A New Orleans Saints egy professzionális amerikaifutball-csapat az Egyesült Államokban, a Louisiana államban elhelyezkedő New Orleansban. Az NFL-en belül az NFC tagja és az NFC South divízióba van beosztva.
A Szentek otthona a Mercedes-Benz Superdome, amely 1975 óta szolgál a csapat hazai meccseinek helyszínéül. Kivételt képez a 2005-ös esztendő, ekkor a Katrina hurrikán okozta károk miatt San Antonióban és Baton Rouge-ban voltak kénytelenek pályára lépni. 270px|thumb|right|Drew Brees (9), a Saints irányítója átadásra készül (Wembley, 2008. október 26.)
1966–1985: Az alapítás és az ínséges évtizedek
A csapatalapítás ötlete David Dixon üzletemberben merült fel, a kivitelezésben pedig fontos szerepet játszott Hale Boggs, Louisiana korabeli kongresszusi képviselője. Az NFL főbiztosa, Pete Rozelle 1966. november elsején, Mindenszentek napján, New Orleans-ban jelentette be az új franchise létrejöttét. A csapat elnevezését a híres jazz örökzöld, a "When the Saints Go Marching In" című felvételhez kötik, egyszerre jelezve a város és a jazz kapcsolatát, valamint a helyi népesség katolikus voltát. A csapat első tulajdonosa John W. Mecom, Jr. volt, egy fiatal olajvállalkozó. A csapat fekete és arany színe utal a fekete aranyként aposztrofált kőolajra.
Még 1966 végén kinevezték a Rams egykori elkapóját, Tom Fears-t vezetőedzőnek. A keret feltöltése gyorsan haladt, a kicker Paige Cothren volt az első igazolás, az expanziós drafton választottak 42 játékost, majd az NFL játékosbörzéjén is özönlöttek a hadra fogható fiatalok a csapathoz. A Saints első draftolt játékosa Les Kelley (FB, Alabama) volt a '67-es draft első körében.
A Szentek a futballt rögtön egy azóta is fennálló rekorddal indították, ugyanis az első előszezonjuk során 5 győzelmet és egy vereséget számoltak (expanziós csapat az első előszezonját soha nem abszolválta ennél jobb mérleggel). A Csapat első tétmérkőzése is álomszerűen kezdődött, 1967. szeptember 17-én, a Tulane Stadiumban a Rams ellen nyolcvanezer szurkoló őrjöngése mellett az újonc John Gilliam (running back) a kezdőrúgást a saját 6 yardosáról indulva hordta vissza az ellenfél end zone-jába. A mérkőzés végére a Rams igazolta a papírformát és 27-13-ra nyert. Az első szezon 3 győzelem és 11 vereség mellett ért véget a Szentek számára.
1970-ig a hangzatos Capitol Division és a Century Division vendégeként próbáltak felfelé araszolni a Szentek (1968:4-9-1, 1969: 5-9). 1970-ben aztán az NFC Westbe kerültek.
Az új divízió nem hozott szerencsét, Fearst már a szezon közepén kirúgták, mivel az addigi 7 meccsből csak egyet nyert meg a csapat (a helyére J.D. Roberts érkezett). 2 győzelem mellett 11 vereséget és 1 döntetlent értek el. Az egyik győzelem azonban történelmi volt: a Detroit Lions elleni találkozón történt, hogy másodpercekkel a meccs lefújása előtt egy ponttal vezetett a michigani csapat, és hiába birtokolta a labdát a Saints, azzal nehéz bármit is kezdeni 63 yardra az ellenfél célterületétől. Ekkor az a Tom Dempsey állt a labda mögé, aki kicker létére a rúgó lábán ujjak nélkül született és egy speciális cipőben játszott. Elrúgta. Bement. Még ma, évtizedekkel később is az ő neve olvasható a rekordok könyvében, amikor a tétmérkőzésen legtávolabbról értékesített mezőnygólhoz lapozunk, csak 1998-ban iratkozott mellé a denveri Jason Elam szintén 63 yardos találattal (a Denver játékosának könnyebb dolga volt, mert Dempsey a tengerszinthez közeli településen rúgott, addig Elam segítségére volt az 1600 méteren fekvő Denver magaslati levegője is, valamint Elam rúgásán nem egy egész mérkőzés múlt, mert azt a félidő végén rúgta be). A Lions linebackere, Wayne Walker így beszélt erről a momentumról később: ”Nem Tom Dempsey rúgta azt a gólt. Isten volt az.”
