Az Andokban elhelyezkedő Galeras a csendes-óceáni Tűzgyűrű csaknem kétszáz vulkánjának egyike, Kolumbia egyik legaktívabb vulkánja. Az ország délnyugati csücskében helyezkedik el, Nariño megyében, San Juan de Pasto városához közel. A hegy potenciális veszélyessége miatt szerepel a Decade Volcanoes listáján.
A geológiai háttér: a Kordillerák A Kordillerák az Andok része, Kolumbiában három vonulata található: a Keleti-Kordillera, a Központi-Kordillera, és a Nyugati-Kordillera. A három vonulat a Nazca-lemez szubdukciója miatt gyűrődött fel, a terület tektonikailag ma is aktív, viszonylag gyakoriak földrengések. Kolumbiában az aktív vulkánok alapvetően a Központi-Kordillera mentén helyezkednek el, a Galeras pedig azon a ponton magasodik, ahol a három Kordillera-láncolat találkozik.
A Galeras elődei, avagy a „Galeras vulkáni komplexum” A Galerasról azt gondolná az ember, hogy „egy rögzült helyzetű lyuk egy púp tetején” (Williams, 1993), azonban kimutatták, hogy a legfiatalabb és utolsó azon vulkánok sorában, melyek több mint egymillió év alatt, az Andok 23 kilométeres sávjában tevékenykedtek. A hat vulkánt „Galeras vulkáni komplexum”-nak nevezzük, melynek minden egyes tagja otthagyta működésének nyomait a tájon. Amikor az egyik vulkán kialudt, a törésvonalak mentén más irányba terelődött a magma, és amint utat talált felfelé, új vulkán született. Az első vulkán, a Cariaco nyomai a komplexum délnyugati részén találhatóak. Működését blokk- és hamuárüledékek, valamint lávafolyások jelzik, a kitörések a időszak vége felé egyre kevésbé voltak explozívak. Összesen kb. 26 km³ vulkáni anyag rakódott le, de ennek háromnegyede vagy erodálódott, vagy fiatalabb rétegek ülepedtek rá. A második vulkán, a Pamba időszakának elején ismét robbanásos kitörések voltak jellemzőek. A Cariaco üledékeitől Északra elhelyezkedő szétszórt, néhol összesült, cementálódott rétegekben ismét láva követi a blokk és hamu rétegeket. Ezek egy része szintén a későbbi vulkánok kiszórt anyaga alatt található. A rétegek térfogatát majdnem az előző duplájának, kb. 50 km³-nek számolták. A harmadik tűzhányó, a Cobra Negra első működése kb. 800 ezer évvel ezelőtt lehetett. Ezt követően a lávakitörések voltak jellemzőek, melyek nagyjából 54 km³-nyi vulkáni anyagot raktak le. Úgy 560 ezer évvel ezelőtt egy nagy kitörés során az izzófelhők, és a láva egy 20 km-es körzetben néhány m vastagon betakarták a vidéket. Az erupció során egy 5 km átmérőjű kaldera jött létre. Ebből ma a Galerastól 5 km-re nyugatra egy 3900 m magas kiemelkedés látszik, ami az egykori kaldera északi része. A sorban negyedik vulkán, a Jenoy kb. 160 ezer évvel ezelőtt kezdett működni, „eredményei” jórészt a mai Pasto városának területén találhatóak, vastag lávatakarók (mintegy 64 km³) majd pedig piroklasztár üledékek jellemezték. A vulkán 4 km átmérőjű kalderájának középpontja a maitól mintegy 2 km-re délnyugatra található. A Galeras előtti utolsó vulkán, az Urcunina kb. 18 ezer évvel ezelőtt kezdett működni, mintegy 4500 méter magas lehetett, mielőtt beomlott volna. Ez a folyamat a mai tájképet is meghatározta. Az Urcunina kb. 10 km³-nyi anyagot szórt ki a területre. A beroskadás során mintegy 3–4 km³-nyi vulkáni üledék eltűnt, azonban ennek egy részét a legfiatalabb törmeléklavinában az Azufral folyó völgyében, Consacá környékén meg lehet találni. Itt meg kell említeni, hogy az Urcunina eredetileg a Galeras indián neve volt, Tűzhegyet jelent. A mai elnevezés a spanyol gyarmatosítóktól ered, a galera egy nagy nyitott vitorlájú, spanyol gálya volt.
