Kaštela () város, egykor hét településből álló község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Fekvése Splittől légvonalban 6, közúton 15 km-re északnyugatra, Trogirtól légvonalban 11, közúton 14 km-re keletre, Dalmácia középső részén, a Kaštelai-öbölben, a Čiovo-sziget és a Marjan-félsziget, valamint Trogir és Split városa között fekszik. Északról a Kozjak-hegység, kissé keletebbre a Mosor-hegység, délről a Spliti szigetvilág határolja. A város két nagy részre oszlik, Donja- és Gornja Kaštelára. Donja Kaštela települései Kaštel Štafilić, Kaštel Novi, Kaštel Stari és Kaštel Lukšić, Gornja Kaštel települései Sućurac, Kaštel Gomilica és Kaštel Kambelovac. A város forgalmi ütőere a ma Franjo Tuđman egykori horvát elnök nevét viselő régi kaštelai főút, mely tulajdonképpen a Marmont marsall idejében épített spliti főút egy szakasza. Itt halad át a Zágráb – Split vasútvonal és közelében található a spliti nemzetközi repülőtér is.
Története Kedvező klimatikus környezete és vízfolyásokban gazdag területe már ősidők óta vonzotta az embert az itteni letelepedésre. A várostól északra a Kašteli mező és Labin közötti átjáróban fekvő Mujina-barlangban már a negyvenezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ember nyomai is megtalálhatók. Nagyszámú újkőkori lelet található a Kaštela Štafilićhez tartozó Resniken is. Az élettérért folytatott küzdelem során az embercsoportok várakat kezdtek emelni, melyekből Kaštela területén több is található. A legjelentősebb őskori vármaradvány a Sveti Ivan-hegyen található, melynek a Kaštela felőli oldala meredek, míg az északi oldala enyhe lejtő, melyet három soros szárazon rakott fal védett. Az i. e. 9. és 5. század között a kaštelai területen élt emberi közösségek közül különösen jelentős volt a veli bijaći, mely már élénk kereskedelmet folytatott az Adria nyugati kikötőivel. Valószínűleg az i. e. 1. században telepedtek meg ezen a területen a bulini és hilini illír törzsek, majd később a harcias dalmaták foglalták el ezt a vidéket. Az i. e. 4. század végén a görögök megalapították a traguriumi kolóniát, a mai Trogir városának elődjét. A görögök és illírek közötti kereskedelem számos bizonyítékát, főként görög cseréptöredékeket találtak Resnik kikötőjében. A Jadro-folyótól keletre fekvő síkságon az i. e. 3. században a görögök megalapították Salona kolóniáját, melyet később a rómaiak Dalmácia egyik legjelentősebb városává építettek ki. A Kaštelai mező nyugati részén Resnik előterében Claudius római császár megalapította Sicumot, és itt telepítette le a VII. és IX. legio veteránjait. A Római Birodalom bukása után 476-ban ez a terület a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 7. század elején a betörő avarok és szlávok elfoglalták Salona városát, a római lakosság hajókon a közeli nagyobb városokba menekült. Az elpusztított területen a század folyamán a horvátok ősei települtek le.
