Remete László (szül. Einzig)Remete László „ev. hittud. hallgató” leckekönyvében található papírkivágás (hivatalos közlönyből?) szerint: „A m. kir. belügyminiszter az 1933. évi 9.937. számú határozatával kiskoru [sic] E i n z i g László Sopron városban 1910. évben született, ág. h. ev. vallású, theológus, soproni lakos családi nevét „Remete” névre változtatta át.” Ugyanebben a leckekönyvben hivatalos bejegyzés erősíti meg a határozat számát és a névváltoztatás dátumát. Ld. még Szita 1982. 25. old. 75. jegyz.: „1933 áprilisában vette fel a Remete nevet.” (Sopron, 1910. szeptember 27.Sopron város születési anyakönyve, GySmL Soproni Levéltára, 2. sz. 631. sz. Ld. még Nandrásky (1980, 2. old.), valamint a Remete László egyetemi leckekönyvének első oldalain található bejegyzések. Rédey (1978, 14. old.) egy besztercebányai börtönnaplót idéz, ami szerint Remete László születési ideje 1910. október 27. Vadász (1975, 130. old.) szerint 1910. szeptember 10. Ez utóbbit cáfolja Szita 1982. 25. old. 75. jegyz.: „Vadász könyvében Remete László születési adata téves” – Garamnémetfalva, 1945. január 9.Karol Nandrásky közlése szerint (Nandrásky 1980, 2. old) a hivatalos jelentés (aláírás: „a kerületi itélőszék elnöke”) így szólt: „1959. aug. 23. megkeresésére - átvéve 1959. 9. 8. - tudatom, hogy az idetartozó irományokban végzett kutatás után megállapítattik, miszerint Remete László, szül. 1910. szept. 27-én Sopronban, utoljára jolsvai lakos, ahol evang. ág. hitv. lelkész volt, résztvevője a Szlovák nemzeti felkelésnek, azon személyek listáján találtuk meg, akiket a besztercebányai Sicherheitsdienst épületéből 1945. január 9-én elhurcoltak és Nemecká község melletti mészégetőben elégettek.”) evangélikus lelkész, embermentő.
Élete Sopronban született Einzig Miklós főgimnáziumi tanár és Horovitz RozáliaHorovitz Rozáliát (szül. Tégláson 1878-ban) 1944. nyarán Jolsváról hurcolják el a németek. Ld. Rédey 1978 28–31. old. és mint Roza Einzig, özv. Einzig Miklósné (szül. Horovitz Roza) a Yad Vashem adatbázisában. Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán a 3. sor 7. oszlopának alján található. Einzig Miklós és Horovitz Rozália másik gyermeke, Remete Márton festő szintén a holokauszt áldozataként van nyilvántartva, Mauthausenben gyilkolták meg. Ld. még: The martyrs of Miskolc and vicinity... 154. old. Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán az 5. sor 14. oszlopának közepén található. Remete Márton eltűnését említi Rédey is (1978, 67. old.) Török György közlése alapján. gyermekeként. Az izraelita vallású családLd. az anyakönyvi bejegyzést 1919-ben felvette az evangélikus hitet. Remete Lászlót 1935. május 3-án Győrött evangélikus lelkésszé avatták.Értesítő a Harangszó c. evangélikus folyóiratban (XXVI. évf. 20. szám, 1935. május 12., 162. old.): „Lelkészavatás. D. Kapi Béla püspök május 3-án Győrött avatta lelkésszé Remete László végzett teológust, kit a fancsali gyülekezet hívott meg segédlelkésznek.” 1937. augusztus 28-án Budapesten házasságot kötött Kusinszky Paula Klárával.Kutasi György (szül. Kusinszky) olimpiai bajnok vízilabdázó nővére. Remeténé említve: Hetényi 1985, 569. old., ugyanitt rövid ismertetés Remete László életéről az 559. oldalon.Családi értesítő a Harangszó c. evangélikus folyóiratban (XXVIII. évf. 35. szám, 1937. augusztus 29., 284. old.): „Esküvő. Kusinszky Paula Klára és Remete László evangélikus lelkész, augusztus 28.