1971-ben a második helyen választhatott a Saints a drafton, ahol lecsaptak az Ole Miss irányítójára, Archie Manningre. Az újonc játéka nem okozott csalódást a debütáló évében. A Saints ugyan csak 4-8-2-es szezonra volt képes, de 2 meglepetésgyőzelmet is arattak (a Rams, valamint a szezon végén a Super Bowl VI-on diadalmaskodó Cowboys ellen). Hiába volt reménykeltő Manning bemutatkozó éve, 1972-ben ötös vereségsorozattal kezdték a szezont, így a következő évben Roberts helyét John North vehette át. Az új edző a következő két évben 5-9-es mérleget mutatott fel.
1975-ben a Tulane Stadiumból átköltöztek a Szentek a Superdome-ba, amely abban az időben a világ legnagyobb ilyen jellegű fedett építménye volt. A nyitómeccsen a Bengals nem udvariaskodott és cipóra verte a hazaiakat (0-21), majd 6 meccs után North repült és a szezon végéig Ernie Hefferle látta el a vezetőedzői teendőket. 1976-ban a Szentek úgy vélték, hogy eljött az ideje egy olyan edző igazolásának, aki a legmagasabb szinten is komoly eredményekkel rendelkezik, így az a Hank Stram lett a vezetőedző, akit korábban az Év Edzőjévé is választottak és Super Bowlt is nyert a Kansas City élén. Azonban Stram is alaposan befürdött New Orleans-ban, 50% közelébe ő se volt képes a csapatot felemelni (1976: 4-10, 1977: 3-11). Igaz, az első évében végig kénytelen volt nélkülözni Manninget, aki egy könyökműtét után lábadozott. 1977. december 11-e után még Stram legnagyobb csodálói se marasztalták a később Hall of Fame-be választott edzőt. E napon történt meg az a csúfság, hogy 26 vereség után a Tampa Bay Buccaneers megszerezte az első győzelmét az NFL-ben, a Saints ellen.
Bő egy évtizednyi kudarchalmozás után halovány örömöt is szerzett a sokat próbált szurkolóknak a Csapat: az azt megelőzően San Franciscoban dolgozó Dick Nolant nevezték ki Stram utódjául, és az 1978-as szezonban 7 győzelemig jutottak, Archie Manning 3416 passzolt yardja és 17 touchdownja pedig azt jelentette, hogy a Sporting News és a United Press International is az NFC legértékesebb játékosának (MVP) választotta az irányítót. A rákövetkező esztendő még jobban sikerült, de az addigi legjobb szezon (8-8) se volt elég a rájátszáshoz.
A nyolcvanas éveket a Saints olyan csapatként kezdhette el, amely szezonról szezonra javuló formát mutatott és joggal várták Louisianaban, hogy szeretett csapatukat végre az alapszakaszt követően is láthatják tétmérkőzésen játszani. A felfokozott várakozásoknak köszönhetően (ha lehet) még nagyobbnak tűnt az a pofon, amelyet 1980-ban a Szentek kaptak. Tizenkettő vereséggel kezdték a szezont. Nolantől elköszöntek, a hátralévő 4 meccsre Dick Stanfel kapott mandátumot, amelyből egyet csak megnyert a Csapat. Ekkor teremtettek divatot a Saints szurkolói azzal, hogy a mérkőzések alatt papírzacskót húztak a fejükre, később más csapatok, sőt más sportágak szurkolói is hasonló módon fejezték ki elégedetlenségüket csapatuk sikertelenségére vonatkozóan. Erre az időszakra datálható az Aints gúnynév keletkezése is.
1981-től lassú fejlődésnek indult az alakulat, Bum Phillips érkezett vezetőedzői posztra, aki korábban a Houston Oilers-nél szerzett hasonló tapasztalatokat. Áprilisban – először a Szentek történelme során – Heisman-győztes játékost draftoltak George Rogers személyében (South Carolina, RB). Rogers újoncként hatalmas évet repesztett, 1600 futott yardja bőven elég volt ahhoz, hogy az első Év Újonca legyen a Szentek közül, a Pro Bowlon is részt vehetett. Egyéb komolyabb programja úgy sem akadt a csapatával az alapszakaszt követően (4-12). A következő idény előtt a jobb sorsra érdemes Manninget elcserélték és leigazolták a helyére Ken Stablert, a draft negyedik körében pedig lecsaptak a később minden idők egyik legjobb rúgójaként híressé vált Morten Andersenre. A sztrájk miatt csonkán alakult szezonban további két csapattal holtversenyben 4-5-tel finiseltek a New Orleans-iak az NFC-ben, azonban az a lehetőség, hogy végre rájátszásba jussanak, elveszett a szövevényes tie-break szabályok labirintusában. 1983-ra jött ki a maximum az akkori garnitúrából, az alapszakasz utolsó találkozója előtt egy győzelemre voltak a rájátszástól (8-7), amit a Rams ellen, hazai pályán kellett volna megszerezni. Ha 7 másodperccel hamarabb ér véget a meccs, sikerült is volna a küldetés, de egy 42 yardos mezőnygóllal a vendégek elcsenték a diadalt.