A kaštelai mező a kora középkorban a Klisszai zsupánsághoz tartozott, ahol a fejedelmi birtokok mellett jobbágyfalvak is létrejöttek. A fejedelmi birtokok közül ki kell emelni Bijaćit, ahol Trpimir fejedelem 852. március 4-én adománylevelet bocsátott ki, melyben a horvátok nevét először említette. Ma ez a nap Kaštela város napja. 1241-ben a Trogirba menekült Béla királyt üldöző tatárok elpusztították a kaštelai mező falvait. A szomszédos Trogir és Split városok, melyek gyakran egymással is harcot vívtak igyekeztek befolyásukat kiterjeszteni erre a területre. A trogriak a podmorjei Sveti Petar od Klobučca kolostor mellett építettek toronyvárat, míg 1392-ben a spliti érsek építtetett tornyot a mai Kaštel Sućurac területén. A két város közötti viszály nemegyszer véres összetűzésekké fokozódott. 1418-ban a Velence és Genova közötti háború során a Sveti Petar od Klobučcánál épített tornyot lerombolták, hogy ne szolgáljon támaszpontul a velenceiek számára. A béke időszaka csak 1420-ban jött el, amikor Trogir és Split is velencei uralom alá került és a két város közötti határ vitás kérdéseit egy a tengertől a Kozjak-hegységig meghúzott egyenes vonallal rendezték. A török veszély közeledtére a trogiri és spliti nemesek jelentős védelmi építkezésbe kezdtek. Az első vár 1476-ban épült fel Koriolan Ćipiko trogiri nemes, gályaparancsnok költségén. A vár (a mai Stari Kaštel) négyszög alaprajzú volt, majd 1507-ben a körülötte fekvő települést is saroktornyos fallal és árokkal kerítették melyen át felvonóhíd vezetett. Ćipiko példáját sok nemes követte és összesen húsz vár és több erődített település épült fel, melyek közül végül hét különült el. Ezzel megkezdődött a mai város szerkezetének kialakulása. A török-velencei határ 1571-es megállapításánál a határt Baba falunál húzták meg, mely a Kozjak-hegységgel együtt a török oldalon maradt, csakúgy mint a Kaštela és Solina közötti terület a tengerig a már 1537-ben elfoglalt Klisszával együtt. A török veszély megszűnése, Solina, Klissza és a Zagora visszafoglalása után a településeket védő falakat lebontották, a lakosság száma pedig megnövekedett.
1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. A francia uralom idejére esik a Trogirt Kaštelán keresztül Split városával összekötő főút építése. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A város első iskoláját 1819-ben nyitották meg. A 19. század második felében megépült a vasútvonal és a kikötő. A városnak 1857-ben 5097, 1910-ben 7460 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, mely sok betelepülőt vonzott. 1986-ban megalakult Kaštela község, majd a független horvát állam létrejötte után Kaštela városi rangot kapott. Lakossága 2011-ben 38667 fő volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 5.097 5.829 5.981 6.582 7.286 7.460 8.346 8.895 9.731 11.036 13.526 18.805 24.328 29.168 34.103 38.667
Nevezetességei 300px|bélyegkép|jobbra|Kaštel Štafileo Kaštel Štafilić Kaštel Dragač, azaz Dragač vára Dragatij váraként is ismert. A kaštelai terület legnyugatibb várát Matija Dragač trogiri polgár építtette Girolamo Maripietro trogiri gróf 1543-ban kiadott engedélye alapján. Első említése 1571-ben történt. A várat 1806-ban a lukšićiak vásárolták meg, hogy anyagából templomot építsenek. A vár bejárata felett állt tábla a templom falába van befalazva, eszerint a várat 1546-ban építette Matija Dragač a haza védelmére. Ma csak alapfalai láthatók a štafilići tengerparton. Kaštel Quarko, azaz Quarko vára a Bile nevű részen a tengerparton állt. Giovanni Quarco trogiri nemes 1558-ban határozta el, hogy bilei birtokán új várat építtet. 