Sándor (), (Krakkó, 1461. augusztus 5., 594. oldal – Vilnius, 1506. augusztus 19.) 1492-től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya haláláig, a Jagelló-ház tagja.
Élete 1461. augusztus 5-én született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet ötödik gyermekeként. Édesapja halála után, 1492-ben a litván rendek nagyherceggé választották, majd bátyja, I. János Albert halála után, 1501. június 17-én a lengyel trónt örökölte. 1495. február 18-án Vilniusban feleségül vette Ilona orosz hercegnőt, III. Iván orosz cár és Sofia Palaiologa bizánci hercegnő leányát, mely házassága gyermektelen maradt.
Reménytelen küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért. 1505-ben a lengyel rendek nyomására a Radomban ülésező országgyűlésen alkotmányt adott ki, amelyben nagy engedményeket tett a lengyel nemességnek a jobbágyság rovására. A szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, amellyel elérték, hogy a király csak a szejm hozzájárulásával hozhasson döntéseket. Itt adták ki továbbá a Łaski-statútumot (Statut Łaski), a lengyel állam első egységes törvénygyűjteményét.
Pénz híján nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa III. Iván moszkvai nagyfejedelem tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát. A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti város, köztük Szmolenszk (ma Oroszországban) helyőrségét. A békekötést a fejedelemmel végül Sándor felesége, Helána királyné eszközölte ki édesapjától.
Lengyelország csak III. István moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett fekete-tengeri területeit.
Erősítette a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat Magyarországgal, főleg a tokaji bor és számos nyersanyag Biecz városán keresztül történő importját.
A teuton lovagokkal is harcba keveredett az északi területeken; ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget.
Sándor 1506. augusztus 19-én Vilniusban halt meg, 45 éves korában. Házasságából nem született örököse. Özvegye Vilniusba vonult vissza, ott is halt meg 1513. január 20-án. A trónt IV. Kázmér negyedik fia, Zsigmond örökölte.
Családfa
II. Ulászlósz. kb. 1351. † 1434. VI. 1. Holszańska Zsófiasz. kb. 1405. † 1461. IX. 21. II. Habsburg Albertsz. 1397. VIII. 16. † 1439. X. 27. Luxemburgi Erzsébet 1)sz. 1409. X. 7.† 1442. XII. 19. IV Kázmérsz. 1427. XI. 30. † 1492. VI. 7. Habsburg Erzsébetsz. 1436. † 1505. VIII. 30.
Rurik Ilonasz. 1476. V. 19. † 1513. I. 20. OO 1495. II. 18. Sándorsz. 1461. VIII. 5. † 1506. VIII. 19. Luxemburgi Zsigmond Lánya
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Lengyelország uralkodóinak listája Lengyel fejedelmek és királyok családfája Litvánia uralkodóinak listája Litván nagyfejedelmek családfája
Kategória:Jagelló-ház Kategória:Lengyel uralkodók Kategória:Litván uralkodók Kategória:Krakkóiak Kategória:1461-ben született személyek Kategória:1506-ban elhunyt személyek Kategória:Lengyel–litván kapcsolatok