1985–1992: A változás szele és a Dome Patrol 1985-ben Mecom eladta a tulajdonrészét egy helyi autókereskedőnek, Tom Bensonnak. Még 1985-ben történt, hogy egy hatos vereségszéria után Phillips bedobta a törölközőt, a szezon végéig a fia, Wade vette át a szerepét.
Azért, hogy a Saints története ne állandó kudarcokról és vereségekről szóljon, azért, hogy ne csak a legkonokabb louisianai szurkolók viseljék szívükön a Csapat sorsát, sokat tett a 80-as évek közepére összeállt linebacker (röviden: LB) csapatrész, amely a Dome Patrol becenévre hallgatott, és amelynél jobb LB-sor talán még soha nem sűrűsödött össze egy csapatban. A Saints védelme ekkor a legvérengzőbb volt az NFL-ben, aki szerette a védekező futballt, az szimpátiától függetlenül szorított helyet a szívében ennek a kvartettnek.
A történet Rickey Jackson 1981-es draftolásával kezdődött, az újoncok játékosbörzéjén a második körben foglalta le a játékjogát a New Orleans. Vaughn Johnsont az 1985-ös drafton választotta a Saints, 1987-re foglalta el kezdőként az egyik belső linebackeri helyet. 1986-ban érkezett a Szentekhez Pat Swilling (60. helyen draftolták), aki az egyetemen még defensive endet játszott, majd az első profi évében csak a special teamben ügyködött. 1987-ben kiérdemelte a jobb oldali külső linebacker posztját. Szintén 1986-ban érkezett Jim E. Mora edzővel a tiszavirág-életű kalózligából (USFL) Sam Mills, akit 177 centis termete miatt senki se akart játszatni az NFL-ben LB-ként. Akik beskatulyázták Mills-t, azok nem számoltak azzal, hogy bámulatos sebességével képes volt kompenzálni a termetbeli hiányosságait, nem véletlenül ragadt rá a "The Field Mouse" becenév. Az 1986-os szezon 4. játékhetétől kezdve a Saints kezdőjátékosa volt egészen 1994-ig.
Ez a négyes egészen 1992-ig maradt együtt és tartotta rettegésben az NFL támadóalakulatait. A Szentek 1991-ben és 1992-ben az egész NFL-ben a legkevesebb pontot kapták, 1991-ben a legtöbb turnovert (labdaeladást) harcolták ki, 1992-ben a legtöbb sacket érték el. 1987-től összesen 27 mérkőzésen tudták legalább 10 vagy annál kevesebb ponton tartani az ellenfelet, 5 alkalommal pedig egy pontot se tudott elérni az aktuális ellenfél. 1992-ben – az NFL történetében először és azóta is utoljára – egy csapatból 4 linebacker került az év válogatottjának tekinthető Pro Bowl-csapatba: a Saints varázslatos négyese érdemelte ki ezt a páratlan elismerést.
E bámulatos csapatrész ezt követően felbomlott, Swilling csere útján Detroitba tette át a székhelyét (összesen 5 alkalommal kerülhetett a Pro Bowl-csapatba, négyszer Szentként). 1993-ban Jackson (hatszoros Pro Bowl-választott, mind a hatszor a New Orleans-t képviselte) állt tovább San Franciscoba, ahol a XXIX. Super Bowlon győzelmet aratott a csapatával. 2010-ben a Hírességek Csarnokába választották, eddig ő az első és egyetlen Szent, akinek beválasztása a Saints-ben nyújtott teljesítménye miatt történt meg. Johnson is 1993-ban állt tovább (négyszeres Pro Bowl választott a Szentek színeiben), Philadelphiában vezetett le. Utolsóként Mills hagyta el New Orleanst, az összesen ötszörös Pro Bowl játékos 1995-ben költözött Carolina-ba. 2005-ben bélrákban hunyt el, még abban az évben visszavonultatta az 51-es számát a Saints és a Carolina Panthers.