V. László király franciaországi leánykérő követsége 1457-ben

V. László király franciaországi leánykérő követsége 1457-ben az az esemény, amelynek során VII. Károly francia király legkisebb lányát, a 13 éves Magdolnát 1457. szeptemberében a 17 éves V. László magyar király jövendőbelijének jelölésére követek utaztak Franciaországba. Az esküvő időpontjának tekintetében 1458 januárja vagy februárja, a helyszíne szempontjából pedig Prága lett előirányozva. V. László október végén Prágából követséget küldött Franciaországba, a leánykérő követség pedig 1457 novemberében, még V. László életében megérkezett Franciaországba, de a francia király a tours-i királyi kastélyban a betegsége miatt csak 1457. december 18-án fogadta a követséget, már V. László halála után. A gyászhír V. László haláláról pedig csak karácsonykor, 1457. december 24-én érkezett meg a francia udvarba. Magdolnából így nem lett magyar és cseh királyné.

Előzmények A francia-magyar dinasztikus kapcsolatok már az Árpád-korig nyúlnak vissza, hiszen III. Béla magyar király második felesége Margit, VII. Lajos francia király leánya volt, akit 1186-ban vett feleségül, és bár ez a frigy megvalósult, gyermek nem született a házasságukból. Hosszú ideig azonban nem választottak a magyar királyok közvetlenül a francia udvarból hercegeket vagy hercegnőket, bár 1270-ben a francia eredetű Anjou-ház, amely a Capeting-ház egyik oldalága volt, kettős házassági szerződést kötött az Árpád-házzal, amelynek révén az (harmadik) Anjou-ház került a magyar trónra 1308-ban, de ez közvetlenül a Nápolyi Királysággal kötött dinasztikus kapcsolat volt.

Capet–Anjou házasság 1315-ben Újabb közvetlen francia házassági terv 1315-ben valósult meg röviddel az Árpád-ház leányágainak trónra kerülésével. A francia eredetű, de a Nápolyi Királyságban uralkodó Anjou-ház magyar ága 1291-ben, IV. László magyar király halála után vette fel a magyar királyi címet IV. László nővére, Árpád-házi Mária nápolyi királyné „lemondásával”, és így az elsőszülött fia, Anjou Károly nápolyi trónörökös lett a „jogos” magyar király III. András riválisaként a kettős házassági szerződésre hivatkozva, bár ő meghalt, hogy ténylegesen elfoglalhatta volna a magyar trónt. Az ő fia, I. Károly (Róbert) több évi küzdelem után végül 1308-ban egyedüli trónjelölt maradt a Magyar Királyságban, bár az egész ország csak jóval később ismerte el teljes jogú királyának. Az ő húga volt Klemencia, akit magyar királyi hercegnőként tartottak számon, és 1315-ben ment feleségül X. (Civakodó) Lajos francia királyhoz, aki I. Lajos néven Navarra királya is volt. A házasság termékenynek bizonyult, viszont Klemencia férje a következő évben még a gyermeke megszületése előtt meghalt. Klemencia ugyan fiút szült, aki automatikusan királyi címet kapott, I. (Utószülött) János néven, bár a csecsemő király helyett régensek uralkodtak, viszont a kis király öt nappal a születése után meghalt, így ez a dinasztikus házasság csak rövid ideig teljesíthette be a hozzáfűzött reményeket. Klemebcia még éppen megérte a Capeting-ház fő ága utolsó férfi utódának a halálát 1328-ban átadva az uralkodást a Valois-házi oldalágának, de Klemencia is még abban az évben elhunyt.

Valois–Anjou házassági szerződés 1374-ben A következő házassági tapogatózások Klemencia unokaöccsének, I. Lajos magyar királynak az uralkodása alatt történt, amikor idősebb lányát, Katalint 1374. augusztus 10-én eljegyezték Valois Lajos (1372–1407) francia királyi herceggel, V. Károly francia király másodszülött fiával. „V. Károly 1378-ban azt írta Lajos magyar királynak szóló utolsó levelében, hogy ifjabbik fiát, Lajos orléans-i hercegetLajos 1375. szeptember 1-jétől Valois grófja, 1386. novemberétől Touraine hercege, és csak 1392-től viseli ténylegesen az Orléans hercege címet. már kétéves kora óta a magyar trónra szánta.”Lásd Dümmerth (1982: 482). Egyes vélemények szerint Nagy Lajos a három lányát az Anjou-ház uralta országok trónjaira szerette volna ültetni, és a házasságaikat is eszerint rendezte. Katalint a francia király fiával azért akarta összeházasítani, hogy ezzel a már gyermektelen I. Johanna nápolyi királynő utódaiként a Nápolyi Királyság trónjára ültesse Katalint és leendő férjét.

