A prosztaglandinok hormonhatással rendelkező lipidmolekulák, amelyek az állati (és emberi) szövetekben zsírsavakból keletkeznek. Közös jellemzőjük, hogy 20 szénatomból állnak és egy öt szénatomos gyűrűt is tartalmaznak. A jeltovábbító molekulák eikozanoid (20 szénatomos zsírsavak oxidációjából származó vegyület) csoportjába tartoznak.
Hatásaik igen változatosak a különböző szövetekben, sőt egyik szervben akár ellentéte is lehet egy másikban kifejtett hatásának. Helyi funkciója az őt megkötő receptortól és az ezáltal elindított sejten belüli szignáltól függ. A prosztglandinok jellemzően az őt termelő sejtre (autokrin hatás) vagy a közvetlen környezetre (parakrin hatás) gyakorolnak szabályozó befolyást. A többi hormontól abban is különböznek, hogy nem egy adott szerv termeli őket, hanem az egész szervezetben szétszórva, a legtöbb szövetben helyben szintetizálódnak.
A prosztaglandinoknak két származékuk van: a prosztaciklinek és tromboxánok. Az előbbiek a véredények falaiban képződnek, hatékony helyi értágítók és a vérlemezkék összecsapzódásának akadályozásával gátolják a véralvadást és vérrögképződést. A gyulladási folyamatban is részt vesznek. Ezzel szemben a vérlemezkékben szintetizált tromboxánok összehúzzák az érfalak simaizmait és elősegítik a vérlemezke-aggregációt.
Felfedezésük A prosztaglandinokat először a svéd Ulf von Euler izolálta 1935-ben ondófolyadékból. Úgy vélte, hogy a prosztata választja el, ezért adott a vegyületnek erre utaló nevet. Valójában az ondóhólyag termeli. A későbbiekben kimutatták, hogy a prosztaglandinok többféle szövetben is képződnek és funkciójuk igen változatos. Kémiai szintézisüket a későbbi Nobel-díjas Elias James Corey végezte el 1969-ben. 1982-ben Sune Bergström, Bengt Samuelsson és John Robert Vane orvosi Nobel-díjat kaptak annak a felfedezéséért, hogy az aszpirin gátolja a prosztaglandinok szintézisét.
Bioszintézisük thumb|300px|Az eikozanoidok bioszintézise A prosztaglandinok szinte minden szövetben és szervben megtalálhatóak. A legtöbb sejt szintetizálja őket és velük szabályozza a saját vagy a környező sejtek működését.
A kiindulópontja az arachidonsav, ahol a szintézis útja kettéágazik. Az egyik úton a ciklooxigenáz enzim készít belőle tromboxánt, prosztaciklint vagy prosztaglandin D-t, E-t vagy F-et. A másik lehetőség, hogy a fehérvérsejtekben, makrofágokban a lipoxigenáz enzim leukotriéneket termel. A kész prosztaglandinok aktív transzporttal kerülnek ki a sejt környezetébe.
A ciklooxigenáznak két formája van, a COX-1 a sejt alapműködése során is aktív, míg a COX-2-t különböző citokinek és növekedési faktorok aktiválhatják.
Azonosították a kisebb csoportok szintézisét végző enzimeket is. Például a prosztglandin D-szintáz állítja elő a prosztglandin H2-ből (PGH2) a PGD2-t; a prosztaciklin-szintáz pedig a PGH2-ből készít PGI2-t. Funkcióik A különböző sejttípusokon legalább tíz különböző prosztaglandinreceptort fedeztek fel. A többi receptorhoz hasonlóan ezek is hét transzmembrán régióval rendelkeznek és G-proteinekhez kapcsolódnak. A receptorok különbözősége és különböző szervekben való előfordulása azzal jár, hogy a prosztaglandinok igen változatos hatásokat tudnak kifejteni: összehúzódásra vagy elernyedésre bírják a simaizomsejteket elősegítik vagy gátolják a vérlemezkék aggregációját érzékenyítik a gerincvelő neuronjait a fájdalomingerre megindítják a szülést csökkentik a szemnyomást szabályozzák a gyulladási folyamatot szabályozzák a kalciumtranszportot szabályozzák más hormonok szintézisét befolyásolják a sejtek növekedését a hipotalamuszon keresztül lázat okozhatnak a vese mezengiális sejtjei révén növelhetik a vese filtrációs rátáját a gyomor parietális sejtjeiben csökkenthetik a gyomorsavtermelést patkányban hatnak az agy hímekre jellemző viselkedésének kialakításában
Mivel igen gyorsan lebomlanak, hatásuk legtöbbször csak helyi, vagy magára a kibocsátó sejtre (autokrin hatás) vagy a környező sejtekre (parakrin) hat.
Típusai Az alábbi táblázatban a prosztaglandin I2 (prosztaciklin) az E2 és az F2α hatásai kerülnek összehasonlításra:
Típus Receptor Funkció PGI2 IP értágulás vérlemezke-aggregáció gátlása hörgőkitágulás PGE2 EP1 hörgő-összehúzódás emésztőszervek simaizmainak összehúzódása EP2 hörgőkitágulás emésztőszervek simaizmainak ellazulása értágulás EP3 gyomorsavtermelés csökkenése gyomorfal nyálkatermelésének növelése terhes nőkben méhösszehúzódás emésztőszervek simaizmainak összehúzódása zsírlebontás gátlása autonóm idegrendszer neurotranszmittereinek felszabadítása vérlemezke-aggregáció fokozása ismeretlen fájdalomérzet fokozódása láz PGF2α FP méhösszehúzódás hörgő-összehúzódás
Klinikai alkalmazások A szintetikus prosztaglandinokat a következő célokra alkalmazhatják: a szülés megindítására vagy abortusz esetén (PGE2 vagy PGF2, szükség esetén a progeszteronantagonista mifeprisztonnal együtt) cianotikus szívfejlődési rendellenességgel született csecsemők esetén a ductus arteriosus záródásának megakadályozására(PGE1) gyomorfekély megelőzésére vagy kezelésére (PGE) értágítóként iszkémiás betegekben vagy Raynaud-jelenségben légzőszervi magas vérnyomás esetén zöldhályog kezelésében (PGF2α) impotencia kezelésére vagy péniszműtét utáni rehabilitációnál (PGE1).Medscape Early Penile Rehabilitation Helps Reduce Later Intractable ED madarak tojásrakó képességének zavara esetén kozmetikai termékekben szempilla- és szemöldöknövesztő szerként Gátlószerek nemszteroid gyulladáscsökkentők, amelyek gátolják a ciklooxigenázokat (pl. aszpirin, ibuprofen, naproxen) kortikoszteroidok (gátolják a foszfolipáz A2-t) a COX-2 inhibitorai (celecoxib, rofecoxib stb.) a gyulladáscsökkentő hatású ciklopentenon prosztaglandinok Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Endokrinológia Kategória:Hormonok