1588-ban említik először a lakosság összeírása alkalmával. Ma csak négyszög alaprajzú alapfalai láthatók a parton. Keleti fala egy sziklazátonyon látható, a többi alapfal a tengerben van. Paolo Andreis trogiri történész szerint tágas udvara volt, bejáratát pedig egykor kaputorony védte. Kaštel Lodi, azaz Lodi vára a tengerben egy sziklazátonyon áll. 1548-ban építtette Lodovico és Giovanni Lodi, egy trogiri testvérpár Garzonia trogiri gróf engedélyével. A várat nem fejezték be, mert az építtetők még az építés ideje alatt meghaltak. Giovanni Lodi fia nem folytatta az építést, mivel csak egy Catarina nevű lánya volt. Mivel Catarinának nem volt utóda a birtok hét részre hullott. A 17. század végén a várat spliti Papalić család szerezte meg. Körülötte klisszai uszkókokat telepítettek le, akik zenggi váruk után Nehajnak nevezték. A négyszög alaprajzú, pártázatos falú vár ma is sértetlenül áll.Dalmatia.hr:Kultúra i zanimljivosti – Kastel Stafilic-Kula Nehaj 300px|bélyegkép|jobbra|Kaštel Novi látképe Kaštel Štafileo, azaz Štafileo vára Rotondo néven is ismert. Építtetője a krétai származású trogiri nemes Stefano Staphileo volt. A 15. század második felében érkezett Trogirba és Alessandro Viaro gróf engedélyével 1508-ban építtette a tengerben kiálló sziklazátonyra a várat a Koriolan Ćipiko által épített első itteni vár mintájára. Bejáratát kaputorony és felvonóhíd őrizte. A körülötte telepített falut bijaći menekültek lakták, védőfal és árok kerítette. Az építtető 1519-es halála után fiai örökölték, akik közül Giacoponak négy lánya volt, akik által az Andreis, Kažotić, Ferro és Zavoreo családoké lett. 1693-ban Giovanni Ferro a falu védőfalának északnyugati tornya helyére saját várat építtetett.Dalmatia.hr:Kultúra i zanimljivosti – Kastel stafilic-Kula Rotondo Kaštel Novi Bijaći (Biachi) a kaštelai mező nyugati részén fekvő ókori település volt, melyet az 1. században Claudius római császár alapított a siculi katonai táborban állomásozó VII. és IX. legio veteránjainak részére. A 9. században horvát fejedelmi birtok volt, ahonnan Trpimir fejedelem oklevelet is keltezett. A 205 méter magas Vela Bijaća dombon 1475-ben Szent Onofria tiszteletére templomot építettek. 1378-ban a velencei-genovai háború idején őrtorony állt itt. A régészeti feltárás során egy a 10. és 16. század között lakott település maradványai és temetője került elő. Többször pusztították hadak, de lakossága mindig visszatért. A török pusztította el végleg a 16. században, elmenekült lakossága Kaštel Štafileot népesítette be. Itt nemesítették ki több száz éve a kaštelai Crljenak szőlőfajtát, mely a világon Zinfandelként ismert. A Kaliforniában széles körben elterjedt szőlő eredetére 2001-ben találtak rá itt Kaštel Novin Ivica Radunić szőlőjében, ahol 22 tő maradt meg belőle és genetikailag teljesen azonosnak bizonyult a világon ismert Zinfandellel. A Crljenakból készítették reneszánsz horvát költők kedvenc borát, amelyet aztán ők több ízben is megénekeltek. A Crljenak valószínűleg először Bécsbe jutott el, ahol a monarchiabeli szőlőfajtákat mind begyűjtötték, és onnan kerülhetett ki Amerikába. A Szűz Mária tiszteletére szentelt kis templom közelében Stomoriján emlékmű emlékeztet a Zinfandel itteni eredetére. 300px|bélyegkép|jobbra|Kaštel Stari – látkép Kaštel Stari A kaštel stari vár a legrégibb a kaštelai várak közül. Kaštel Ćipikónak is nevezik, mivel építtetője Koriolan Ćipiko trogiri nemes, gályaparancsnok volt. Az 1476 és 1481 között épített vár négyszög alaprajzú. A váron ma is látható az építtető személyét és az építés időpontját megörökítő latin nyelvű felirat. A vár azonban nem sokkal ezután leégett és 1492-ben újjá kellett építeni, mely tényt egy másik emléktábla örökíti meg. 1507-ben a körülötte fekvő települést is saroktornyos fallal és árokkal kerítették melyen át felvonóhíd vezetett. A török 1512-ben 450 lovassal és 180 gyalogossal támadta a várat. A támadók ostromlétrákat használtak, de a védők elkeseredetten küzdöttek. Végül a trogiriak segítségét kérték, akik tizenhárom hajóval érkezve felmentették őket. Ezután a törökök a település házait végigrabolva elvonultak. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1714-ben épült barokk stílusban a 16. század végén épített régebbi plébániatemplom helyén. Felszentelése a sekrestye felett elhelyezett tábla szerint 1723-ban történt. A főoltár a Legszentebb Oltáriszentség és Keresztelő Szent János, a mellékoltárok a Rózsafüzér királynője és Szent Felicia, míg az apszis két oldalán álló oltárok Szent Ilona és Szent Rókus tiszteletére vannak szentelve. A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt új plébániatemploma. Szent József tiszteletére szentelt kis reneszánsz temploma.