A „present-day” vulkán: a Galeras jobbra|bélyegkép|300px|Galeras A Galeras a kompexum mai aktív pontja, mintegy 5000 évvel ezelőtt kezdett működni, ezalatt hat nagyobb kitörés történt. A legújabb aktivitási időszak 1988 óta tart, az erupciók mind vulcanoi típusúak. A legjellemzőbb lerakott anyagok a kitörési felhő összeroskadása következtében a piroklasztárüledékek. Általában a kitörések során kibocsátott anyag nagy része nem juvenilis, de tartalmaz járulékos kőzettörmeléket, mint litoklasztokat; a folyamat elején ezek a dominánsabbak, majd később juvenilis-gazdagabb lesz a kiszórt anyag. A Galeras által eddig lerakott mennyiséget 0.7 km³-re becsülik. A vulkán krátere Urcunina kalderájában helyezkedik el, ma ez patkó alakú, nyugat felé nyitott, amfiteátrumnak nevezik. Ezen belül nyílt az a hasadék, amelyből kiömlő láva felépített egy 45 m magas kúpot. A fő kráter 300 m széles és 150 m mély, mellette található még négy kisebb kráter, amelyek a kúpon elszórtan helyezkednek el. A legnagyobb ezek közül 70 m hosszú és 30 m hosszú, a fő krátertől északra. 1988 végétől a Kolumbiai Geológiai Szolgálat, az INGEOMINAS megfigyelés alatt tartja a vulkánt, mivel ebben az évben közel 50 évnyi szunnyadás után a Galeras morgolódni kezdett, a kráter környékén található fumarolák kisebb-nagyobb intenzitással gázokat kezdtek kibocsátani. A Galeras környéke meglehetősen sűrűn lakott, a 350 ezer fős Pasto főtere alig nyolc kilométerre található a krátertől. Így nem csoda, hogy mikor 1989 májusában egy ötnapos kitörés során a egy 3 kilométeres hamuoszlop emelkedett a hegy fölé, a biztonság igencsak kényes kérdéssé vált a vulkán környékén. Először meglehetősen nagy hűhót csaptak az események körül, de 1990 után lecsillapodtak a kedélyek, és azóta csendben, de szorgalmasan dolgoznak az evakuációs terveken. A vulkán környékét potenciális alacsony, közepes és magas veszélyességi zónákra osztották. A '89 májusi kitörés után naponta ötven hosszú periódusú földrengést, ún. tornillót regisztráltak az INGEOMINAS szeizmográfjai, amelyek akkor történnek, mikor a magmás gázok és fluidumok utat törnek maguknak a kőzetben. Ez azt jelentette, hogy a Galeras aktivitása fokozódik. Ezzel együtt több tonna kén-dioxid áramlott ki naponta a vulkánból. 1991 nyarára megugrott a tornillók száma (háromszázra), és deformációs mérésekkel kimutatták, hogy a vulkán oldala 60 centiméterrel felfúvódott a gázok és a magma hatására. Érdemes megemlíteni, hogy két hónappal korábban Pinatubo is hasonló jelek után tört ki. Az év végére kiderült, hogy egy 350 ezer köbméternyi lávadóm emelkedett ki a kráteraljzatból. A gázkibocsátás fokozatosan csökkent, ahogy eldugultak a csatornák, és nőtt a nyomás a vulkán belsejében. 1992 júliusában a hosszú, csavar alakú tornillók mellett mariposák jelentek meg a szeizmográfokon, (ezek pillangó alakú rajzolatok, a spanyol mariposa pillangót jelent), melyek nagy frekvenciájú, rövid idejű földrengéseket jeleztek. Július 16-án, néhány nappal a mariposák megjelenése után a Galeras kitört, egy 5 kilométeres hamufelhőt eresztett a levegőbe, és a lávadómja 80%-a eltűnt. Ezután úgy tűnt, a Galeras megnyugodott egy darabig.
Az 1993-as kitörés Ez év januárjában Pastóban az INGEOMINAS egy konferenciát szervezett, azzal a céllal, hogy elindítson egy hosszabb kutatóprogramot a Galerassal és a veszélyeivel kapcsolatban. Ennek keretén belül egy kutatócsoport felment a kráterhez gázmintákat gyűjteni, mivel az alacsony gázkibocsátás és az alacsony számú tornillo arra utalt, hogy a vulkán szunnyadozik, nem voltak jelei a fokozódó aktivitásnak. Január 14-én a kitörés áldozatául esett hat kutató és három turista. Később kiderült, hogy a Galerason nem szükséges „tornillo-dömping” és hatalmas mennyiségű kibocsátott gáz, ahhoz, hogy az ember fokozódó aktivitásra gyanakodjon. Ebben az évben a vulkán még 4-szer kitört, március 23-án 8 km-es hamuoszloppal, április 4-én abszolút tornillók nélkül, április 13-án 6 km-es kitörési oszloppal, és június 7-én két részletben. Utóbbi volt az 1992-93-as időszak legnagyobb kitörése, több mint egymillió köbméternyi anyagot hozott a felszínre. Az 1993. január 14-én Stanley Williams, egyike a túlélőknek, komoly sérüléseket szenvedett, miután vulkáni bomba találta el. Néhány órával később menekítették ki a krátertől. Williams később egy könyvet írt megpróbáltatásairól, melynek címe Surviving Galeras (magyarul "A Galeras kitörése" címmel jelent meg).
Jelenlegi aktivitás jobbra|bélyegkép|Űrradar felvétel a Galeras vulkánról Alacsony szintű aktivitás tovább folytatódott a Galerasnál, kisebb kitörésekkel, melyek vulkáni hamuval borították be a közeli településeket. A vulkánt továbbra is részletesen tanulmányozzák, és a kitörések előrejelzése most már pontosabb. Egy jelenség, amely úgy tűnik megbízható előjele a kitörésnek, egy alacsony frekvenciájú szeizmikus esemény (tornillo). Ezek négy-öt órával a Galeras kitörése előtt jelennek meg és számuk utal a kitörés nagyságára.
Több mint 100 kisebb földmozgás érződött a 2002. áprilisi nagyobb kitörés során, amely azonban nem okozott kárt vagy sérüléseket. Egy 2005. novemberi kitörés Pasto evakuálását eredményezte. A várost hamuréteg borította be, arra kényszerítve a helyben maradókat, hogy védőszemüvegeket és gázálarcokat vegyenek fel. Nemsokára a Galeras újra morgolódni kezdett, 2006 márciusában a fokozódó aktivitás miatt ismét kitelepítésekről esett szó. A kráterben egy lávadóm növekszik, az INGEOMINAS regisztrálja a szeizmikus mozgásokat (köztük tornillókat is) és folyamatosan mérik a kibocsátott kén-dioxid mennyiségét. Legutolsó kitörése 2009. február 15-én történt.
Jegyzetek
Irodalom Marta Lucia Calvache V., John Stix, Stanley N.Williams (1997), Galeras volcano, Colombia Interdisciplinary study of a Decade Volcano, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v.77, p. 1-4 Marta Lucia Calvache V., Gloria Patricia Cortés, Stanley N. Williams (1997), Stratigraphy and chronology of the Galeras volcanic complex, Colombia, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 5-19 Gloria Patricia Cortés J., Jaime Ragiosa A.,(1997), A synthesis of the recent activity of Galeras volcano, Colombia: Seven years of continuous surveillance, 1989- 1995, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v.77, p. 101-114 Lourdes Narváez M., Roberto A. Torres C., Diego M. Gómez M., Gloria Patricia Cortés J., Héctor Cepeda V., John Stix, (1997), 'Tornillo'-type seismic signals at Galeras volcano, Colombia, 1992-1993, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 159 Peter J. Baxter, Austin Gresham, (1997), Deaths and injuries in the eruption of Galeras Volcano, Colombia, 14 January 1993, Journal of Volcanology and Geothermal Research, v. 77, p. 325-338
További információk VolcanoWorld információk Információk a Kolumbiai Geológiai Intézettől A BBC a 2005. novemberi kitörésről
Könyvek Stanley N. Williams, Fen Montaigne: A Galeras kitörése, Budapest, 2002.
Kategória:Az Andok vulkánjai Kategória:Sztratovulkánok Kategória:Aktív vulkánok Kategória:Kolumbia hegyei, hegységei Kategória:Nariño megye