Kőváry László

Kőváry vagy Kővári LászlóEgyes művei y-os, mások i-s névváltozattal jelentek meg (Torda, 1819. július 7. – Kolozsvár, 1907. szeptember 25.) magyar történész, statisztikus, az MTA levelező tagja, Kőváry Józsa öccse és Kőváry Mihály bátyja.

Életpályája Tanulmányait szülővárosában, az unitárius algimnáziumban kezdte; és a kolozsvári unitárius kollégiumban folytatta. A jogot a reformátusoknál végezte. 1842-ben jogi gyakorlatot folytatott Marosvásárhelyen a királyi táblán. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor Ellenőr címmel politikai lapot indított meg Kolozsvárott. 1848. június 8-án Szemere Bertalan az országos statisztika hivatalhoz nevezte ki titkárnak. A honvédelmi kormány októberben Erdélybe küldte. Háromszékről Debrecenbe ment; innen a kormány Nagyszeben bevétele után 1849. március 15-én az erdélyi sereg hadi tudósítójaként Bem seregéhez küldte; a zsibói fegyverletételnél bevégezte ezen működését. A székelyföldi szent-demeteri kastélyban rejtőzött Terényi Lajossal (Ipoly Arnold testvérével). Végül a zsandárok felfedezték rejtekhelyét és a marosvásárhelyi várba, majd Kolozsvárra szállították. Néhány hónap múlva, Urban tábornoktól kegyelmet kapott.

Kiszabadulása után Pestre költözött és a Pesti Napló munkatársa lett. Történelmi kutatás céljából a gyulafehérvári és a marosvásárhelyi könyvtárban búvárkodott. Onnan visszatérve Pestre, a katonai kormány letartóztatta és Kolozsvárra internáltatta; mert Makk Józsefet, aki a vásárhelyi várból kiszökött és őt meglátogatta, Kolozsvárról szökésében elősegítette. bélyegkép|jobbra|250px|Kőváry László sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben Kolozsvárott feleségül vette kiadója, Tiltsch János, unokahúgát, ezzel Kolozsvár patríciusi családjai körébe jutott és megszabadulva az anyagi gondoktól az irodalomnak élhetett. 1862-ben megvette a Korunk című politikai lapot, melyet Deák-párti szellemben szerkesztett. Az országos statisztikai hivatal szervezésénél meghívást kapott az 1848-ban már betöltött hivatala elfoglalására, de ezt a meghívást nem fogadta el. Időközben az első magyar biztosító-társaság felállítása alkalmával ennek kolozsvári főügynöke lett; majd a Kolozsvárt keletkezett Victoria biztosító-társaság egyik igazgatói állását foglalta el. Ezen időtől a biztosítási irodalom meghonosítása foglalkoztatta. Az 1870-es években megírta a biztosítás Encyclopaediáját négy kötetben, ennek I. kötete a biztosítás bibliográfiáját, történetét, politikáját, matematikai elméletét, a biztosítási ágak rendszerét foglalja magába, magyarul és német fordításban, kéziratban maradt; franciául pályázott vele a párizsi akadémiánál, ahol azt 1883. november 10-én dicséretre méltatták; III. kötetének első felét az Életbiztosítás rendszere címmel 1884-ben adta ki. 1883. május 17-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta; ekkor visszatért történeti tanulmányaihoz.

Házassága gyermektelen maradt; ezért minden erejét a társadalmi előrehaladásra fordította. Mint Kolozsvár tiszteletbeli főjegyzője s virilis-bizottsági tagja részt vett a város szépészeti s közgazdasági viszonyai előmozdításában: a befásítási s temető bizottság elnöke lett: mint a sétatér igazgatója, közgazdasági előadó, takarékpénztári igazgató, az unitárius főgimnázium egyik felügyelője is működött. A vasúti alkalmazottak lakásviszonyainak javításával foglalkozva egy telepet alapított, öt utcával és száz házzal (Kőváry-telep), ahol a vasutasok részletfizetéssel vásárolhatták meg a házakat.

Emlékezete A kolozsvári Bástya (ma Daicoviciu) és Víz (ma Roosevelt) utcák sarkán lévő házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt és dolgozott. A Magyar Unitárius Egyház nevezetes tagjai között tartja számon.

