Jevgenyij Leonov (teljes nevén: Jevgenyij Pavlovics Leonov, ; Moszkva, 1926. szeptember 2. – Moszkva, 1994. január 29.) szovjet színész.
A magyar közönség a Vadállatok a fedélzeten című fergeteges vígjátékban zárta a szívébe, amelyben egy magát – kínjában – oroszlánszelídítőnek, tigrisidomárnak kiadó szakács mulatságos viszontagságait játssza el immár nézők több generációját nevettetve meg világszerte.
Emlékezetes alakítása volt a Thyl Ulenspiegel Lamméja. A Kin-dza-dza című sci-fi pedig valóságos kultuszfilmmé vált.
A magyar közönség filmszerepeinek csak mintegy negyedét láthatta.
Élete
Jevgenyij Leonov Moszkvában született Pavel Vasziljevics Leonov és Anna Iljinyicsna gyermekeként. Apja mérnökként dolgozott egy repülőgépgyárban, édesanyja háztartásbeli volt. Jevgenyij Leonov a második gyermek a családban: bátyja, Nyikolaj két évvel volt idősebb nála. Leonovék egy társbérletben éltek a Vasziljevszkaja utcában, amelyben két kis szoba jutott nekik. Amikor kitört a háború, Jevgenyij még csak hetedikes volt. Pilóta szeretett volna lenni, mint a híres Valerij Cskalov. Tanulmányait félbeszakította a náci csapatok inváziója, így esztergályos lett a repülőgépgyárban. A háború alatt az egész család ott dolgozott: az apa mérnökként, az anyja szerszámkészítőként, bátyja mint szerkesztő mérnök.
1941 őszétől Jevgenyij Leonov a Szergo Ordzsonikidze Repülési Műszaki Technikumban kezdte meg tanulmányait esti tagozaton. Itt kezdte az amatőr színjátszást az iskola klubjában. De a harmadik évben, 1943-ban elhatározta, hogy hivatásos színész lesz. Kölcsönkérte bátyja zakóját, és megjelent a Moszkvai Kísérleti Színházi Iskola felvételijén. Az iskolát Rosztyiszlav Zaharov, a Bolsoj Színház híres koreográfusa vezette.
A 25 tagú felvételi bizottság előtt Csehov- és Mihail Zoscsenko-monológot adott elő, s mikor némi elégedetlenséget vélt kihallani a felszólításban, hogy „Van még valami?”, utánozhatatlan stílusában azt válaszolta: „Van, de az még rosszabb!”- Еще что-нибудь есть? - Есть, но это еще хуже Pontosan 20 éve, 1994. január 29-én hunyt el Jevgenyij Leonov A 25 leendő kollégából egyszerre kirobbanó nevetés jelezte, hogy ott a helye.
A dráma osztályba vették fel, és 1947-ben végzett, majd ezt követően a moszkvai Dzerzsinszkij Kerületi Színházhoz szerződött, amely ugyan rövidesen megszűnt, de épületében 1948-ban szinte azonnal megalakult a Sztanyiszlavszkij Színház, amelynek szintén tagja lett.
Első jelentősebb filmszerepét 1954-ben Vlagyimir Nyemoljajev a Tengeri vadász című filmjében kapta (korábban is játszott kisebb szerepeket). A film másik rendezője, Georgij Natanszon a Sztanyiszlavszkij Színházban figyelt fel rá Larioszik szerepében A Turbin család napjai-ban,Ezt a Bulgakov-darabot nálunk leggyakrabban Fehér karácsony címen szokták játszani. és felajánlotta neki a hajószakács szerepét, amit Leonov el is fogadott.
1968-tól a Majakovszkij Színházban játszott. Itt nyújtotta egyik legjobb alakítását az apaként Szergej Najgyonov Vanyusin gyermekei című drámájában. Az 1970-es években Leonovnak nézeteltérései támadtak a színház művészeti vezetőjével, Andrej Goncsarovval, aki azt még elnézte, hogy a színész a forgatások miatt gyakran hiányzik, de azt nem tudta megbocsátani neki, hogy reklámfilmben vállalt szerepet.Leonov 1970-ben szerepelt egy tőkehalat népszerűsítő televíziós reklámfilmben, és ennek következtében keveredett konfliktusba Andrej Goncsarovval. Legközelebb 1993-1994 körül szerepelt reklámfilmben, a Shivaki televízió és a Nyegociant Bank televíziós reklámfilmjében. Így 1974-ben el kellett jönnie a színháztól, és a Komszomol SzínházhozHivatalos neve A Lenini Komszomolról elnevezett Moszkvai Állami Színház. Röviden Lenkom. Magyarországon leginkább Komszomol Színházként illetve a moszkvai Komszomol Színházként szokták emlegetni. Az 1990-es évektől pedig leginkább csak „A Lenk”-ként. szerződött, amelynek irányítását röviddel azelőtt (1973) vette át Mark Zaharov. Itt sorozatban kapta a jobbnál jobb szerepeket, amikkel hatalmas sikereket ért el; Csehov Ivanov-jának címszerepében, a vezető Vszevolod Visnyevszkij Optimista tragédiá-jában és Tevje szerepével a Hegedűs a háztetőnSólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című regényének adaptációját a Szovjetunióban A halotti ima (Поминальная молитва) címmel játszották. című darabban, amely alakításáért megkapta az Oroszországi Föderáció Állami Díját.
