Chicago (angol, IPA ejtése , ), becenevén A szelek városa, vagy Szeles város, (Windy City) vagy Chi-town (szleng) az Amerikai Egyesült Államok harmadik legnépesebb városa, a Nagy-tavak egyikének, a Michigan-tónak a partján fekszik, Illinois államban. A Chicagói főegyházmegye központja.
Chicago lakossága 2010-ben 2 695 598 főre volt tehető. Kül- és elővárosaival együtt „Chicagoland” statisztikai körzet népessége kb. 9,6 millió, területe pedig a környező két államba, Indianába és Wisconsinba is átnyúlik, több mint egynegyed Magyarországnyi területet, 25 ezer km²-t fedve le.
Nevének eredete A környéket benépesítő potawatomi indiánok a város mai területén fekvő mocsaras területeket saját nyelvükön „Checagou”-nak (fokhagyma, vad hagyma) nevezték, az ide érkező európai telepesek ezt a szót használták az itt futó folyóra is, de kezdetben még „Chetagu”-nak vagy „Shikago”-nak írták, a jelenlegi írásmód csak a város alapításakor rögzült.
Chicago eddigi történelme során rengeteg becenevet kapott, amik közül a legismertebb talán a szeles város (Windy city). Ezt az 1880-as években a New York-i The Sun című lap tette egy csapásra népszerűvé (noha majdnem harminc évvel korábban, 1858-ban a Chicago Tribune egyik számában bukkant fel először). A New York-iak az 1893-as Világkiállítás helyszínéről folyó viták során a város időjárásának kifigurázása céljából kezdték használni, ám a folyamatos gúnyolódás fordítva sült el, a chicagóiaknak annyira megtetszett, hogy átvették és csakhamar a város kedvenc öndefiníciójává vált.
Története
Kezdetek A potawatomi indiánok által lakott területen első „európai” telepesként egy afrikai származású haiti személy, Jean-Baptiste Pointe du Sable telepedett le a helyi törzsfőnök lányával kötött házassága révén, az 1770-es évek elején. Származása miatt az amerikai függetlenségi háború nagy részében egy detroiti börtönben raboskodott, ahonnan csak nem sokkal a háború vége előtt szabadulhatott. Ezután hazatért ugyan, 1795-ben létrehozott egy kereskedelmi pontot (trading post) a mai Chicago területén, de 1800-ban ismeretlen okokból továbbállt nyugat felé.
Három évvel később (1803-ban) az amerikai hadsereg Fort Dearborn néven épített egy erődöt a korábbi kereskedelmi pont helyén, mely azonban az 1812-es brit–amerikai háború során elpusztult. Miután a britek bevették, a lakosokat börtönbe zárták, majd az erődöt földig rombolták, ezt követően egészen 1833-ig nem települt ide senki.
Újraalapítás 1833 elején 350 telepes költözött a Chicago folyó partján fekvő egykori Fort Deaborn helyére. Telepüket még abban az évben, augusztus 12-én, Chicago néven önálló településsé szervezték. A község néhány év alatt közel négyezressé nőtt, így 1837. március 4-én városi rangra emelkedett, azon a napon, mikor Illinois állam részévé vált.
Kiváló földrajzi elhelyezkedése folytán a nyugat felé terjeszkedő Amerikai Egyesült Államok fő kiindulópontjává vált. 1848-ban nyitották meg az Illinois és Michigan Csatornát, mely a Nagy-tavakat kötötte (és köti) össze a Mississippi (folyó) folyóval, ezáltal megnyílt az út dél felé, egészen a Mexikói-öbölig. Szintén ebben az évben készült el az első vasútvonal is, ennek köszönhető, hogy 1890-re Amerika második legnagyobb városává nőtte ki magát, mintegy 1,1 millió ember otthonát jelentve. 1855. április 21-én chicagói sörlázadás néven ismert zavargások törtek ki a városvezetés és a német és ír bevándorlók között az italméréseket érintő rendelkezések miatt.
Chicago az eredeti kiindulópontja a később legendássá vált 66-os útnak és a szintén legendássá vált, a keletet a nyugattal összekötő első transzkontinentális vasútvonalnak is.
Az 1860-as elnökválasztáson a Republikánus párt itt mutatta be saját jelöltjét, Abraham Lincolnt a posztra, aki később el is nyerte az elnöki széket. A polgárháború alatt semmilyen katonai eseményre nem került sor a városban, vagy környékén.
