A kullancs-encephalitis elleni védőoltás olyan vakcina, amelyet a kullancsok által terjesztett encephalitis ellen használnak. E betegség Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsia északi részén a legelterjedtebb. Az oltóanyagot megkapott személyek több mint 87%-ánál védettség alakul ki. Oltatlan személyek esetén a kullancs csípése, vagy a tünetek megjelenése után beadott oltásnak védőhatása nincs, a három oltásból álló sorozatot legkorábban a csípés után egy hónappal szabad csak megkezdeni. A vakcinát izomba fecskendezik be. A második oltás az első után egy-három hónappal, de legkorábban két hét múlva adható be, a harmadik ezután kilenc-tizenkét hónappal. Három-öt évente emlékeztető oltás kell a tartós védelemhez. Az oltás a szintén kullancsok által terjesztett Lyme-kór ellen nem hatásos.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint azokban az országokban, ahol a betegség elterjedt, mindenkit be kell oltani. Másutt a védőoltás csak a nagy kockázatnak kitett személyek számára javasolt. Az oltóanyagot három dózisban adják, majd három–ötévente emlékeztető oltásokra van szükség. Az oltóanyag típusától függően egy vagy három év fölöttieknek adható.
Súlyos mellékhatások nagyon ritkán fordulnak elő. Enyhébb mellékhatásként láz léphet fel, illetve az oltás helyén bőrpír vagy fájdalom jelentkezhet. A mellékhatásokat inkább a vakcina régebbi változatai idézték elő. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az oltóanyag terhesség idején is biztonságosan beadható.
A kullancs-encephalitis elleni védőoltást 1937-ben fejlesztették ki. Az oltóanyag szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszereket tartalmazó listáján, amely az egészségügyi alapellátásban szükséges legfontosabb gyógyszereket sorolja fel.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Védőoltások