A Ne bántsátok a feketerigót! Harper Lee Pulitzer-díjas regénye, amely 1960-ban jelent meg és a modern amerikai irodalom klasszikusává vált. A mű annak ellenére meleg és humoros hangvételű, hogy témája az erőszak és faji megkülönböztetés. A narrátor apja, Atticus Finch erkölcsi értelemben hőssé és az ügyvédi magatartás mintaképévé vált sok olvasó számára.
A déli gótikus regényként és fejlődésregényként elkönyvelt mű alapvető témái a faji igazságtalanság és az ártatlanság halála. A kutatók megállapították, hogy további motívumok Lee könyvében osztálytagozódás, a bátorság és együttérzés, illetve a nemi szerepek az amerikai Délen. A regény széles körben iskolai tananyag az angol nyelvterületen, de témái ellenére több kampány indult a tananyagból való eltávolítása érdekében. A könyvet gyakran kritizálják a faji jelzői miatt és töretlen népszerűsége mellett is az olvasók gyakran elégedetlenek a néger szereplők ábrázolásával.
Lee regényét legalább harminc újság és folyóirat ismertette a megjelenéskor, a kritikusok véleménye élesen eltérő volt. 2006-ban a brit könyvterjesztők a Biblia elé sorolták mint olyan könyvet, amelyet „minden felnőttnek el kellene olvasnia halála előtt.” A regényből 1962-ben Robert Mulligan készített Oscar-díjas filmet. 1990-től kezdve Harper Lee szülővárosában (Monroeville, Alabama) évente előadják a regény színpadi változatát.
Az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének választották, és egy 1996-os felmérés szerint a XX. század hetedik legjelentősebb műve. Magyarul 1965-ben jelent meg a Magvető Könyvkiadó kiadásában, Máthé Elek fordításában. A regényből több mint 30 millió példányt adtak el, valamint több mint 40 nyelvre fordították le.
Folytatása 2015-ben jelent meg, Menj, állíts őrt! címmel.
Keletkezése 1956 karácsonyán Lee barátai, Michael Brown és Joy Williams Brown egyévi bérének megfelelő pénzt ajándékoztak neki, hogy az írással foglalkozhasson. Lee két és fél évig írta regényét, amely 1960. július 11-én jelent meg. Eredeti címe Atticus volt, de Lee átnevezte, hogy tükrözze a portrén túlmutató cselekményt.Shields, p. 129. A kiadó munkatársai figyelmeztették a szerzőt, hogy valószínűleg csak pár ezer példányt tudnak majd eladni a könyvből.Shields, p. 14. 1964-ben Lee így nyilatkozott: „Soha semmilyen sikert nem vártam a Feketerigótól […] abban reménykedtem, hogy a kritikusok gyorsan és fájdalommentesen ölik meg, de ugyanakkor azt is reméltem, hogy lesz valaki, aki eléggé szeretni fogja ahhoz, hogy további bátorítást adjon. Mint mondtam, keveset reméltem, de épp elég sokat kaptam, és valamiképpen ez is ugyanolyan ijesztő, mint a gyors, fájdalommentes halál, amire számítottam.”Lacher, Irene (May 21, 2005). "Harper Lee raises her low profile for a friend; The author of 'To Kill a Mockingbird' shuns fanfare. But for the kin of Gregory Peck", Los Angeles Times, p. E.1 A Reader's Digest Condensed Books részleteket közölt a regényből, amelyet ennek következtében széles körben olvastak.Shields, p. 242.
Történet A regény az 1930-as évekbeli Amerika egyik kisvárosában, Maycombben játszódik. Itt él Jean Louise Finch (Scout) bátyjával, Jemmel és édesapjával, Atticus-szal. A gondtalan gyermekkort a hirtelen bekövetkező felnőtté válás váltja fel. Először Jem, majd később Jean Louise veszít el egyre többet gyermeki naivitásából, hogy képes legyen tekintetét az igazi világra emelni.
A gyerekek ügyvéd édesapja, Atticus Finch elvállalja egy színes bőrű férfi védelmét a bíróságon, akit egy fehér nő megerőszakolásával vádolnak.