Valois–Anjou per procuram házasság 1385-ben Katalin azonban 1378-ban meghalt, és ezzel a francia házasság kútba esett. A francia–magyar szerződés ugyan biztosította, hogy Katalin halála esetén a soron következő lány, ez esetben (ifjabb) Mária lépjen nővére helyére, de a folytatás mindkét fél részéről elakadt. Nagy Lajos sem ajánlotta föl egy másik lányát, hogy a francia szövetséget fenntartsa, de 1378-tól Franciaország és Magyarország eltérő politikát folytatott, hogy az immár kettős pápaválasztás során a (törvényes) római (Nagy Lajos) vagy az avignoni (ellen)pápát (V. Károly) támogatja.Lásd Dümmerth (1982: 483). A francia házasságot így sokáig jegelték, és végül Katalin jegyesét legidősebb húga, Mária, már mint királynő „örökölte” meg 1385-ben. Ebben az évben korábbi jegyesét, Zsigmondot ejtették, és néhány hónapig papíron Valois Lajos lett Mária királynő első férje, azonban sohasem teljesedett be ez a per procuram (a csak a felek távollétében kötött) házasság. Franciaországban ezért a magyar kapcsolatok, különösen az 1396-os csúfos vereséggel végződő nikápolyi csata hatásaiként is rossz emlékeket idéztek.

Valois–Habsburg házassági ajánlat kezdetei 1457-ben I. Mária királynő és Orléans-i Lajos formális házassága után 72 évvel merült fel újra egy dinasztikus házasság gondolata. Ekkor a 13 évesEkkoriban a lányok 12 éves korukban, a fiúk pedig 14 évesen váltak házasulandó korúvá. francia királyi hercegnőt, Magdolnát az apja, VII. Károly francia király 1457. júniusában a 17 éves V. László magyar és cseh király feleségéül ajánlotta, amit Jánossal, az issenheimi Szent Antal (antonita) kolostor elöljárójával bizalmasan közölt Párizsban, aki pedig 1457. június 28-án kelt levelében tudósította erről Zsigmond és VI. Albert osztrák főhercegeket.Lásd Teleki (1852: 541, 5-ös lábjegyzet). 1457. szeptemberében a Bécsben V. László jelenlétében tartott tanácskozáson pedig már egyhangúlag Magdolnát választották a király jövendőbelijének.Lásd Teleki (1852: 541). Az esküvő helyszínének kiválasztása viszont nem volt ilyen egyöntetű, hiszen a három főváros: Bécs, Buda, Prága egyaránt szóba jött, végül Prágát jelölték ki a házasságkötés lebonyolítására.Lásd Teleki (1852: 544). Ezt Podjebrád György cseh kormányzó nyomásának tulajdonították, aki Bécs alatt megjelent 800 fegyveressel,Lásd Teleki (1852: 542). de ez valójában taktikai húzás volt László király részéről, nem Podjebrád nyomására tette, a félelmet csak színlelte, és csak az osztrák és magyar érdekek között egyensúlyozott.Lásd Teleki (1852: 544, 1-es lábjegyzet). Podjebrád György később azonban hangot is adott azon aggodalmának, hogy ez a nagy embertömeg megterheli Csehországot.Lásd Teleki (1852: 552).

Az időpont tekintetében pedig előzetesen 1458. januárja vagy februárja lett megjelölve.Lásd Teleki (1852: 545). Az esküvőre hivatalos volt III. Frigyes német-római császár a feleségével, Portugáliai Eleonóra császárnéval, V. László nővérei a férjeikkel: Habsburg Anna magyar hercegnő és III. Vilmos türingiai tartománygróf, valamint Habsburg Erzsébet magyar hercegnő és IV. Kázmér lengyel király, továbbá a bajor herceg és a brandenburgi őrgróf, akik közül többen jelezték is a részvételi szándékukat.

