Braxton Bragg (Warrenton, Észak-Karolina, 1817. március 22. – Galveston, Texas, 1876. szeptember 27.) az Amerikai Egyesült Államok hadseregének hivatásos tisztje, az Amerikai Konföderációs Államok tábornagya volt, az amerikai polgárháborúban a nyugati hadszíntér parancsnoka volt, később pedig Jefferson Davis elnök katonai tanácsadójává nevezte ki.
Az észak-karolinai Bragg a West Point katonai akadémián végzett és tüzértisztként teljesített szolgálatot. Floridában állomásozott, majd a mexikói–amerikai háborúban három címzetes ranggal léptették előre kiváló szolgálatáért, különösen a Buena Vista-i ütközetért. Szigorú fegyelmet követelő tisztként híresült el, de már fiatal korában arról volt ismert, hogy saját feljebbvalóival hajlamos vitatkozni, akár a hadsereg legfelsőbb vezetőivel is, és a nyilvánosság előtt kritizálja döntéseiket. Ilyen előmenetel után sorozatosan az Indián területeken levő állomáshelyekre osztották be, ezért 1856-ban leszerelt és cukornád-ültetvényes lett Louisianában.
A polgárháború folyamán Bragg kezdetben kiképzői feladatot látott el a Mexikói-öböl térségében és a keze alól kikerülő ezredek a legkiválóbbak voltak a hadseregben. Ezért a nyugati hadszíntérre rendelték kívánatosabb beosztásba, Albert Sidney Johnston tábornagy hadtestparancsnokává léptetve elő. Az elvesztett shiloh-i csatában parancsnoka elesett és P. G. T. Beauregard vezette a Mississippi hadsereg visszavonulását. Corinth ostroma után azonban Beauregard-t Jefferson Davis konföderációs elnök leváltotta és Bragget nevezte ki a helyére. Bragg átnevezte erőit Tennessee hadsereg névre és Edmund Kirby Smith altábornaggyal együtt 1862 nyarának végén két irányból betörtek a már elvesztett Kentucky államba, de mivel nem találtak számottevő támogatásra a lakosság körében, a döntést nem hozó perryville-i ütközet után októberben feladták a Heartland hadjáratot és visszavonultak. Vasúton átcsoportosította erőit a kentucky betöréssel visszanyert Közép-Tennesseebe, de 1862 decemberében Bragg újabb lehetőséget hagyott ki a Stones-folyó menti csatában a tennesseebeli Murfreesboro mellett. Az újabb döntetlenül végződő ütközet után ismét visszavonult.
1863-ban ütközetek sorát vívta William S. Rosecrans vezérőrnagy Cumberland hadseregével szemben. A Tullahoma hadjáratban júniusban Rosecrans sikerrel mögé került, ezért kénytelen lett Chattanooga fontos vasúti csomópontjáig visszavonulni. Szeptemberben Chattanoogát is feladta, de a keleti hadszíntérről kapott erősítéssel a chickamaugai csatában, a nyugati hadszíntér legvéresebb ütközetében megverte Rosecranst. Azonban ekkor már nem először nem tudta kihasználni lehetőségét és döntő győzelem helyett Chattanooga hosszas ostromába bonyolódott. 1863 novemberében az uniós hadszíntér-parancsnokságot átvevő Ulysses S. Grant vezérőrnagy döntő győzelmet aratott Bragg felett a chattanooga-i csatában.
Mindezen hadjáratok alatt Bragg szüntelenül és elkeseredetten küzdött saját beosztottaival, akik több alkalommal próbálták kieszközölni leváltását. A chattanoogai vereség jelentette az utolsó cseppet a pohárban Davisnél, aki 1864 elején a fővárosba, Richmondba kérette és katonai tanácsadójának hatáskör nélküli beosztásába emelte. A háború végén Wilmington kikötőjét védte sikertelenül az ostromló uniós tengeri erőkkel szemben, majd a Karolinák hadjáratában hadtestparancsnok lett. A háború után Bragg a New Orleans környéki gátak felügyelőjeként dolgozott, felügyelte a mobile-i kikötő fejlesztését, és vasúti mérnök és felügyelőbiztos lett Texasban.
