300px|keretnélküli|jobbra Csehország történelme mintegy 600 ezer évvel ezelőtt, az ember megjelenésével kezdődött. Legkorábbi, név szerint ismert lakosai a kelták voltak, akiket a germánok, majd a szlávok követték. A szlávok itt hozták létre az első önálló államaikat, Szamo birodalmát a 7. században és Nagy-Moráviát a 9. században. A keresztény hitre Szent Cirill és Metód térítette meg a morvákat és a cseheket. A 10. században a kialakult a Přemysl-dinasztia vezette Cseh Fejedelemség, amely előbb Nagy-Morávia, majd a Német-római Birodalom vazallusa volt. I. Boleslav fejedelem a 10. században meghódította Morvaországot.
I. Ottokár a 12. század végén elnyerte az örökletes királyi címet. Unokája, II. Ottokár az Osztrák Hercegség megszerzésével hatalmas birodalmat épített ki, de halála után hódításai nagyrészt elvesztek. III. Vencel 1306-os meggyilkolásával kihalt a Přemysl-ház és a Luxemburg-ház örökölte a cseh koronát. Közéjük tartozott az igen sikeres IV. Károly, aki többek között megalapította Közép-Európa első egyetemét, a prágai egyetemet. A cseh középkor végét a huszita vallási reformmozgalom (amely Husz Jánosról kapta a nevét), majd a huszita háborúk határozták meg. A háborúk lezárultával a a mérsékelt huszita Podjebrád György vezette az országot, amelyet utána a lengyel Jagelló-dinasztia örökölt meg. Az utolsó cseh Jagelló, Lajos 1526-ban elesett a mohácsi csatában és a Habsburgok léptek a trónra, akik Csehországot betagozták hatalmas közép-európai birodalmukba.
II. Habsburg Rudolf uralkodása Prága kulturális és tudományos virágkorát hozta el, de megbuktatása után a protestáns nemesek fellázadtak és kirobbantották a pusztító harmincéves háborút. Az ezt követő barokk korszakban a kulturális fellendülés mellékhatásaként mindenütt a német nyelv terjedt el és a cseh az alsóbb, iskolázatlan néprétegek nyelvévé vált. A 18. században Mária Terézia császárnő felvilágosult reformokat indított el, bevezette a tankötelezettséget és megreformálta a hadsereget. A Poroszországtól elszenvedett vereségek miatt azonban kénytelen volt az addig a cseh koronához tartozó Szilézia nagy részét átadni Nagy Frigyesnek. Fia, II. József bevezette a német nyelv kizárólagos használatát a hivatalokban.
A 18. század végén megindult a nemzeti újjászületés mozgalma, amely során kialakult a modern cseh nemzet és a nyelv visszanyerte korábbi jelentőségét. A 19. század második felében, I. Ferenc József idején gyors modernizáció és iparosodás ment végbe és a kultúra is virágzásnak indult. 1861-től viszonylag liberális alkotmány lépett életbe, és egyre szélesebb rétegek nyerték el a választójogot, amelyet végül 1907-ben minden felnőtt férfi megkapott.
Az első világháború végén a Habsburg-birodalom felbomlott és megalakult a demokratikus Csehszlovákia, melynek első elnöke Tomáš Garrigue Masaryk filozófus volt. A Csehszlovák Köztársaság bevezette a nők választójogát és a két világháború közötti időszakban fokozatosan Közép- és Kelet-Európa egyetlen állama maradt, ahol nem vették át a hatalmat az autokratikus rezsimek. Jelentős német kisebbsége miatt azonban a Hitler Németországának célpontjává tette. 1938-ban a Harmadik Birodalom elfoglalta a német többségű Szudéta-vidéket, a következő évben pedig az ország többi részét is megszállta és létrehozta a Cseh-Morva Protektorátus bábállamot. A második világháború idején üldözték és gyilkolták a rezsim ellenfeleit, a zsidókat és a cigányokat; ugyanakkor jelentős ellenállás bontakozott ki a német megszállással szemben. A szovjet és az amerikai hadsereg az emigráns cseh katonák segítségével 1945-re felszabadította Csehszlovákiát, ahol azonban a demokráciát már jelentősen korlátozták. A háború után a Beneš-dekrétumok alapján számos erőszakos és jogellenes cselekmény kíséretében kitelepítették a szudétanémeteket. 1948 februárjában a kommunista párt puccsot hajtott végre és bevezették a teljes mértékben a Szovjetuniótól függő szocialista rendszert. 1968-ban az ún. prágai tavasz során kísérlet történt a rendszer demokratizálására, azt azonban a Szovjetunió vezette szocialista országok katonai beavatkozása leverte. 1989-ben a szovjet blokk általános válsága nyilvánvalóvá vált, és Csehszlovákiában a bársonyos forradalommal erőszakmentesen megdöntötték az addigi rendszert. A szövetségi állam egységét nem tudták megőrizni, így 1993. január 1-jén Csehszlovákia felbomlott a Cseh Köztársaságra és a Szlovák Köztársaságra.
