Az ázsiai termelési mód a marxizmus történelemfilozófiájának, a történelmi materializmusnak az egyik fogalma és arra épülő elmélete. A kifejezést Karl Marx alkotta meg, és egyes munkáiban ezt a termelési módot az ősközösséghez, a rabszolgatartó társadalomhoz és a feudalizmushoz hasonlóan a kapitalizmust megelőző termelési módok, társadalmi–gazdasági alakulatok közé sorolta. A marxizmus eszmetörténete során azonban ez az elmélet soha nem talált teljes elfogadásra, hosszas tudományos viták folytak róla. Az elmélet kiemelkedő magyarországi híve és művelője Tőkei Ferenc volt.
Az elméletet először az öntözéses gazdálkodáson alapuló nagy ázsiai birodalmak korai társadalmának leírására alkalmazták, a későbbi viták során az elmélet hívei azonban arra az álláspontra jutottak, hogy az emberi társadalom fejlődésének ez a szakasza minden kontinensen (Ausztrália kivételével) megjelent.
Az ázsiai termelési mód elmélete bizonyos szempontokból rokon Karl August Wittfogelnek a hidraulikus társadalmakról szóló elméletével, de végső soron attól alapvetően eltér.
Tartalma A fogalom azokat az adóztató állam fokát elért ázsiai társadalmakat, valamint a világ más részein kialakult tradicionális államokat, archaikus civilizációkat jelöli, amelyek kívül maradtak a világtörténelmi fejlődés fő vonalán, és amelyekben fennmaradt a termelés és tulajdon eredeti közösségi egysége. Fő vonása a termelési eszközök (elsősorban a föld) ősi, törzsi eredetű közösségi tulajdona és egyéni (családi) birtoklása, amelynek megfelelően az egyén csupán a közösségbe tartozása révén juthat hozzá a termelési eszközhöz, azaz a földhöz. Ehhez járul még a piac- (pénz-) gazdálkodás hiánya vagy alárendelt szerepe. Ennek megfelelően az ázsiai termelési módban társadalmi, „politikai” (rokonsági, hatalmi, szokásjogi) tényezők határozzák meg a gazdaság működését. A piramisszerű állami hivatalnoki rendszer fő funkciója a közmunkák megszervezése, valamint az adó begyűjtése, majd újraelosztása. Az ilyen társadalmak gazdasága nagyon hosszú történeti időszakokon át stagnáló vonásokat mutat, és nem beszélhetünk tényleges társadalmi haladásról sem. Az alá-fölérendeltségi (hatalmi, politikai) viszonyok gyakran rendkívül nagy mértékben differenciálódnak, ami nemegyszer az európai antikvitáshoz (rabszolga–úr viszony, hűbéri függőség) hasonló függőségi formákat, osztályszerű viszonyokat hoz létre, azonban definiálható társadalmi osztályok, rabszolgatartó társadalom vagy feudalizmus kialakulása és az alapok, a közösségi földtulajdon tényleges változása nélkül. Az „ázsiai termelési mód” kategóriája az újkőkorszak kései szakaszától a 20. századig terjedően rendkívül eltérő kulturális szinten álló társadalmakat foglal magába, a 19. századi kelet-afrikai Bugandától az inka birodalmon vagy a gyarmatosítás előtti Indián keresztül az ókori Egyiptomig és a császári Kínáig.
Jellegzetességei Osztályviszonyok Az ázsiai termelési mód társadalmaiban a személyileg szabad parasztok állnak szemben a szervezett állami bürokrácia vagy arisztokrácia képviselőivel. A parasztok élhetnek még az ősközösségi társadalmakból eredő önellátó faluközösségekben, vagy ezek szétesése után már mint kisparcellák birtokosai, használói állnak szemben az állami bürokráciával. A társadalmi rendszer egyik fő jellegzetessége, hogy az állam a tulajdonosa, vagy legalábbis a végső tulajdonosa az ország összes földjének.
