Felsőbányai Bányai István (Erdőhorváti, 1711 – Erdőhorváti, 1767. május 25.) református lelkész, egyházi író, kollégiumi tanár.
Élete
Tanult Sárospatakon, ahol a felsőbb tudományok hallgatói sorába 1727. október 23-án lett beiktatva; német nyelvet Pozsonyba ment tanulni; visszatérvén Sárospatakra 1736-ban a szónoklat tanítója lett; innen 1740 elején az franekeri (március 4.) és a leideni egyetemre ment. Hazatérte után 1743-ban a szónoklat és történelem tanára lett Sárospatakon; székfoglaló beszédet mondott 1744. február 7-én De libertate artium humaniorum nutrice címmel; még azon év juliusában a természeti jog tanítása is tisztévé tétetett. 1767. február 23-án kilépett hivatalából és Erdőhorvátiba vonult vissza.
Művei Gileadi balsamom a döghalál ellen. Lampe Fridrik Adolf után németből ford. Franekera. 1741. Dissertatio prima ad vaticinia Danielis de capite aureo statuae et prima bestia. Uo. 1742. Supremum pietatis munus. Kolozsvár. 1748. (Magyar halotti beszéd Szathmári Paksi Mihály felett 1744. jun. 16.)
Kéziratban maradtak: Historia universalis, Jus naturae et gentium, Quaestiones juris naturalis és több nevezetes férfiú felett magyarul tartott halotti beszéde.
Albuma, melybe barátai s tisztelői írtak emléksorokat, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van.
Források
További információk
Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858. Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:1711-ben született személyek Kategória:1767-ben elhunyt személyek