I. rész A Finch-család rövid története, Maycomb bemutatása. Scout, Jem, Atticus és Calpurnia. Azon a nyáron, amikor Dill hozzájuk került, az az ötletük támadt, hogy a félelmetesnek képzelt Boo Radleyt csalogassák elő a rejtekhelyéről. Scout első napja az iskolában nem sikerült teljesen tökéletesen. A kislány túl sok mindent tud, Miss Caroline tanítónő új tanítási módszere nem tölti el lelkesedéssel az elsősöket. Atticus szerint a farmereket sújtotta a gazdasági válság a legjobban, de az értelmiségiek sem gazdagok itt délen, ahol sok a nincstelen. Walter Cunningham, az ágrólszakadt farmergyerek ebédszünetben Scoutéknál vendégeskedett. Burris Ewell tetves haja és tiszteletlen viselkedése felfordulást okozott az osztályban, a síró pedagógust a gyerekek vigasztalták meg. Scout közölte Atticussal, hogy nem érzi jól magát, és ha az apja beleegyezik, akkor nem megy többé iskolába. Az apa elbeszélgetett a lányával, aki megtanulta a kompromisszum szó jelentését. A Radley-telek szélén örökzöld tölgyben apró ajándékra bukkant Scout. Közeledett a nyár, Jem és a testvére türelmetlenül várták. Az utolsó tanítási napon hazafelé menet újabb meglepetést találtak a tölgyben: két kifényesített régi (indiánfejes) egycentest. Két nappal később érkezett meg Dill, akivel rengeteg játékokat találtak ki. A Radley-családdal történteket szerepjátékkal feldolgozták. Miss Maudie udvarában is sokat játszottak a gyerekek, csak az azáleákra kellett vigyázniuk. Nem bírtak azonban a kíváncsiságukkal, és ismét a titokzatos háznál próbálkoztak: egy papírlapra írt üzenetet próbáltak (sikertelenül) bejuttatni. Később csak be akartak lesni Radleyékhoz a lazán leeresztett redőnyön, hátha megláthatják Boo-t. Azonban az épület hátulról még barátságtalanabb volt, mint az utca felől. Az újabb kudarcot egy vadászfegyver hangja tetézte, ráadásul Jemnek futás közben a nadrágja beleakadt a drótkerítésbe. A fiú igyekezett kibújni belőle, hogy elfuthasson, így alsónadrágban tudott csak lelépni. A második iskolaév sem tetszett Scoutnak. A tölgyfa odúja újabb és újabb apró ajándékot rejtett, a gyerekek találgatták, hogy ki lephette már meg többször őket. Egy levélben akarták megköszönni az ismeretlennek a meglepetéseket, de közben a tölgyfa odújába valaki cementet öntött. Hideg tél köszöntött a maycombiakra, akik havat ritkán láttak. Scout és Jem hóemberkészítéssel töltötték az időt. Ezen a fagyos estén tűz ütött ki a szomszédjukban. A helyi tűzoltóautó szinte hasznavehetetlen volt, szerencsére a környező településekről még két tűzoltócsapat érkezett járművekkel. Az egyik a hatvan mérföldnyire fekvő Clarks Ferryből száguldott ide. Az oltás közben Scouték háza is veszélybe került, a gyerekeket a Radley-ház elé küldték. Az ácsorgás közben valaki egy pokrócot terített a kislány vállaira. Miss Maudie nem keseredett el a háza pusztulásán, az újrakezdésről beszélt a gyerekeknek. Scout Finchet az iskolában azzal csúfolták, hogy a papája „niggereket véd”. A kislányt ez nagyon bántotta, az édesapja otthon elmondta, hogy elvállalta – bár reménytelennek véli – egy néger, Tom Robinson védelmét. Scout karácsonykor a Finch's Landingben tett rokonlátogatás során hasonló vádakkal szembesült, ekkor a Francis nevű unokatestvére nem úszta meg verés nélkül. A gyerekek karácsonyra Atticustól légpuskákat kaptak, az apa kérte őket, hogy feketerigóra ne lőjenek. Mr. Harry Johnson kutyája, Tim, a világosbarna szőrű vizsla, a város egyik kedvence, Calpurnia szerint veszettnek látszott. Az utcában mindenki bezárkózott, Mr. Heck Tate, Maycomb megye seriffje a helyszínre érkezett, hogy végezzen az állattal. Amikor Scouték a Boo Radley-ügybe beleuntak, akkoriban gyakran jártak Mrs. Henry Lafayette Dubose háza mellett. Mrs. Dubose magányosan lakott, csak egy néger cselédlányt tartott. Jem és a testvére ki nem állhatták, mert a vénasszony gyakran kiabálva mondta el a gyerekekről a negatív véleményét. Egy nap a vádaskodás és kíméletlen kritika miatt Jem lekaszabolta Mrs. Dubose mindegyik kaméliabokrát. Amikor Atticus minderről tudomást szerzett, bocsánatkérésre szólította fel a fiát. Jem rendbe hozta az asszony kertjét, és felajánlotta, hogy szívesen dolgozik a nő a kertjében. Mrs. Dubose azonban azt akarta, hogy a fiú menjen át hozzá minden délután iskola után, és két óra hosszat olvasson fel neki. Scout rendszeresen elkísérte a bátyját az ájulási rohamokkal küszködő, halálosan beteg hölgyhöz. II. rész bélyegkép|Atticus (Gregory Peck) és Tom Robinson (Brock Peters) a tárgyalóteremben Atticust a bíróság kijelöli, hogy a néger Tom Robinson védője legyen, akit azzal vádolnak, hogy erőszakot követett el a fiatal fehér nő, Mayella Ewell sérelmére. Atticus annak ellenére elvállalja a védelmet, hogy Maycomb sok lakója nem ért ezzel egyet. Jem és Scout a többi gyermek céltáblája lesz apjuk cselekedetei miatt. Scout verekedéssel akarja megvédeni apja becsületét, annak ellenére, hogy Atticus megmondta neki, hogy ne tegye. Atticusnak szembe kell néznie egy csoporttal, akik meg akarják lincselni Tomot. A veszély elmúlik, amikor Scout, Jem és Dill megszégyenítik a csőcseléket, arra kényszerítve őket, hogy Atticus és Tom szemszögéből nézzék az ügyet.