-án tartják esküvőjüket Budapesten a fasori evangélikus templomban.” Négy gyermekük: Anna Klára (1938), Gabriella Ilona (1940), Mária Márta (1943) és László Miklós (1944). Fancsalban,A tiszai ág. hitv. evangélikus egyházkerület 1935. évi szeptember hó 27. napján Miskolcon tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Egybeállította Duszik Lajos főjegyző. Nyíregyháza: Klafter Szedőgépes Könyvnyomdája, 1935 32. old. Debrecenben, Sátoraljaújhelyen,Harangszó c. evangélikus folyóirat XXVII. évf. 47. száma (1936. nov. 15., 380. old.) Egerben és Ózdon szolgált segédlelkészként,A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levele Remete Lászlónénak (70.797/1947, II. szám). Remete László egri működéséről lásd Bozóky 1979. majd 1939. szeptember 1-től hitoktató Jolsván (ma Jelšava, Szlovákiában). 1944 decemberében a Gestapo elhurcolta, és néhány hét múlva embermentő és partizán-tevékenysége valamint zsidó származásaLd. az anyakönyvi bejegyzést és Gombocz (2009, 132. old. 9. jegyz.) közlését: „Remete László 1944. május 11-én kelt levelében Túróczy Zoltán püspökhöz fordul a zsidótörvények alóli mentesség tárgyában. Püspöke május 15-i leveléből értesül a következőkről: „...a keresztyén vallásfelekezetek lelkészei csupán a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. Sz. rendelet 1. §-ában, továbbá a zsidók élelmiszer ellátása szabályozása tárgyában kibocsátott 108.500/1944. KM. Sz. rendeletben foglalt rendelkezés alól mentesek.” (Evangélikus Országos Levéltár: Tiszai evangélikus egyházkerület Levéltára, I/6., Jolsva)” miatt meggyilkolta.
Embermentő tevékenysége 1944-ben segít Budapestre menekíteni többek között egy „a deportálási transzportból kimentett zsidó orvost”. Túlélők beszámolója szerint „[...] amikor a zsidókat elvitték [...] Remete egyet-egyet kiemelt a transzportból”. A behívót kapott jolsvai levente-fiataloknak (részben az általa vezetett ifjúsági egylet, az ún. „Remete-banda” tagjainak) a menetoszlopból való szökését is megszervezte, őket egy közeli bányafolyosóban rejtette el. A háború után több hivatalos nyilatkozat született Remete tetteit bizonyítandó, pl. Dr. Lichtschein Emiltől és Jenőtől, akik így írnak: „büntetőjogi felelősségünk tudatában jelentjük ki, hogy Remete László ev. lelkész [...] a munkaszolgálatosokat talán erején felül egész nyíltan élelmezte sőt egyeseket ruhaneművel is ellátott, ami annál is inkább értékelendő, mert mindez a legnagyobb német és fasiszta terror idején történt.”A nyilatkozat a hagyatékban, a család tulajdonában.
Partizán-tevékenysége 1944. szeptemberében csatlakozott a „Nalepka-brigád” nevű szlovák partizán-csapathoz. A „Remete-bandát” is beszervezte az ellenállásba.
Halála 1944. december 17-én vagy 20-án Remetét a Gestapo vagy német SS-katonák letartóztatták, a jolsvai Koháry-Coburg-kastélyban fogva tartották és megkínozták. December 27-én átszállították Besztercebányára (Banská Bystrica). A Nemecká határában lévő mészégetőnél, ahol összesen mintegy kilencszáz embert végeztek ki és égettek el a Hlinka-gárda tagjai 1945 januárjában, 1945. január 9-én Remete Lászlót hátba lőtték és a kohóba taszították.
Emlékezete 1969-ben a Sopron Városi Tanács a soproni Kőfejtő út és Tünde utca között megnyitott új utat Remete Lászlóról nevezte el (37/1969. VB. határozat). Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán a 4. sor 32. oszlopának közepén található. Rédey Remetéről szóló írása (1978) számos interjúra és alapos kutatásra támaszkodik, ahogy Nandrásky is (1980, 2006), aki szemtanúként is ír, mivel a „Remete-banda” tagja volt. Következtetéseiket ütközteti Gombocz (2009), aki az Evangélikus Országos Levéltárban őrzött, még föl nem dolgozott iratokat is használ. Bozóky (1979, 50–53. old.) meleghangú, személyes, de pontatlan visszaemlékezést közöl. Braham a magyarországi holokausztról szóló alapműve is említi Remetét.
Publikációi
Jegyzetek
Források
Galambos Ádám: Remete László, a templomból elhurcolt és meggyilkolt lelkész (2019.)
Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:Soproniak