, ahol a rendszertervezési osztály vezetőjeként, a majd vezető tervezőként dolgozott. 1990-től 1999-ig a rakéták fejlesztésével foglalkozó Kometa tervezőiroda kijevi részlegének tudományos vezetője és főkonstruktőre volt. 1999-ben vonult nyugdíjba.
1994-ben jelent meg az Apám, Lavrentyij Berija (oroszul: Moj otyec – Lavrentyij Berija) című könyve, amelyben az apját a szovjet rendszer áldozataként próbálja bemutatni. A könyv szerint a teroror a szovjet rendszer sajátja volt, az apja csupán ezen a kényszerpálya mentén mozgott.
Kijevben halt meg 2000. október 11-én. Sírja a Bajkov temetőben található.
Magánélete Felesége Marfa Makszimovna Peskova (1925–2021), Makszim Gorkij egyik unokája volt. Három gyermekük született: Nyina, Nagyezsda és Szergej. A gyerekek később felvették anyjuk vezetéknevét.
Berija házassága a szverdlovszki száműzetése alatt felbomlott. Felesége állítása szerint a férje megcsalta.
Jegyzetek
Források
Kategória:Szovjet mérnökök Kategória:1924-ben született személyek Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:Tbilisziek