Ifjúsága Braxton Bragg az észak-karolinai Warrentonban született, Thomas és Margaret Crosland Bragg gyermekeként. Apja az Angliában született Thomas Bragg (1579 – 1665) leszármazottja volt, aki Virginia gyarmatán telepedett le. Öt testvére közül Thomas bátyja később az Amerikai Konföderációs Államok főügyésze lett. Gyermekként gyakran gúnyolták azzal, hogy börtönben született, utalva azokra a híresztelésekre, hogy édesanyja megölt egy szabad négert, s ezért börtönbe zárták. Bragg levelek ezreiben említi szeretettel apját, míg anyját egyszer sem. Grady McWhiney, Bragg ifjúságának legfontosabb életrajzkutatója azt hangsúlyozza, hogy a híreszteléssel ellentétben a Bragg család törvénytisztelő volt. Noha szomszédaik szegényeknek tartották őket, Thomas Bragg ácsmester elég jól jövedelmező munkákat vállalt ahhoz, hogy Braxtont a Warrenton fiúiskolába küldje, mely az állam egyik legjobb iskolája volt.
A West Point kiválósága Bragget tízéves korában apja katonai pályára szánta és kutatni kezdte, hogyan vetethetné föl a West Point katonai akadémiára. A legidősebb Bragg fiú, John az állami törvényhozás képviselője volt, és sikerült Willie Person Mangum szenátor támogatásával felvételt nyernie a 16 éves Braxton számára. Évfolyamtársai között volt Joseph Hooker, John C. Pemberton, Jubal A. Early, John Sedgwick és William H. T. Walker is, később mindannyian polgárháborús tábornokok. Kiváló memóriájának köszönhetően kiváló előmenetelt tanúsított és legtöbb társánál kevesebb fegyelmező gyakorlatot kapott. Az ötven kadétból ötödik lett az 1837-ben diplomázók évfolyamában és a 3. tüzérezred hadnagyaként lépett katonai szolgálatba.
A hadsereg bakafántosa Bragg a második szeminol háborúban a mocsaras Floridában állomásozott, kezdetben adminisztratív beosztásban és ezredhadsegédként, miáltal nem látott harcokat. Csakhamar megbetegedett, melyért a tropikus éghajlatot okolta. Egészségügyi okokból áthelyezését kérte, s rövid időre toborzási célból Philadelphiába helyzeték, de 1840 októberében vissza kellett térnie Floridába. Századparancsnok lett a 3. tüzérezredben, majd Fort Marion, a St. Augustine közelében fekvő erőd parancsnoka lett. Ebbéli minőségében többé-kevésbé egészséges maradt, de általában kimerültségbe hajszolta magát, hogy emberei életkörülményein javítson. Levélhadjáratot indított a hadsereg vezető hivatalnokai irányában, beleértve többek közt a főszárnysegédet, a főszámvevőt és tovább építette kötekedő imázsát.
Bragg ismert volt szigorú fegyelmi követelményeiről és a szabályok szó szerinti betartásáról. Ulysses S. Grant memoárjában megemlít egy szóban terjedő történetet Bragg századparancsnoki korából. Bragg főhadnagy a határvidéki helyőrség századparancsnoka és szállásmestere volt egy személyben. A szabályoknak megfelelően benyújtotta ellátmányigényét saját magának, majd szállásmesteri minőségében elutasította annak kiadását. Ezután mint századparancsnok ismét kitöltötte a papírokat és további indokokkal támasztotta alá igényét, majd szállásmesterként újra elutasította azt. Ezután a holtpontra jutott üggyel a helyőrség parancsnokához járult, aki azt felelte: „Atyavilág, Mr. Bragg, a hadsereg minden létező tisztjével összeveszett, most pedig önmagával pöröl!” A történet azonban kitalált, mivel Bragg a határvidéken nem volt szállásmester és századparancsnok egy személyben, egy fölérendelt parancsnok alá beosztva. Katonái kétszer próbálták meg eltenni láb alól, 1847 augusztusában és szeptemberében, de egyik alkalommal sem szenvedett sérüléseket. A súlyosabbik esetben egyik katonája felrobbantott egy 12 fontos tüzérségi lövedéket tábori ágya alatt. A fekhely ugyan megsemmisült, Bragg azonban sértetlenül kelt ki romjai közül. Bragg gyanította a merénylő kilétét, de bizonyítéka nem volt a vádemeléshez. Később egy Samuel R. Church nevű dezertőr vállalta magára a felelősséget.