A nagyváros thumb|right|A Home Insurance Building, a világ első felhőkarcolója 1871. október 8-a és 10-e között pusztított az Egyesült Államok egyik legnagyobb 19. századi katasztrófájának számító nagy chicagói tűzvész, 125 halottat és egy teljesen leégett belvárost hagyva maga után. Az újjáépítés az amúgy is prosperáló város gazdaságának egy újabb lökést adott, lakossága 1870 és 1900 között -ről közel 1,7 millióra duzzadt. A világ első felhőkarcolója, a Home Insurance Building is itt épült fel 1885-ben. A maga 10 emeletével és 42 méteres magasságával egészen 1890-ig a világ legmagasabb épületének számított (1931-ben bontották le)
1886. május 1-jén a munkásszakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, melyet május 4-én az azóta legendássá vált haymarketi zavargás zárt le, mikor is a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét. A későbbi perek során nyolc szocialista-anarchistát állítottak bíróság elé Mathias J. Degan rendőr meggyilkolásának vádjával. Louis Lingg, August Spies, Albert Parsons, Adolph Fischer, és George Engel halálos ítéletet, míg másik két társuk, Michael Schwab és Samuel Fielden életfogytiglani, illetve Oscar Neeble 15 éves börtönbüntetést kapott. A halálraítélteket 1887. november 11-én kivégezték (egyikük korábban a börtönben öngyilkos lett), a többiek kormányzói kegyelem útján 1893-ban kiszabadultak. A május elsejei ünnep, azaz a munka ünnepe erre az eseményre emlékszik.
A hatékony lobbizásnak köszönhetően Chicago rendezhette meg az 1893-as világkiállítást, melyen egyúttal Amerika felfedezésének 400. évfordulóját is ünnepelték. A kiállítás helyszínének vitája során kapta a város a New York-i újságíróktól a szeles város (Windy City) gúnynevet, ám a vicc fordítva sült el, a chicagóiaknak annyira megtetszett, hogy átvették és csakhamar a város kedvenc öndefiníciójává vált. Az esemény mintegy 27,5 millió látogatót vonzott, mind a mai napig az egyik legsikeresebb világkiállítást produkálva és óriási hatást gyakorolva a kor építészetére és designjára. (Innen indult hódító útjára a magasépítészet, Amerika és a világ számos pontján jelentek meg a chicagói mintára épült és addig szinte kizárólag Chicagóban fellelhető felhőkarcolók.)
XX. század thumb|right|State Street, 1907 körül A gyors növekedés valamint a rengeteg gyár és üzem teljesen tönkretette a Michigan-tó vizét, mely a 20. század elejére komoly problémává terebélyesedett, a város már nem volt képes elegendő ivóvízzel ellátni lakóit. A problémát 1900-ban egy zsiliprendszer kiépítésével oldották meg, a Chicago folyó folyásirányát megfordítva az Illinois folyóba, így a szennyvíz már nem a tóba ömlött.
Az 1920-as évek kétes hírnevet hoztak Chicagónak, mikor a gengszterháborúkból győztesen kikeveredő Al Capone gyakorlatilag a teljes várost az irányítása alá vonta egészen 1931-es bebörtönzéséig.
A nagy fekete-amerikai migráció idején (1914-1950 között, mikor több millió déli fekete indult északra az első, majd a második világháborúba távozott illetve ott elesett katonák munkahelyeinek betöltésére) több ezer déli fekete települt be a városba, óriási lökést adva a zenei életnek. Itt kapta nevét és indult világhódító útjára a jazz.
1942. december 2-án a szigorúan titkos Manhattan terv keretében a Chicagói Egyetem laborjában végezték a világ első irányított nukleáris láncreakcióját.
1973. május 3-án nyitotta meg kapuit a 442 (antennával együtt 527) méter magas Sears Tower, mely 1998-ig a világ legmagasabb épülete volt, ma is Chicago egyik szimbóluma, jelképe.
Az 1950-es évek elejétől kezdve a város közép és felső osztályának egy jelentős része (mintegy ember) költözött ki a kül- és elővárosokba, de az amerikai 'trenddel' szemben a kiürült, illetve elszegényedett városrészek az 1990-es évek óta folyamatosan kezdenek feléledni, folyamatosan tér vissza beléjük az élet.