A követség összeállítása V. László szeptember közepén elhagyta Bécset, és 1457. szeptember 29-én érkezett Prágába,Lásd Teleki (1852: 546). ahonnan követséget küldött Párizsba, hogy hozzák el Magdolnát Csehországba az esküvőjükre.Lásd Teleki (1852: 547). A követség vezetői voltak: Várdai István kalocsai érsek, Ulrich von Nußdorf passaui püspök és Sternbergi ZdenkóSternbergi Zdenkó (1420 körül–1476) Podjebrád Katalin (1449–1464) magyar királyné édesanyjának, Sternbergi Kunigunda (1422–1449) bárónőnek volt a távoli rokona. prágai várgróf.Lásd Teleki (1852: 548). A megbízóleveleiket 1457. október 6-ai dátummal állították ki Prágában.Lásd Teleki (1852: 548, 1-es lábjegyzet). A küldöttség további magyar tagjai voltak: Pálóczi László országbíró, valamint De Tervisio Simon, az egyházi törvények tudora és esztergomi olvasókanonok.Lásd Teleki (1852: 549) és Csernus (1998: 582). A küldöttséget alkotta még V. László mindhárom országából, Magyarországról, Csehországból és Ausztriából 200-200 lovag, valamint a Passaui Püspökségből 100 lovag, így összesen 700 lovagból állt a kíséret, továbbá a hercegnőre tekintettel női személyzet is tartozott hozzá, valamint négylovas aranyozott kocsik, 80 fehér ló, amelyeket az oszmánoktól zsákmányoltakLásd Csernus (1998: 586). és ajándékok Magdolna számára.Lásd Teleki (1852: 550). A követségnek 40.000 aranyforint útiköltséget irányoztak elő, de egyéb költségek fedezésére László királynak nem volt pénze, így a passaui püspöknek kellett 5000 aranyforintot megelőlegeznie, amelyet a király a következő karácsonykor fizet majd ki. Erről az összegről a kötelezvényt V. László 1457. október 21-én állította ki, így a küldöttség ez után az időpont után indulhatott útnak, azaz csak október végén. thumb|300px|A tours-i királyi kastély bélyegkép|jobbra|300px|A tours-i Saint-Julien kolostorának XVII. századi ábrázolása

Leánykérés Franciaországban V. László leánykérő követsége 1457. novemberében, még V. László életében megérkezett Franciaországba, hiszen egyes források szerint V. László még értesült annak fényes fogadtatásáról.Lásd Teleki (1852: 552 és 568) és Szilágyi (1879: 166). A "háztűznéző" küldöttség Lyonban folytatott előkészítő tárgyalást.Lásd Csernus (1998: 582).

V. László halálától a halálhír megérkezéséig

V. László 1457. november 23-án halt megMeglepő módon Magdolna mindkét férje, kijelölt férje, V. László és tényleges férje, Gaston vianai herceg ugyanazon a napon halt meg, azaz november 23-án. Ráadásul Magdolna apja, VII. Károly francia király ugyanazon a napon született, mint a vőjelöltje, V. László, azaz február 22-én. Prágában délután 4-5 óra között váratlanul, 36 órás lefolyású kórt követően.Lásd Teleki (1852: 557–559).

A követség azonban 1457. december 8-án jutott el Tours-ba,Lásd Birkás (1948: 24), Csernus (1998: 582) és Sz. Jónás (1999: 568). amikor V. László már nem élt, de erről a küldöttség akkor még nem értesült.

A francia király a tours-i királyi kastélyban (Le château de Plessis-lèz-Tours/Montils-lèz-Tours) a betegsége miatt csak 1457. december 18-án fogadta a követséget.Lásd Szilágyi (1879: 166) és Sz. Jónás (1999: 568). A francia király mellett jelen volt a felesége, Anjou Mária királyné,Anjou Mária Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné lányaként I. János aragóniai király és Bar Jolán unokája volt. a másodszülött fiuk, Károly herceg, és természetesen a menyasszony, Magdolna.Lásd Eckhardt (1937ː 154) Magdolna épp ez időben, december 1-jén töltötte be a 14. életévét. Lászlót a francia források Lancelot-nak nevezik.Lásd Csernus (1998: 583).

A tours-i Saint-Julien kolostorbanLásd Eckhardt (1937ː 155) 1457. december 22-én IV. Gaston, Foix grófja, II. (Bitorló) János navarrai király veje, Magdolna későbbi apósa, még egy nagy fogadást tartott a vendégek tiszteletére. bélyeg|300px|IV. Gaston, Foix grófja

A gyászhír V. László haláláról pedig csak két nappal később, karácsonykor, 1457. december 24-én érkezett meg a francia udvarba,Lásd Szilágyi (1879: 166). ami mindenkit megdöbbentett és megrázott. A küldöttség végül 1457. december 30-án vett búcsút a francia királytól és Magdolna hercegnőtől, "az özvegy menyasszonytól", és az év utolsó napján utazott haza Tours-ból,Lásd Csernus (1998: 584). de előbb Párizsban és Saint-Denis-ben is időztek, és a párizsi Notre-Dame-ban a magyar küldöttség misét mondatott V. László lelki üdvéért.