thumb|263px|Villásszarvú antilop (Antilocapra americana)
A nearktikus faunatartomány (Nearktisz) az északi faunabirodalom (Arctogea) holarktikus faunaterületének egyik tartománya. Észak-Amerika nagy részét öleli fel az arktikus faunatartomány (Arktisz) és az újvilági faunabirodalom (Neotropisz) között. Előbbitől Kanadában, utóbbitól a mexikói felföld déli peremén egy-egy átmeneti zóna választja el.
Állatvilága
Halfaunája (Pisces) jelentősen gazdagabb, mint a Palearktiszé. Rendkívül jellegzetes taxonjai: az iszaphal (Amia calva) az iszaphalalakúak (Amiiformes) rendjének egyetlen ma is élő faja a kajmánhalfélék (Lepisosteidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályában a kajmánhal-alakúak (Lepisosteiformes vagy Semionotiformes) rendjének egyetlen családja. Régebben mozaikpáncélosoknak (Rhomboganoidea) is hívták őket.
A kétéltűek (Amphibia) közül sajátosan nearktikus családja a harántfogú gőtéké (Ambystomatidae) — közéjük tartozik a neoténia klasszikus példájaként közismert mexikói axolotl (Ambystoma mexicana). Kizárólag Észak-Amerika délkeleti vidékén élnek a sziréngőték (Sirenidae).
A nagy amerikai faunacsere eredményeként a Nearktisz hüllő-, madár- és emlős faunájában is sok a pánamerikai, tehát az újvilági faunabirodalommal (Neotroposz) közös elem.
A hüllők (Reptilia) osztályában a krokodilok közül a Kaliforniai-öböl partvidékén átnyúlik ebbe e faunatartományba a hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus) elterjedési területe. Észak-Amerikában bennszülött faj a mississippi aligátor (csukaorrú aligátor, (Alligator mississippiensis).
A gyíkok (Sauria) legtöbbje a leguánfélék (Iguanidae) közül kerül ki; a mérgesgyíkfélék (Helodermatidae) családjának jellegzetes tagja a gila (viperagyík, Heloderma suspectum) az amerikai lábatlangyíkfélék (Anguidae) mindkét faja (Anniella pulchra, Anniella geronimensis) csak Kaliforniában fordul elő. A krokodilok közül a déli államok területén él a (Alligator missisipiensis). A kígyók közül hiányoznak a Palearktiszra jellemző valódi viperák (Viperinae); helyüket a gödörkés arcú viperák (Crotalinae) vették át; közülük legismertebbek a csörgőkígyók (Crotalus spp.).
A madarak (Aves) kevés faja endemikus. Jellegzetes fajok: †karolinai papagáj (Conuropsis carolinensis), vadpulyka (Meleagris gallopavo), a kolibrifélék (Trochilidae) néhány faja (pl. északi kolibri, Archilochus colubris). a gyalogkakukk (Geococcyx californianus) a délnyugati, félsivatagos részeken bennszülött. Sok a fajdféle (Tetraonidae), nincsenek a túzokalakúak (Otidiformes), bankafélék (Upupidae), légykapók (Muscicapidae), poszáták (Sylviidae) és seregélyek (Sturnidae).
Jellegzetes, nagytestű emlős az amerikai bölény (Bison bison), amit a kihalás széléről szaporítottak vissza több tízezer példányra. Ugyancsak a prérin és ugyancsak tömegesen legelt az endemikus Antilocapridae családba tartozó villásszarvú antilop (Antilocapra americana). Ebből 1908-ra alig maradt, de számuk a 21. században már megközelíti a félmilliót. A szubkontinensen nincsenek: vakondok (Talpini), egérfélék (Muridae) és pelefélék (Gliridae).
Ezek helyét az őshonos hódmókusok (Aplodontidae), valamint a pánamerikai: tasakos egerek (Heteromyidae) és tasakos patkányok (Geomyidae) foglalják el.
Jellegzetes, a nagy amerikai faunacsere idején Dél-Amerikából bevándorolt csoportok: oposszumok (Didelphidae), övesállatok (Dasypodidae), mosómedvefélék (Procyonidae) stb.
Felosztása
A faunatartományt többnyire három faunavidékre osztják, ez a rendszer azonban (egyebek közt az „átmeneti faunavidék” specifikus taxonjainak hiánya miatt) erősen vitatott: kanadai faunavidék a 45° szélességi körtől északra; sonorai faunavidék a 40° szélességi körtől délre; átmeneti faunavidék a kettő között.
Jegyzetek
Források
Nyugat-magyarországi Egyetem: Regionális állatföldrajz: Területegységek
Kategória:Állatföldrajz
Kategória:Holarktikus faunaterület