Az arisztokrácia vagy a bürokrácia szervezi meg a társadalmi termelő munkát és a termelés eredményének, a többletterméknek egy részét a közvetlen termelőktől el is sajátítja a maga számára. A társadalmi struktúra élén a legtöbb esetben egyeduralkodó áll, aki személyében képviseli az országot, és elméletileg minden föld tulajdonosa. Amennyiben az uralkodó osztály az önkényuralkodóval ápolt rokoni kapcsolatok mentén szerveződik, akkor arisztokráciáról, amennyiben viszont például a kínai császári vizsgarendszer mintájára, vagy más, teljesítmény szerinti módon kerül kiválasztásra, akkor bürokráciáról beszélhetünk.
A kizsákmányolás ebben a társadalmi rendszerben egyrészt az adózás, másrészt pedig a kötelező közmunkákban való részvétel útján történik. Az egyes parasztok nem állnak közvetlen személyi függésben egyes földesuraktól, viszont szigorú függésben állnak – gyakran a faluközösség áttételével – az uralkodó osztállyal szemben. Emellett a fő társadalmi viszony mellett az ázsiai termelési mód rendszerében működő államokban is vannak rabszolgák vagy bérmunkások, de csekély számban, és az egész társadalmi rendszerre nem jellemző módon.
Az osztályharc a személyükben szabad parasztok és a „kollektív földbirtokosok”, azaz az állami földtulajdon megtestesítői között elsősorban az adózás révén elvont többlettermék mértéke körül forgott.
Mint az osztálytársadalmakban általában, az uralkodó osztály, itt az állami bürokrácia, uralma, tevékenysége nem korlátozódik a kizsákmányolásra. Az uralkodó osztály ellátja a társadalom egészének általános irányításával kapcsolatos feladatokat. Az ázsiai termelési módot más osztálytársadalmaktól az különbözteti meg, hogy az uralkodó osztálynak ez az irányítási funkciója közvetlenül érvényesül, míg a többi osztálytársadalomban ez a magántulajdon közvetítése révén megy végbe. Az ázsiai termelési mód uralkodó osztálya, az állami bürokrácia közvetlenül szervezi a társadalmi munkamegosztást és együttműködést.Rigobert Günther: Kritische Bemerkungen zu Argumenten für eine einheitliche Gesellschaftsformation der vorkapitalistischen Klassengesellschaften. In: Ethnographisch-Archäologische Zeitschrift 1973, S. 265.Maurice Godelier: Ökonomische Anthropologie. Reinbek 1973, S. 284 ff.Günter Lewin: Zur Diskussion über die „asiatische Produktionsweise“ in der marxistischen Literatur Frankreichs. In: Ethnographisch-Archäologische Zeitschrift 13 (1972), S. 619.
Az öntözéses gazdálkodás jelentősége Karl August Wittfogel képviselte a legkarakterisztikusabban azt a nézetet, hogy az ázsiai termelési mód létrejöttének alapvető oka a nagy öntözőrendszerek létesítésének szükségessége volt. Ezt a későbbi tudományos kutatás cáfolta, például Kínában és az Inka Birodalomban is már jóval korábban létrejött az ázsiai típusú despotikus állam, mielőtt öntözőrendszerek építésébe fogtak volna. Azok az állami feladatok, amelyeknek megoldására az ázsiai termelési mód államának vállalkoznia kellett, az öntözőrendszereken kívül vagy azok helyett sok más olyan területen is jelentkeztek, amelyek meghaladták az egyes faluközösségek lehetőségeit. Ilyenek voltak elsősorban a katonai egységek szervezése, a kézművesipar, kereskedelem, tudomány támogatása, valamint általában a nagy építkezések, függetlenül az öntözéssel összefüggő feladatoktól.
Mindemellett kétségtelen, hogy azokon a területeken, ahol az öntözéses gazdálkodásra szükség és lehetőség volt, az ázsiai termelési mód nagyon alkalmas volt az ezzel összefüggő nagy építkezések megvalósítására. Az ilyen öntözőrendszerek megléte esetén aztán magához a földműveléshez rendkívül egyszerű termelőeszközök is elegendők voltak a sok kézi munka mellett.Karl August Wittfogel: Die Theorie der asiatischen Gesellschaft. In: Zeitschrift für Sozialforschung 1938, S. 96.