Fekvése, földrajza thumb|right|Műholdfelvétel Chicagóról és környékéről, összefoglaló nevükön Chicagolandról Chicago Illinois állam északkeleti és a Michigan-tó délnyugati pontjainak találkozásánál, a Michigan-tó partján, a kontinentális vízválasztó vonalán, a chicagói hordúton (természetes vízlefolyás) fekszik, mely hordút köti össze a Nagy-tavak és a Mississippi folyó vízgyűjtő területét. Ennélfogva nem meglepő, hogy egy hajózható csatorna mellett (mely a Chicago folyót köti össze a Des Plaines folyóval) két szintén hajózható folyó (Chicago és Calumet folyó) fut keresztül a városon. Chicago hivatalos földrajzi koordinátái
Az 1830-as években ide érkező telepesek a Chicago folyó torkolatánál építették fel első otthonaikat. Az azóta eltelt idő alatt Chicago rengeteget terjeszkedett, a legutóbbi felmérés szerint ma összesen 606 1 km² kiterjedésű, melyből 588,3 km² a szárazföld és 17,8 km² a vízfelület (az összterület 2,94%-a).
A város teljesen sík terepre épült, átlagosan a tengerszint felett 176 méterrel fekszik. Legalacsonyabb pontja 176 m (a Michigan-tó partján), míg legmagasabb pontja 224 m, mely egy töltés, a város legdélibb részén. ().
A környezetében futó több kisebb törésvonal miatt az első feljegyzett földrengés (1804)200th Anniversary of the First Recorded Chicago Earthquake (9/14/2004) . Illinois State Geological Survey. óta több újabb is megrázta a várost, legutóbb egy, a Richter-skála szerinti 4,3-es erősségű földmozgás okozott kisebb károkat néhány épület díszítésében 2004. június 28-án.
Klímája
Az uralkodó éghajlat nedves kontinentális. A nyár forró és párás, a júliusi napi átlaghőmérséklet 29,3 °C. A tél hideg, havas, szeles, a januári átlaghőmérséklet -4,7 °C. Télen a hőmérséklet gyakran marad fagypont alatt. A tavaszi és őszi enyhe évszakokban alacsony a páratartalom.
A városban mért legmagasabb hőmérséklet 42 °C volt, melyet 1934. június 1-jén és 1936. július 11-én mértek. A legalacsonyabb hőmérséklet -33 °C volt, melyet 1985. január 20-án mértek az O’Hare repülőtéren.
Demográfia Az amerikai nagyvárosoktól eltérően Chicagóban a fehér, a fekete illetve a spanyol ajkú lakosság közel azonos arányban van jelen, mely az államok egyik legnagyobb etnikai és kulturális olvasztótégelyévé teszi. A városban élőket angolul Chicagoan-nak hívják.
Chicago lakosainakszáma évtizedenkéntGibson, Campbell (June 1998). Population of the 100 Largest Cities and Other Urban Places in the United States: 1790 to 1990 . U.S. Bureau of the Census - Population Division. Évtized Lakosság Rangsor1840 4470 92.1850 29 963 24.1860 112 172 9.1870 298 977 5.1880 503 185 4.1890 1 099 850 2.
Chicago lakosainakszáma évtizedenként Évtized Lakosság Rangsor1900 1 698 575 2.1910 2 185 283 2.1920 2 701 705 2.1930 3 376 438 2.1940 3 396 808 2.1950 3 620 962 2.
Chicago lakosainakszáma évtizedenként Évtized Lakosság Rangsor 1960 3 550 404 2.1970 3 366 957 2.1980 3 005 072 2.1990 2 783 726 3.2000 2 896 016 3.2010 2 695 598 3.
A 2000-es amerikai népszámlálás alapjánChicagoUSATeljes lakosság2 896 016281 421 9061990 és 2000 közötti változás+9,4%+13,1%Népsűrűség4867 fő/km²30 fő/km²Fehér41,97%75,1%Fekete36,77%12,3%Spanyol ajkú26,02%12,5%Ázsiai4,35%3,6%Medián átlagkereset/év (1999)$38 625$41 994Egy főre lebontott kereset/év (1999)$20 175$21 587Felsőfokú diplomával rendelkezik25,5%24,4%Máshol született21,7%11,1%
Chicago közel egy évszázadon át az Egyesült Államok második legnagyobb városa volt, mígnem a közel 40 éven át tartó folyamatos elvándorlás miatt (mintegy 700 000 ember költözött ki a városból) a harmadik helyre csúszott vissza, de még így is csupán New York és Los Angeles népesebb nála. Az elvándorlási folyamat az 1990-es években állt csak meg, azóta viszont folyamatos növekedés figyelhető meg a lakosság számát illetően, mely révén a korábban elnéptelenedett városrészek ismét kezdenek megtelni élettel.