Művei bélyegkép|A kolozsvári Bástya (ma Daicoviciu) és Víz (ma Roosevelt) utcák sarkán lévő házon emléktábla hirdeti, hogy itt élt és dolgozott Kővári László. Székelyhonról 1841. Kolozsvár, 1842 Erdélyország statistikája. I. kötet. Kolozsvár, 1847 Erdély régiségei. Pest, 1852 Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár, 1853. Kilencz fametszettel Erdély nevezetesebb családai. Czimerekkel és leszármazási táblákkal. Kolozsvár, 1854 Kőváry László kisebb munkái. Kolozsvár, 1857. Két kötet. (I. Száz történelmi rege. II. Történelmi adomák.) Erdély krónikája a forradalom után. Kolozsvár, 1859 Erdély történelme. Kolozsvár, 1859–66. Hat kötet. A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Pest, 1860 Erdély története 1848–49-ben. Pest, 1861 Okmánytár az 1848–49. erdélyi eseményekhez. Kolozsvár, 1861 Erdély építészeti emlékei. Erdély Régiségei 2., bőv. kiad. Kolozsvár : Stein J. Muz. Egyl., 1866 Biztosítási Évkönyv 1870. A magyar és osztrák megszűnt, működő és keletkező biztosító társaságok történeti és statisztikai átnézete. Pest, 1870 Kolozsvár szabad kir. város lakosai az 1869–70. népszámlálás szerint. Elnöki jelentés. Kolozsvár, 1870 A megyei és országos állami biztosítás rendszere. Kolozsvár, 1871 Az életbiztosítás mint legbiztosabb tőkeszerzés népszerű ismertetése. Pest, 1871 Erdély története : az ős-időktől korunkig. Budapest, 1876 (Kuliffay Edével, Szilágyi Sándorral és Horváth Mihállyal) A kölcsönös segélypénztárak és gondoskodó intézetek nálunk és külföldön. Pest, 1877 A vasutasok kötelező baleset biztosítása behozatala érdekében emlékirat. Pest, 1880 A kolozsvári kisegítő első 25 éve. Kolozsvár, 1883 Az életbiztosítás rendszere. Budapest, 1884 A kolozsvári sétatér és sétatér-egylet keletkezése és fejlése. Igazgatói jelentés. Kolozsvár, 1886 A kolozsvári piaci templom körüli épületek lebontására gyűjtött alap keletkezése és fejlése. Gondnoki jelentés. Kolozsvár, 1886 Kolozsvár közgazdasági fejlődésének iránya és feltételei. Közgazdasági előadói jelentés. Kolozsvár, 1889 A lajtántúli fürdők szervezete és berendezése, tekintettel a hazai fürdők kivánalmaira. Kolozsvár, 1891 Kolozsvár köztisztasági és közegészségügyi mozgalmai. Közgazdasági előadói jelentés. Kolozsvár, 1892 Testedző intézményeinek multja Kolozsvárt. Felolvasás. Kolozsvár, 1897 A millennium lefolyásának története s a millennáris emlékalkotások. Budapest, 1897 Brassai százéves pályafutása. Emlékirat. Kolozsvár, 1897 Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira. Kolozsvár, 1898 Hunyadmegye kihalt családjairól. Déva, 1900 Magyarország története, 1905

Jegyzetek

Források

Egyed Ákos: Kőváry László – a városépítő polgár, in Dáné Tibor Kálmán et. al. szerk., Kolozsvár 1000 éve (A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai), Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, , digitális változata

További információk Életrajza Sírja a házsongárdi temetőben Kőváry László: Száz történelmi rege (MEK) Kőváry László: Székelyhonról (MEK) Kőváry László: Történelmi adomák (MEK) Erdély nevezetesebb családai (MEK) Kolozsvár sz. kir. város lakosai és lakásai az 1869-70-ki népszámlálás szerint (MEK)

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar statisztikusok Kategória:Kolozsváriak Kategória:Unitárius magyarok Kategória:MTA-tagok Kategória:Tordaiak Kategória:1819-ben született személyek Kategória:1907-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek Kategória:A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai