300px|bélyegkép|jobbra|Az Egyesült Királyság és az Európai Unió a Brexit után 300px|bélyegkép|jobbra|Az Európai Unió a Brexit után
A Brexit (vagy brexit) nemzetközileg elterjedt elnevezés az Egyesült Királyság kilépésére az Európai Unióból. Két angol szó összevonása: British (magyarul 'brit') + exit ('távozás', 'kijárat').
Az EU-ból való kilépés lehetőségéről Az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke rendelkezik, amely szerint minden egyes országnak lehetősége van a kilépésre. Ennek következtében a kilépésről minden ország a saját alkotmányos szabályai szerint határozhat.
Az Egyesült Királyság 2020. január 31-én kilépett az Európai Unióból, ugyanakkor a kilépést az Európai Unió és az Egyesült Királyság által elfogadott megállapodás alapján egy 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszak követte. Ebben az átmeneti időszakban az Egyesült Királyságban továbbra is az uniós jogot kellett alkalmazni, az uniós jogban a tagállamok körébe az Egyesült Királyságot továbbra is bele kellett érteni.https://www.nav.gov.hu/nav/vam/BREXIT
A szó eredete A „Brexit” (csakúgy, mint korábbi változata, a „brixit”) szóösszerántás, a „British” és az „exit” szavakból. A korábbi grexit szó mintájára készült, amely Görögország (angolul Greece) lehetséges kilépését jelölte az eurózónából, illetve az EU-ból. A brexit szót a brit EU-kilépésre Peter Wilding használhatta először egy Euractive blog bejegyzésben, 2012. május 15-én.
Nem hivatalosan gyakran használják a „kemény brexit” (angolul hard Brexit), illetve a „puha brexit” (soft Brexit) kifejezéseket, amelyek arra utalnak, milyen lehet az Egyesült Királyság viszonya az EU-hoz a kilépést követően. „Kemény” lehet a viszony, ha ugyanúgy kereskedne az EU-országokkal, mint bármely más országgal, a Kereskedelmi Világszervezet szabályai alapján, miközben nem kellene elfogadnia a személyek szabad áramlásának szabályait. „Lágy” lehet, ha megmarad az EU közös piacában való tagság az áruk és szolgáltatások tekintetében és a személyek szabad mozgásának legalább bizonyos foka, az Európai Gazdasági Térség szabályai szerint.
A kilépést megelőző eseménytörténet Az Egyesült Királyság az Európai Unió tagjaként
Az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Európai Közösségekhez, az EU elődjéhez. Az ország tagságát népszavazás erősítette meg 1975-ben. Az 1970-es és 1980-as években főleg a Munkáspárt és szakszervezeti vezetők támogatták a kilépést. Az 1990-es évek óta a kilépés fő támogatója a Függetlenségi Párt (UKIP), és növekvő számban támogatták a konzervatívok is.
2016-os események A népszavazás
A 2016. június 23-i népszavazás során a szavazók 51,9 százaléka (17,41 millió szavazó) foglalt állást az EU-ból való távozás mellett, és 48,1 százalék (16,14 millió ember) választotta a maradást.A Választási Bizottság Népszavazási eredmények oldala (angolul)
A részletes statisztikai adatok jól illusztrálják, hogy a fiatalok, akiknek a jövőjéről szólt a népszavazás, döntően maradás-pártiak voltak, de nem mentek el elegen a szavazásra. Ezen kívül egyértelműen a képzettség mértékével arányosan csökkent a kilépés támogatása. Több mint négymillióan írták alá azt a petíciót, amelyet újabb népszavazás kiírásáért indítottak el, de július 9-én a kérést elutasította a kormány.
A népszavazás közvetlen politikai következményei thumb|200px|David Cameron Az eredmény kihirdetése után Cameron bejelentette, hogy októberig lemond. Ezt 2016. július 13-án meg is tette. A Konzervatív Párton belüli verseny eredményeképp Theresa May lett a miniszterelnök. George Osborne helyett Philip Hammond lett a kincstári kancellár (pénzügyminiszter), Boris Johnson korábbi londoni polgármester a külügyminiszter és David Davis az európai uniós kilépésért felelős miniszter. A Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn bizalmi szavazást vesztett a pártján belül, és pártválasztásokat írtak ki. Július 4-én Nigel Farage, a UKIP feje is lemondott.
Az országon kívül sok euroszkeptikus vezető ünnepelt, és azt vetítette előre, hogy a britek példáját mások is követik majd. A jobboldali populista holland Geert Wilders azt mondta, hogy Hollandiának követnie kéne a példát és népszavazáson dönteni az EU-tagságról."Exclusive: Britain 'could liberate Europe again' by voting for Brexit and sparking populist revolution". The Daily Telegraph. 22 May 2016. A közvélemény-kutatások a következő hetekben azonban azt mutatták Európában, hogy Hollandiában és másutt is csökkent az euroszkeptikus mozgalmak támogatottsága.
Egy héttel a népszavazás után Gordon Brown korábbi munkáspárti miniszterelnök, aki a lisszaboni szerződés aláírója volt 2007-ben, arra a kockázatra figyelmeztetett, hogy az országnak a következő évtizedben újra kell majd járnia a népszavazási vitát. Azt írta, hogy a maradók tábora úgy érzi, pesszimistáknak kell lenniük, hogy bebizonyítsák, a brexit nem valósítható meg katasztrófa nélkül, miközben a távozás támogatói eltúlzottnak találják az emlegetett gazdasági veszélyeket.
A Brown előtti munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair 2016 októberében amellett érvelt, hogy legyen új népszavazás a tagságról, vagy döntsön a parlament, vagy egy új választás. John Major korábbi konzervatív miniszterelnök 2016 novemberében azt mondta, hogy akármilyen lesz is a kilépési megegyezés, a parlamentnek ratifikálnia kell, és utána a megállapodás függvényében nyílhatna lehetőség egy újabb népszavazásra.
2017-es események thumb|200px|Theresa May miniszterelnöknek a „Szerződés az Európai Unióról” 50. cikkre hivatkozó levele, 2017. március 29. A vélemények megoszlottak, vajon a kormány az 50. cikk aktiválásához élhet-e a korona külügyi felségjogával a parlament felhatalmazása nélkül is. Végül 2017. január 24-én a Legfelsőbb Bíróság a Miller-ügyet tárgyalva úgy döntött, hogy szükséges a parlamenti hozzájárulás. Az ügyre úgy tekintettek, mint amelynek alkotmányos jelentősége van a felségjog külügyi hatáskörének meghatározásában. A Legfelsőbb Bíróság azt a döntést is hozta, hogy Skócia, Wales és Észak-Írország törvényhozásainak nincs jogköre megvétózni a döntést. (Skócia és Észak-Írország régióiban a „maradás” kapott több szavazatot.) A parlament 2017. február 1-én túlnyomó többséggel felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy folyamodjon az 50. cikkhez, elfogadva az erről szóló törvényjavaslatot.
Az Egyesült Királyság kormánya 2017 márciusában bejelentette az uniós szerződés 50. cikke szerinti kilépési szándékát. Az uniós szerződés szerint a kilépés dátuma 2019. március 29-én helyi idő szerint 23:00-kor, közép-európai idő szerint éjfélkor lett volna (a tényleges kilépésre végül 2020. február 1-jén került sor).
A brit közgazdasági intézmények elemzései túlnyomórészt egyetértenek abban, hogy a kilépés közép- és hosszú távú következményei az egyébként erős brit gazdaság számára egyértelműen negatívak lesznek.
Várható következmények az EU számára A népszavazás után nem sokkal a német parlament elemzést adott közre a brexit következményeiről az EU-ra és ezen belül is Németország gazdasági és politikai helyzetére. Az elemzés megállapította, hogy az Egyesült Királyság Németország harmadik legfontosabb exportpiaca, az Egyesült Államok és Franciaország után. A német export a britekhez, áruban és szolgáltatásban, évente mintegy 120 milliárd értékű, azaz a teljes német kivitel 8 százaléka. Németország kereskedelmi többlete ebben a relációban 2014-ben 36,3 milliárd euró volt. "Kemény brexit esetén az exportra a WTO vámjai és tarifái lennének érvényesek. A teljes kivitel átlagos tarifája 2,4 százalék, de például az autókivitelre 9,7 százalék, tehát ezt az iparágat különösen érzékenyen érintené a "kemény brexit". Összesen 750 ezer németországi munkahely függ a brit exporttól, miközben a brit oldalon hárommillió munkahely függ az EU-ba irányuló exporttól. A 2009-es lisszaboni szerződés szerint az EU Tanácsának döntéseit minősített többséggel hozza, ami azt jelenti, hogy legalább négy tagállam kell bármely döntés megvétózásához. A szabályt eredetileg azért alkották, hogy ne a három legnépesebb tagállam – Németország, Franciaország és Nagy-Britannia – domináljon a Tanácsban. A gazdaságilag liberális britek távozása után a németek és a hasonlóan viselkedő észak-európai országok – a hollandok, skandinávok és a baltiak – elveszítenek egy fontos szövetségest és egyúttal potenciálisan a döntéseket blokkolni tudó kisebbséget. Így más EU-tagok felülírhatják a németek és szövetségeseik szándékait az EU-költségvetéssel, vagy a bajban lévő dél-európai bankok betéteire nyújtott német banki garanciákat illetően. A brexittel az EU második legnagyobb gazdaságát, harmadik legnépesebb tagját veszíti el, amely egyúttal a világ pénzügyi központja. Ezenfelül, az EU második legnagyobb nettó költségvetési befizetőjét veszíti el. (2015-ben a németek 14,3 milliárd eurót fizettek be, az Egyesült Királyság 11,5 milliárdot és a franciák 5,5 milliárdot.) A britek kilépésével a többi nettó befizetőre jelentősen nagyobb teher járul, kivéve ha csökkentik a költségvetést. Enélkül a németeknek például 2019-ben és 2020-ban is 4,5 milliárd euróval többet kellene befizetniük. A britek nem maradhatnának az Európai Beruházási Bank részvényesei sem, mert csak EU-tagállamok birtokolhatják a bank részvényeit. A jelenlegi brit tulajdoni részesedés 16 százalék (2013-as adat szerint 32,9 milliárd euró), és ezt a britek visszavonják, hacsak nem változik az EU Szerződése. A brexittel az EU legerősebb katonai hatalmát veszíti el, egyikét annak a két tagállamnak, amelyeknek nukleáris fegyvere van és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai. A Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének dolgozó Tim Oliver jelentésében kibővítette az elemzést arra a kérdésre, mit jelentene a brexit az EU egésze számára. Szerinte a kilépés "potenciálisan alapvetően megváltoztathatja az EU-t és az európai integrációt. A protekcionizmus felé billentheti az egyensúlyt, kiélezheti a meglévő ellentéteket, és az EU széteséséhez vezető centrifugális erőket engedhet szabadjára. Az alternatíva, hogy leglázadóbb tagjától megszabadulva az EU hatékonyabbá teszi a vezetését." Egyes szerzők kiemelik az EU-tagság természetének minőségi megváltozását a brexit után: "Az Egyesült Királyság esete megmutatta, hogy az uniónak a fenntarthatóságához folyamatosan karban kell tartania a tagságot, ami az egyes tagok hozzájárulását illeti a közös jóhoz, jogokban és kötelességekben is. Felmerült, hogy más tagállamok is követhetik-e a britek példáját a kilépésben. Ez ellen szól, hogy a legtöbb tag erősebben függ az EU-tól, mint a britek, és hogy a kisebb tagállamok gazdasága megszenvedné a kilépést. Mivel az EU szorosabb együttműködésére, belső kohéziójának fejlesztésére irányuló, főleg német-francia kezdeményezésű törekvéseknek az Egyesült Királyság az eddigiekben a legtöbb esetben erős fékezője volt. A Brexit után így például megerősödhet az EU védelmi együttműködése, amit eddig a britek következetesen akadályoztak, a NATO elsőbbségére hivatkozva.UK to veto EU 'defence union', EUObserver 17 September 2016
Jogi következmények Már 2017-ben megindult különböző jogi szakterületeken a várható következmények elemzése. Így például a védjegyoltalom területén a kilépés módjának és tényleges időpontjának ismerete nélkül csak annyi világos egyelőre, hogy az Egyesült Királyságra nem fog kiterjedni a továbbiakban az európai uniós védjegyek oltalma. (Addig viszont igen.)Millisits Endre: Védjegyoltalom az Egyesült Királyságban - mi várható a Brexit után? Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2016. dec. 19. - 28. old.http://www.mie.org.hu/eloadasok_2017/tavaszi_konf/Brexit_IP_Jokuti_2017_05_25.pdfMillisits Endre:A Brexit várható hatásai a védjegyoltalomra. Védjegyvilág, 2018. (XXVIII. évf. 1 - 2. sz. 8 - 10. old.
2018-as események thumb|200px|Theresa May