Mivel Atticus nem akarja, hogy a gyermekek jelen legyenek Tom Robinson tárgyalásán, Scout, Jem és Dill titokban figyelnek a négerek számára elkülönített karzatról. Atticus bebizonyítja, hogy a vádlók – Mayella és apja, a közismerten részeges Bob Ewell – hazudnak. Az is nyilvánvaló lesz, hogy a magányos Mayella volt a kezdeményező, és apja tudott erről. Noha nyilvánvalóvá válik Tom ártatlansága, az esküdtek elítélik. Jemnek megrendül az igazságba vetett hite, ahogy Atticusé is, amikor a reményét vesztett Tomot szökés közben lelövik.
A tárgyaláson megalázott Bob Ewell bosszúra készül. Atticus arcába köp az utcán, megpróbál betörni az esküdtszék elnökének házába és megfenyegeti Tom Robinson özvegyét. Végül megtámadja a védtelen Jemet és Scoutot, amikor hazafelé tartanak az iskolai ünnepélyről. Jem karja eltörik a küzdelemben, de a felfordulás közepette valaki a gyermekek segítségére siet. A titokzatos férfi hazaviszi Jemet, és Scout rájön, hogy az ismeretlen a visszavonult Boo Radley volt.
Megérkezik Maycomb seriffje és megállapítja, hogy Bob Ewellt megölték a küzdelemben. A seriff vitába száll Atticusszal az óvatosságról és arról, hogy etikus-e Jemet vagy Boo-t felelőssé tenni. Végül Atticus elfogadja a seriff történetét, hogy Ewell egyszerűen a saját késébe esett. Boo megkéri Scoutot, hogy kísérje haza, majd miután elbúcsúznak az ajtó előtt, ismét eltűnik. A Radley-ház verandáján Scout elképzeli, milyen lehet Boo élete és bánja, hogy soha nem viszonozták ajándékait. Önéletrajzi elemek Lee azt nyilatkozta, hogy a Ne bántsátok a feketerigót! nem önéletrajz, hanem inkább annak a példája, „hogyan kell írnia a szerzőnek arról, amit ismer és hogyan kell hitelesen írnia.”"Harper Lee," in American Decades. Gale Research, 1998. Mindazonáltal felfedezhetők párhuzamok Lee és a regényhős Scout gyermekkorának szereplői és eseményei között. Lee édesapja, Amasa Coleman Lee, ügyvéd volt, és 1919-ben két négert védett, akiket gyilkossággal vádoltak. Miután elítélték, felakasztották és megcsonkították őket,Shields, p. 120–121. nem vállalt több bűnügyet. Lee apja egyúttal a monroeville-i újság szerkesztője és kiadója is volt. Noha a faji kérdésben sokkal konzervatívabb volt Atticusnál, idővel fokozatosan liberálisabbá vált.Shields, p. 122–125. Ugyan Scout édesanyja lánya csecsemőkorában halt meg, Lee pedig 25 éves volt édesanyja halálakor, viszont az írónő édesanyja neurózisra volt hajlamos, vagyis értelmi és érzelmi szempontból nem volt jelen.Shields, p. 40–41. Lee bátyja, Edwin – a regénybeli Jemhez hasonlóan – négy évvel idősebb volt húgánál. Ugyanúgy mint a regényben, a háztartást egy néger házvezetőnő látta el.