Az öntözéses gazdálkodás szervezése mellett, de azzal szoros összefüggésben, az ázsiai típusú társadalmakban az állam fontos feladata volt az „idő szabályozása”, azaz a naptárrendszer karbantartása és főleg a mezőgazdasági szempontból meghatározó jelentőségű dátumok rögzítése.
Wittfogel szerint az ázsiai termelési módban működő társadalmakban az államban koncentrálódó uralkodó osztály feladata az olyan jellegzetes termelőerők, mint az öntözés és a naptár, illetve ezen keresztül az egész mezőgazdasági tevékenység szervezése és ellenőrzése. Más mezőgazdasági jellegű társadalmakban az államnak ilyen feladatai nincsenek.Karl August Wittfogel: Die Theorie der asiatischen Gesellschaft. In: Zeitschrift für Sozialforschung 1938, S. 90–122.
Az ázsiai termelési mód társadalmainak fejlődése és válságai Az ázsiai termelési mód elméletének marxista hívei szerint ez a termelési mód közvetlenül az ősközösségi társadalomból fejlődött ki és világszerte megjelent. Ezzel szemben a rabszolgatartó társadalom valamint a feudalizmus csak a Föld egyes részein és speciális körülmények között alakult ki. Az ázsiai termelési mód társadalmai között voltak az ókori Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína és a prekolumbiánus amerikai magaskultúrák egyaránt. Ilyen társadalmi berendezkedésű volt továbbá az ókori Mükéné és a minószi civilizáció vagy az olyan középkori afrikai birodalmak, mint a Ghánai Birodalom, Mali, és a Szongáj Birodalom.Heinz Kreissig u. a.: Griechische Geschichte. Berlin 1985, S. 43 ff.Günter Lewin: Zur Diskussion über die „asiatische Produktionsweise“ in der marxistischen Literatur Frankreichs. In: Ethnographisch-Archäologische Zeitschrift 13 (1972), S. 618.Irmgard Sellnow u. a.: Weltgeschichte bis zur Herausbildung des Feudalismus. Berlin 1978.
20. századi kutatások kimutatták, hogy az a gyakran képviselt nézet, miszerint az ázsiai termelési módon belül nincs fejlődés, a teljes stagnálás a jellemző, nem tarthatóak. Ezek a társadalmak is mutatnak fejlődést, és ennek megfelelően különböző formákban jelennek meg:
Ezen társadalmak egyszerű formája, amikor a rokonsági alapon szerveződő faluközösségek együtt művelik földjeiket, azaz tovább él az ősközösségi gyakorlat, a mezei munkákat együtt végzik. A többletterméket az állam adó formájában sajátítja el, illetve időnként közmunkára rendeli ki a lakosságot. A többlettermék az állam fenntartására, az uralkodó bürokrácia és a papság, katonaság szükségleteinek kielégítéséra szolgál. Az uralkodó és bürokráciája közvetlenül rendelkezhet az összes megművelt földdel. Az uralkodó osztály és az állami bürokrácia azonos. Ebben az esetben érvényesül az a Marx által leírt állapot, ahol a földek bérleti díja vagy az utánuk fizetett adó egybeesik, nem különböztethető meg, a primitív osztályszerkezetet pedig klasszikus átláthatóság jellemzi. Ennek a társadalmi szerkezetnek az egyik példája az Inka Birodalom.
Az ázsiai termelési mód fejlettebb formájában a földek kikerülnek a faluközösség tulajdonából és fokozatosan az egyes parasztok tulajdonába kerülnek, akik azt egyénileg művelik meg. A faluközösség szétesik. A parasztság és az uralkodó bürokrácia mellett új osztályok is megjelennek, a bürokrácia egy része at uralkodó ajándéka vagy vásárlás révén nagy földterületekhez jut és így nagybirtokossá válik, megjelenik és megerősödik a kézművesek, iparosok rétege és a kereskedelmi tőke, valamint az uzsoratőke is megerősödik. Gyakran ők is vásárolnak jelentős birtokokat.