1843-ban a 3. tüzérezredet áthelyezték Fort Moultrie-ba, a charlestoni-öböl partján épült erődbe. Bragg itt három jövendő uniós tábornok társaságában állomásozott, akiket ekkor még közeli barátjának tekintett; George H. Thomas, John F. Reynolds mindketten hadnagyi rangban voltak Bragg alá beosztva, a harmadik pedig William Tecumseh Sherman volt. Bragg kilenc cikket írt 1844 és 1845 között a Southern Literary Messenger c. lapba. A "Notes on Our Army," (Jegyzetek hadseregünkről) c. cikksorozatot "A Subaltern" álnév alatt publikálta. Ezekben az írásokban Winfield Scott vezénylő tábornok egyes rendelkezéseit támadta, kibocsátójukat pedig „hiú, jelentéktelen és sunyi” embernek titulálta. A hadsereg adminisztrációs politikáját és tisztjeit is sorozatosan ostorozta. Ajánlásokat fogalmazott meg a hadsereg tábornoki karstruktúrájának átalakítására, melyet a 20. századi átalakítások során újra felkaptak, de a maga idejében figyelmen kívül hagytak.
Bragg cikkei felkeltették James G. Clinton New York-i demokrata képviselő és Winfield Scott politikai ellenfele figyelmét. Miközben Bragg 1844 márciusában washingtoni eltávozáson volt, Clinton beidézte tanúskodni a Képviselőház közpénzkiadásokkal foglalkozó bizottsága elé. Scott a kongresszusi idézéssel szembemenve megtiltotta a megjelenését. Bragget letartóztatták és a virginiai Fort Monroe-ba vitték, ahol elöljárókkal szembeni tiszteletlenség és parancsnak való ellenszegülés vádjával haditörvényszék elé került. Bragg saját maga látta el védelmét és megpróbálta az eljárásból Scott elítélését kihozni. Végül ugyan bűnösnek találták, de büntetése, a hadügyminiszter hivatalos megrovása és fizetésének két hónapi megfelezése több mint enyhe volt, s nem tartotta vissza Bragget a felettesek további kritizálásától.
A mexikói háború megdicsőült hőse thumb|250px|"Még némi kartácsot, Bragg százados" – Zachary Taylor és Bragg a Buena Vistai ütközetben 1845. március 1-jén Bragg tüzérütegét Zachary Taylor tábornok Texas védelmére utasította. Bragget a mexikói–amerikai háború folyamán előléptetésekkel jutalmazták bátorságáért és kiváló szolgálatáért. 1846 májusában A Fort Brown melletti ütközetben címzetes századosi rangot kapott, a monterreyi ütközetben 1846 szeptemberében őrnaggyá léptették elő, majd a Buena Vista-i ütközetet követően 1847 februárjában címzetes alezredes lett. 1846 júniusában a reguláris hadseregben is századossá léptették elő. Széles körben elismerték Taylor hadseregében mutatott szakmai hozzáértését, emberei képzettségét és fegyelmét, valamint a könnyűüteg újonnan begyakorolt taktikáit, melyek a mexikói hadsereggel vívott összecsapások során döntőnek bizonyultak. Buena Vistánál emellett országos hírnevet is szerzett, miután jól ütemezve sikerült tüzérséget telepítenie a vonalban keletkezett egyik résbe, miáltal segített a túlerőben levő mexikói csapatok támadásának visszaverésében. Jefferson Davis ezredes és a mexikóiak által szorongatott 155. gyalogezredének mississippi katonáit támogatva harcolt, mellyel kiérdemelte a jövendő hadügyminiszter, és később a Amerikai Konföderációs Államok elnöki tisztét viselő Davis háláját. Davis sosem felejtette el a megmentéssel felérő segítséget, és tovább erősítette szövetségüket Winfield Scott iránt érzett ádáz gyűlöletük.
Egy anekdota keringett arról, hogy Taylor tábornok utasítására, miszerint „még némi kartácsot, Bragg százados”, Bragg megsokszorozta erőfeszítéseit és megmentette a helyzetet; ez azonban csak szóbeszéd tárgya volt. Bragg a nép hőseként tért vissza az Egyesült Államokba, egy kaliforniai helyőrséget mindjárt el is neveztek róla Fort Braggnek, szülővárosa, Warrenton polgárai pedig díszkarddal ajándékozták meg. David Outlaw kongresszusi képviselő így méltatta: „Bragg ezredes [...] kiváló hírnevet szerzett magának, melyet a legnagyobb hízelgéssel emlegetnek. A Braggeket korábban plebejusi mivoltuk miatt lenézők és őket társaságban szalonképtelennek tartók örülnek a megtiszteltetésnek. Bragg ezredesnek azt a megvetést lelke mélyén elraktározva kell kezelnie őket.” Bragg New Yorkba, Washingtonba, Mobile-ba, és New Orleansba menve mindenhol megbecsüléssel fogadták.
Házassága és civil élete