Csehország politikai és kulturális téren is visszatért a Nyugathoz és a liberális demokráciához. Első elnöke az egykori ellenzéki drámaíró, Václav Havel volt. 1999-ben Csehországot felvették a NATO-ba, 2004-ben pedig csatlakozott az Európai Unióhoz.
Őstörténet thumb|150px|balra|A věstonicei vénusz a világ legrégebbi cseréptárgya A Csehország területén talált legrégebbi ősemberleletek a kora paleolitikum időszakából (2,5 millió – 750 ezer évvel ezelőtt) származnak. Élt itt a Homo erectus, illetve a heidelbergi ember, akik az acheuli kultúra képviselői voltak és kőszerszámokat, többek között marokköveket használtak. A középső paleolitikum időszakában (250 ezer – 40 ezer évvel ezelőtt) több őskőkori kultúra váltotta egymást, a későbbi szakaszban elsősorban a neandervölgyi ember képviseltette magát. 180px|bélyegkép|Az urnamezős kultúrához tartozó bronzkard (Prágai Városi Múzeum) A 45 ezer éve kezdődött késő paleolitikum első cseh leleteit a Koněprusyi-barlangokban tárták fel,Kay Prüfer et al. A genome sequence from a modern human skull over 45,000 years old from Zlatý kůň in Czechia, 07 April 2021 ekkor már megjelent a modern ember. A 29-25 ezer évvel ezelőtti morvaországi pavlovi kultúra vadásztársadalom volt, de valószínűleg már félig letelepedett életmódot folytattak, égetett agyagtárgyakat használtak, fűből szőnyegeket fontak és bonyolult szimbolikus kultúrát hoztak létre, erről tanúskodnak a vénuszszobrocskák, a cserépből készült állatfigurák, a kagylóból, mamutcsontból és állatfogakból készült ékszerek, faragásokkal díszített mamutcsont szerszámok stb.; valamint bizonyítékok vannak rituális temetkezésükre is.Překvapivá fakta: Jak vypadal skutečný život lovců mamutů. 100+1 2023.
Csehországban a neolitikumot először a vonaldíszes kerámia kultúrája képviselte, amelyet a pontozott díszítésű kerámia kultúrája követett. Morvaországbann az újkőkor végén megjelent a lengyeli kultúra hatására kialakult morva festett kerámia kultúrája. A lakosság ebben az időszakban már elsősorban mezőgazdaságból élt (amelyet változó jelentőségű vadászat, gyűjtögetés és halászat egészített ki). Az emberek kis településeken, hosszúházakban éltek. Már a vonaldíszes kerámia kultúrájának végén megjelennek a dombon fekvő települések, a neolitikum végén pedig kialakulnak az ún. rondelek: nagy, többnyire kör alaprajzú, tisztázatlan rendeltetésű földsáncok. thumb|A közép-európai zsinegdíszes kultúra népe közeli genetikai rokonságban állt a Fekete-tengertől északra élő jamnaja kultúrával Az újkőkor végén, az ún. kőrézkorban új technológiák jutottak el Közép-Európába, a kerék, az eke használata, a szarvasmarhákkal való szántás, helyenként már réztárgyakat is készítettek. Egymást váltotta (illetve egymás mellett élt) a lengyeli kultúra, a jordanówi kultúra, a michelsbergi kultúra, a tölcsérszájú edények kultúrája, a badeni kultúra, a řivnáči kultúra, a jevišovicei kultúra, a chami kultúra, a bosáci kultúra, a gömbamforák kultúrája, a zsinegdíszes kerámia kultúrája, a harangedényes kultúra. Egyes kutatók szerint a zsinegdíszes kerámia kultúrájának népe (amely a keleti jamnaja kultúra népének nyugatra vándorlásából származott) a későbbi kelta, germán, balti, szláv és talán néhány itáliai indoeurópai nyelv közös őse volt.