1982-ben Leonovot választották a Színészek Központi HázaHivatalos teljes neve A. A. Jablocskina Színészek Központi Háza. A magyar Fészek Klubhoz hasonló szovjet intézmény volt a moszkvai Arbat utcában. igazgatójának.
Jevgenyij Leonov óriási népszerűségre tett szert a Vadállatok a fedélzeten című filmben nyújtott alakításával. Játékában a közvetlenség és őszinte nyitottság párosult kiemelkedő drámai tehetséggel. Leonov személyiségéből adódóan könnyedén azonosult sok kedves, szimpatikus figurával annak ellenére, hogy számos szerepében valójában egyértelműen negatív karaktert alakított (mint például a király a Hétköznapi csoda, Haritonov szomszéd az Őszi maraton, a sofőr Miska Sznyegirjov A Rumjancev-ügy, Uef a Kin-dza-dza, a csaló szélhámos „Király” a Huckleberry Finn és a csirkefogók című filmekben, vagy a bécsi szovjet nagykövetség munkatársa az Útlevél-ben).
Leonov filmjeiben szinte mindig a maga valójában, smink nélkül jelenik meg – egy kedves, mackós, kissé görnyedten járó alak kerek, kopasz fejével és jókora orrával. Rekedtes, jellegzetes hangja is azonnal felismerhető. A szovjet gyerekek sok generációja ismerte és szerette meg rajzfilmfigurák, köztük Micimackó (oroszul Vinnyi-puh) hangjaként. Majd teljes valójában a gyermek és ifjúsági filmek szereplőjeként.
1988-ban, nyugat-németországi vendégszereplése idején súlyos szívrohamot kapott és a klinikai halál állapotából hozták vissza. Bypass műtétet hajtottak végre rajta, és 16 napig volt kómában. De 4 hónap után újra munkába állt.
Jevgenyij Leonov életének 68. évében halt meg infarktus következtében 1994. január 29-én a Hegedűs a háztetőn előadására készülve. A moszkvai Novogyevicsi temetőben nyugszik.
Magánéletében is vendégszerető és barátságos volt. Szenvedélyesen gyűjtött festményeket és grafikákat az orosz tájról, valamint orosz antik bútorokat és régiségeket. Moszkvai lakása úgy nézett ki, mint egy múzeum.
Érdeklődött a futball iránt, a Moszkvai Dinamó szurkolója volt.
Haláláig az SZKP tagja volt.
Családja
Felesége (1957. november 16.) Vanda Vlagyimirovna Sztojlova évekig a Lenkom Színház irodalmi részlegében dolgozott. Egyetlen fiuk, Andrej 1959-ben született, és szintén híres színházi és filmszínész lett.
Díjak, elismerések
1959 – Az OSZSZSZK Kiváló Művésze 1966 – Az Új-delhi 3. Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst páva díja a Doni elbeszélés című filmben nyújtott alakításáért 1966 – A Kijevi Össz-szövetségi Filmfesztivál díja (Doni elbeszélés) 1967 – A Szovjetunió Becsület Érdemrendje (Орден «Знак Почета») 1972 – Az OSZSZSZK Népművésze 1976 – A Szovjetunió Állami Díja a Prémium című filmben nyújtott alakításáért 1978 – A Szovjetunió Népművésze 1978 – Lenini Komszomol Díja Prohorov nyomozó szerepéért az És ez minden róla című TV sorozatban. 1979 – Az Újságíró Szövetség díja a legjobb teljesítményt nyújtó férfi szereplőnek az Őszi maraton-ban nyújtott alakításáért 1979 – San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál – A legjobb színész díja (Őszi maraton) 1979 – Velencei Filmfesztivál – Az olasz újságírók legjobb színésznek járó díja (Őszi maraton) 1981 – Az OSZSZSZK Minisztertanácsának Vasziljev Fivérek Állami Díja Haritonov szerepéért (Őszi maraton) 1986 – Lenin-rend 1992 – Az Oroszországi Föderáció Állami Díja a Hegedűs a háztetőn-ben nyújtott alakításáért. 1994 – A Szocsiban megrendezett „Kinotavr” Orosz Filmfesztiválon posztumusz díjat kapott „az orosz művészet fejlődéséhez való hozzájárulásáért”.
Emlékezete
Jevgenyij Leonov emlékét számos filmje és néhány színházi felvétel, de mindenekelőtt rajongói millióinak az emlékezete őrzi.
