bélyegkép|A legatót hangkötéssel jelöljük A legato egy zenei játékmód és annak kottai jele. Az olasz szó jelentése összekötve. A legato az egymást követő hangok időben folytonos, megszakításoktól mentes összekötését írja elő. Nem pusztán az előadói gyakorlatban alkalmazandó, hanem kottában is jelölt előírás, azaz a zenemű része.
Alkalmazása A legato megvalósításakor az egymást követő hangok összekötve, szünet nélküli átmenettel szólalnak meg. A legato jelölésére hangkötést alkalmazzák, melyet a kottában ívelt vonal mutat. A vonal felfelé álló szárú hangjegyek esetén jellemzően a hangjegyek alatt, míg lefelé álló szárúaknál azok felett jelenik meg.
Vonós hangszereken a folytonos átkötést úgy valósítják meg, hogy vonóval kitartják a hangot az előírt teljes időtartamig, majd a következő hang előtt minimális szünetet tartanak. Az átmenet vibratóval elfedhető. Ez a játékmód igen szoros kapcsolatban áll a portamentóval.
Vokális darabokban legato előírás értelmében a magánhangzókat a jelölt hang időtartamáig ki kell tartani, a mássalhangzóknak pedig csak igen rövid szünetet kell hagyni. A hangok közötti átmenetet az énekes hajlítással, azaz egyazon énekhangzóval, elválasztás nélkül teszi meg. Ez a technika az egyik fő jellegzetessége a 18. századi operákban széles körben alkalmazott bel canto előadási módnak.
Elektromos szintetizátorokon a legato hatás keltésére általában rendelkezésre áll egy monofonikus üzemmód. Hatására a hang elején és végén játszott tranziensek csak a kötött hangok előtt és után szólalnak meg, így folytonos lesz az átmenet az egyik hangról a másikra. A hangot leíró függvény burkolója így az első hangnál eléri a kitartott hangerőt, és csak az utolsó kötött hangnál csökken csak le ismét.
Hasonló zenei játékmódok
A legato által előírt hangkötés jelölésére alkalmazott ívelt vonal két másik zenei jelöléshez hasonlít, melyekkel nem összetévesztendő: Azonos hangmagasságot jelölő hangjegyek kötése azt írja elő, hogy a két hang helyett egy hangot kell folytonosan előadni a két kötött hang időtartamának megfelelő ideig. Ütőhangszereken ilyenkor csak az első hangjeggyel jelölt időben történik ütés. Kötött hangok ligatúrájával jelölhetők összetartozó dallamrészletek, melyek közös logikai egységet képviselnek. Az összekötött hangok kapcsolata lehet technikai jellegű (pl. vokális műben egy levegővétellel elénekelhető passzus), vagy a műformával kapcsolatos (pl. egy zenei frázis, motívum). A legatóval jelzett hangok olykor hangközöket hidalnak át, de a játékmód nem összetévesztendő a diszkrét glissandóval. Utóbbi ugyanis arra utaló előírás, hogy a határhangok között minden hangot meg kell szólaltatni, így frekvenciában az átmenet folytonos legyen (amennyire a hangszer diszkrét hangkészlete ezt megengedi), míg a legato pusztán azt írja elő, hogy a megszólaló hangok között nincs késleltetés, szünet.
A legato ellentéte a staccato, mely utóbbi hatására az egymást követő hangok egymástól elválasztva adandók elő. A két ellentét között megkülönböztetnek egy köztes esetet is, melyet a szaknyelv mezzo staccatónak nevez.
Jegyzetek
Kategória:Zenei kifejezésmódok