A Hylotelephium a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába és a fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) alcsaládjába tartozó nemzetség.
Ennek a növénynemzetségnek a legtöbb faját, korábban a varjúháj (Sedum) nevű nemzetségbe sorolták be; újabban azonban különálló összefoglaló taxont alkottak meg ezeknek. Ettől eltérően egyes rendszerezők és források még mindig Sedum-fajokként kezelik az áthelyezetteket.
Előfordulásuk A Hylotelephium nevű növénynemzetség eredeti előfordulási területe az majdnem az egész Eurázsia, beleértve számos arktiszi szigetet is; ez alól kivételt képez az Ír-sziget, Portugália, a Földközi-tenger főbb szigetei, valamint Ázsia sivatagos országai és a kontinens délebbi részei. Észak-Amerikában a keleti egyharmadban őshonosak. Az ember sokukat kedveli és emiatt dísznövényként a világon sokfelé betelepítette.
Rendszerezés Az alábbi fajokat és hibridet a következő fajcsoportokba sorolják be: Hylotelephium sect. Anacampseros Grulich (1984), Hylotelephium sect. Hylotelephium H.Ohba, Hylotelephium sect. Populisedum (A.Berger) H.Ohba (1978) és Hylotelephium sect. Sieboldiana (H.Ohba) H.Ohba (1995).
A nemzetségbe az alábbi 26 faj és 1 hibrid tartozik:
Hylotelephium anacampseros (L.) H.Ohba Hylotelephium angustum (Maxim.) H.Ohba Hylotelephium × bergeri B.Bock Hylotelephium bonnafousii (Raym.-Hamet) H.Ohba Hylotelephium callichromum H.Ohba Hylotelephium cauticola (Praeger) H.Ohba Hylotelephium cyaneum (Rudolph) H.Ohba Hylotelephium erythrostictum (Miq.) H.Ohba Hylotelephium ewersii (Ledeb.) H.Ohba bablevelű varjúháj (Hylotelephium maximum) (L.) Holub Hylotelephium mingjinianum (S.H.Fu) H.Ohba Hylotelephium pallescens (Freyn) H.Ohba Hylotelephium pluricaule (Maxim.) H.Ohba Hylotelephium populifolium (Pall.) H.Ohba Hylotelephium sieboldii (Regel) H.Ohba Hylotelephium sordidum (Maxim.) H.Ohba pompás varjúháj (Hylotelephium spectabile) (Boreau) H.Ohba Hylotelephium sukaczevii (Maximova) S.B.Gontch. & A.V.Grebenjuk Hylotelephium tatarinowii (Maxim.) H.Ohba Hylotelephium telephioides (Michx.) H.Ohba Hylotelephium telephium (L.) H.Ohba - típusfaj Hylotelephium tianschanicum V.V.Byalt & Lazkov Hylotelephium uralense (Rupr.) V.V.Byalt Hylotelephium ussuriense (Kom.) H.Ohba Hylotelephium verticillatum (L.) H.Ohba Hylotelephium viride (Makino) H.Ohba Hylotelephium viviparum (Maxim.) H.Ohba
Források Hylotelephium H.Ohba Plants of the World Online Accepted species Plants of the World Online Ohba, H. 1977. The taxonomic status of Sedum telephium and its allied species (Crassulaceae). Botanical Magazine. (Shokubutsu-gaku zasshi) 90(1017): 41–56. DOI: 10.1007/BF02489468 Reference page. Ohba, H. 1977. Bot. Mag. (Tokyo) 90(1017): 46. Praeger, R.L. 1921. An account of the genus Sedum as found in cultivation. J. Roy. Hort. Soc. 156: 1-314. Grulich, V. 1984. Preslia 56(1): 52. Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:47. 1977 Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:50. 1977 Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:51. 1977 Ohba, H. 1978. J. Fac. Sci. Univ. Tokyo, Bot. 12(4): 165. Ohba, H. in 't Hart, H. & Eggli, U. (eds.) 1995. Evol. Syst. Crassulaceae 155. Botanical Magazine. [Shokubutsu-gaku zasshi]. [Tokyo Botanical Society]. Tokyo 90:49. 1977 "cauticolum" Bull. Bot. Lab. N. E. Forest. Inst., Harbin 6:73. 1980 Hylotelephium The Plant List Nikulin, V.Y., Gontcharova, S.B., Stephenson, R. & Gontcharov, A.A. 2016. Phylogenetic relationships between Sedum L. and related genera (Crassulaceae) based on ITS rDNA sequence comparisons. Flora 224: 218-229. DOI: 10.1016/j.flora.2016.08.003 PDF Reference page. Nikulin, V.Yu. & Goncharov, A.A. 2017. Molecular and phylogenetic characteristics of Sedum (Crassulaceae) and related genera based on a comparison of the nucleotide sequences of the matK gene of chloroplast DNA and the ITS of the ribosomal DNA region. Botanical Journal 102 (3): 309-328. PDF from ResearchGate In Russian, abstract in English. Reference page. Thiede, J. & Eggli, U. 2007. Crassulaceae in Kubitzki, K., Bayer, C. & Stevens, P.F. (Eds.) Flowering plants : Eudicots ; Berberidopsidales, Buxales, Crossosomatales, Fabales p.p., Geraniales, Gunnerales, Myrtales p.p., Proteales, Saxifragales, Vitales, Zygophyllales, Clusiaceae Alliance, Passifloraceae Alliance, Dilleniaceae, Huaceae, Picramniaceae, Sabiaceae pp. 83–119 DOI: 10.1007/978-3-540-32219-1_12 Crassulaceae PDF in Research Gate Reference page.
Kategória:Növénynemzetségek