A volt Szovjetunió területén számos műalkotás készült különféle emlékezetes színészi alakítása nyomán. Többek között: Emléktábla dombormű portréjával egykori lakóháza falán a Komszomolszkij Proszpekten. 2001 – A Moszfilm stúdiójával szemben a moszkvai Moszfilmovszkaja utcában A siker lovagjai című film jelenete alapján készített szobor.A bronzszobrot 2015. október 16-án öt közép-ázsiai vendégmunkás elrabolta, és szétdarabolva fémhulladékként próbálta értékesíteni. 2007 – A moszkvai Modern Művészeti Múzeum udvarán kiállított szoborcsoport a Mimino című filmre emlékezve. 2011 – Dísz ivókút az örményországi Dilizsan városában a Mimino című filmjének jelenetét megelevenítő másik szoborcsoporttal. Taraz (Kazahsztán, Zsambil terület) Sahrisztán nevű bevásárlóközpontjában emlékmű A siker lovagjai című film jelenete alapján. 2010 – Szobor Áfonya-ként Jaroszlavlban.
Filmszerepei
jobbra|bélyegkép|220px|A Mimino című népszerű vígjáték jelenetét felelevenítő díszkút szoboregyüttessel az örményországi Dilijan egyik terén
1948 – Карандаш на льду (Ceruza a jégen) – Gondnok 1949 – Счастливый рейс (Машина 22-12) (Gondtalan utazás) – Tűzoltó 1951 – Спортивная честь (Sport becsület) – Pincér 1954 – Морской охотник (Tengeri vadász) – Hajószakács 1955 – Дорога (Az út) – Paska Jeszkov 1955 – Дело Румянцева (A Rumjancev-ügy) – Miska Sznyegirjov 1957 – Неповторимая весна (Különös tavasz) – Susa, Nyina orvos férje 1957 – Улица полна неожиданностей (Az utca tele van meglepetésekkel) – Szergyukov, rendőr 1958 – Трудное счастье (Nehéz boldogság) – Agafon 1959 – Не имей 100 рублей... (Nem kell a 100 rubel...) – Muhin 1959 – В этот праздничный вечер (Ezen ünnepi est) – Fjodor, a taxis 1959 – Произведение искусства (A műalkotás) – Szása Szmirnov 1959 – Повесть о молодожёнах (Egy ifjú házaspár története) – Fegya 1959 – Снежная сказка (Mese a Hótündérről) – az Óév 1961 – Vadállatok a fedélzeten (Полосатый рейс) – Gleb, a szakács 1962 – Itt lakik a szerelem (Черёмушки) – Barabaskin 1963 – Короткие истории (Rövid történetek) – Ügyfél 1963 – Крепостная актриса (A szolga) – Kutajszov gróf 1963 – Мамочка и два трутня (A Mama és a két méhecske) 1964 – Doni elbeszélés (Донская повесть) – Jakov Sibalok 1964 – Над нами Южный Крест (Felettünk a Dél Keresztje) 1965 – Тридцать три (Harminchárom) – Iván Travkin 1966 – Сказки русского леса (Mesél az orosz erdő) 1967 – Первый курьер (Az első futár) – Kritszkij, csendőrtiszt 1967 – Зареченские женихи (A zarecsenszki vőlegények) – Korotajka 1967 – Hókirálynő (Снежная королева) – XXIX. Erik király 1967 – Фокусник (Fokusznyik – A bűvész) – Kukuskin főnöke, Sztyepan Rosszomahin 1968 – Виринея (Virinyeja) – Mihajlo 1968 – Урок литературы (Urok lityeraturi – Irodalom lecke) – Pavel Petrovics Vronszkij, Nyina apja 1969 – Ne búsulj! (Не горюй!) – Jegor Zaletajev katona 1969 – Зигзаг удачи (Zigzag udacsi – A szerencse forgandó) – Vlagyimir Antonovics Oresnyikov fotós 1969 – Ragyogj, ragyogj, csillagom! (Гори, гори, моя звезда – Gori, gori moja zvezda) – Pása a bűvész 1969 – Чайковский (Csajkovszkij) – Aljosa 1970 – Карусель (Karuszel – Kőrhinta) – Nyuhin (Csehov elbeszéléseiből) 1970 – Меж высоких хлебов (Mezs viszokij hlebov – Magas kenyerek között) – Pavlo Sztrucsok 1970 – Belorusz pályaudvar (Белорусский вокзал) – Ivan Prihodko lakatos, egykori felderítő parancsnok 1971 – A siker lovagjai (Джентльмены удачи) – Jevgenyij Troskin / Szan Szanics Belüj „docens” 1971 – (Ехали в трамвае Ильф и Петров (Ilf és Petrov a villamoson) – Vitalij Kapitulov 1972 – Гонщики (Autóversenyzők) – Iván Kukuskin, „Ványa bácsi”, „Rimszkij papa” 1972 – Большая перемена (Nagy változás) – Sztyepan Szemjonovics Lednyov, Nelli apja 1973 – Под каменным небомNorvég koprodukcióban. A norvég címe: Under en steinhimmel (Pod kamennim nyebom – A kőégbolt alatt) – Kravcov főhadnagy 1973 – Huckleberry Finn és a csirkefogók (Совсем пропащий – Szovszem propascsij) – Király 1974 – Премия (Prémium) – Potapov, művezető (Gelman színdarabjából)