A kőrézkort a bronzkor követte (i. e. 2000–800), amikor széles körben elterjedt a fémmegmunkálás és valószínűleg szakosodott bányászok, kovácsok, kereskedők megjelenésével is járt. A régészeti leletek alapján (gazdag sírok) megkezdődött a társadalom rétegződése, fejlődött a hosszútávú kereskedelem. Lehetséges, hogy megjelent a napkultusz. Csehországban ebben a korban szintén számos kultúra képviseltette magát: az úněticei, a nyitrai, a chłopice-vígvári, a věteřovi kultúrák, a halomsíros csoport (a cseh-pfalzi és a közép-dunai), a luzsicai urnamezős kultúra, a knovízi, a štítary, a milavčei, a nynicei, a velaticei és a podolíi kultúrák.
A korai vaskorban, más néven a hallstatti korszakban (i. e. 800–450) elterjedt a vas használata, Közép-Európa szorosabb kapcsolatba került a mediterrán térséggel. A társadalom is megváltozott, megjelenhetett a harcosok kiváltságos kasztja. Ezen korszak jellemző kultúrái Csehországban a hallstatti kultúra, a cseh bylanyi kultúra, az északmorva sziléziai-platěnicei kultúra és a délmorva horákovi kultúra.
Kelták és germánok (i. e. 5. – i. sz. 6. század) thumb|Mšecké Žehrovicében talált kelta kőfej balra|thumb|A závisti kelta vár (oppidum) romjai A kelták (az ún. La Tène-kultúra) az i. e. 5. század második felében, a késő vaskorban érkeztek Csehországba és az i. e. 4. századra elfoglalták az összes, mezőgazdasági szempontból hasznosítható területet. Az itteni boi törzsről kapta a régió a Boiohaemum, később Bohemia elnevezést. Dél-Morvaországba az i. e. 5. század során az első hullámban a volkok/tectosagiusok törzse érkezett, az i. e. 4. század első felében pedig feltehetően egy újabb hullám telepedett be a Duna felől.Rychlík, Penčev (2013) s. 27–28
A csehországi római korszak i. e. 50 körül kezdődött, amikorra a kelták már elköltöztek és a vidéket főként germán törzsek népesítették be. Észak-Csehországban ebben az időben még megmaradt a kulturálisan vegyes kobylyi népcsoport. A századforduló környékén Dél-Morvaországban kvádok, Csehországban pedig Maroboduus markomannjai telepedtek meg; utóbbiak kb. az 5. század elejéig maradtak fenn. Az i. sz. 2. századtól észak felől érkezett a przeworski kultúra (Morvaországban már a római korszak kezdetétől vannak rá utalások), a 3. század első felében pedig az Elba-vidékről érkezett új népcsoport; ezek a 3. század második felére Morvaországra is átterjedtek. Ugyanakkor a délmorva Mušovban és Olomouc-Neředínben megtalálták a római csapatok jelenlétének jeleit a markomann háborúk idejéből.Rychlík, Penčev (2013) s. 29–31
A népvándorlás kora (i. sz. 380/400 – kb. 568) népességcsökkenéssel kezdődött; feltehetően legalább egy részük 406-ban a vandálokkal és az alánokkal együtt távozott; a markomannokról úgy gondolják, hogy az 5. század első felében Noricumba (a mai Ausztriába) vándoroltak. Az 5. században Morvaországban is megmutatkozott az Attila vezette hun birodalom hatása és új lakosság érkezett ide a Duna mentéről. Dél-Morvaországban egyes régészek szerint talán a herulok telepedtek le, akik itt a 6. század elejéig maradtak, amikor a longobárdok legyőzték őket. Csehországban az 5. század első harmadában a vinařicei népcsoport volt a domináns és a lovassírok alapján a hun nemesség jelenlétét is feltételezik. Az 5. század végén a longobárdok (kisebb létszámú türinggel együtt) az Elba mentén feljutottak Csehországba, ideiglenesen letelepedtek itt, de a 6. század első felében átköltöztek a Dunához, majd 568-ban Itáliába.Rychlík, Penčev (2013) s. 31–34
Szláv betelepülés, első államalakulatok (6–9. század) A szlávok valószínűleg a 6. század második felében érkeztek a mai Csehország területére. A korai szláv korszakhoz tartozik az első szláv hullám (a prágai kultúra), amely Kis-Lengyelországon keresztül Morvaországba, később pedig Csehországba is eljutott; valamint a második hullám, amely a 7. század első felében valószínűleg a Duna-vidékről érkezett. A germánok többsége már korábban elvándorolt, így abban az időben a cseh területeken már csak a longobárdok és a türingek maradványai éltek.Rychlík, Penčev (2013) s. 35–37 thumb|Szamo birodalmának feltételezett kiterjedése thumb|Romantikus elképzelés a csehek megérkezéséről