Tibay Zoltán (Soroksár, 1910. szeptember 6. – Budapest, 1989. május 24.) nagybőgőművész, egyetemi tanár.
Pályafutása Édesapja Tibay Sándor a soroksári Állami Iskola igazgatója, és a körzet gyermekvédelmi felügyelője volt. Édesanyja, Szabó Eleonóra, aki 5 gyereknek adott életet. Zoltán két bátyja, Ervin és Mihály, öccsük Tibor, valamint húguk Sarolta. Tibay Zoltán először hegedülni tanult, majd később tért át a bőgőre. A középiskolával párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott, de ekkor már kizárólag nagybőgőn játszott. 1926–32 között a budapesti Nemzeti Zenedében Schmitz Róbert (gordon) tanítványa. 1932–1976 között a Magyar Állami Operaház zenekarának szóló nagybőgőse. Számos európai sikert ért el a Léner, illetve a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes tagjaként (Bécs, Párizs, Kassa). Gordonistája volt a budapesti Kamaraegyüttesnek. 1934-től rendszeresen adott önálló koncerteket Budapesten, nevéhez fűződik az első olyan hangverseny, - amit a Magyar Rádió élőben közvetített - ahol a nagybőgő, mint szólóhangszer szólalt meg (1934. augusztus 1.) A sajtókritikák mind lelkesen emlékeznek meg Tibay játékáról:
Ugyanerről a koncertről az Est, így írt:
1945-től haláláig a budapesti Zeneakadémia nagybőgőtanára. 1960-ban docenssé, később professzorrá nevezték ki. Emellett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola szakfelügyelője és a budapesti Kamaraegyüttes tagja volt. Halála után róla nevezték el a Zeneakadémia XXX-as nagybőgő termét.
Jegyzetek
Források Tibay Zoltán, a prágai gordon-iskola hatása munkásságára. Kapcsolata a kortársakkal, életművének továbbélése. Orvosi disszertáció. Cziglényi Ákos
Kategória:Magyar nagybőgősök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek Kategória:Az Óbudai temetőben eltemetett személyek