Pap László (Gyalóka, 1778. szeptember 9. – Szombathely, 1840. január 18.) római katolikus plébános.
Élete
Kisszeminaristaként végezte a filozófiát, majd 1801. szeptember 27-én szentelték pappá. 1801-től a szombathelyi gimnáziumban tanított és 1807-től a papnevelő intézetben lelkipásztor, 1810. május 7-től baltavári plébános, végül 1822. szeptember 5-től 1839-as nyugdíjazásáig a kispapság spirituálisa (lelki igazgatója) volt Szombathelyen.
Munkái
Versi mulatozás. Első és második könyv. Pest, 1817., Rézmetszettel. (Névt. Az előszó végén: Kelt Baltavár. P. L. B. P.). Amicum verbum ad animarum curators. Comaromii, 1830. Aevi nostri genius. Uo. 1830. Cognitio sui ipsius. Pesthini, 1833. Reflexiones emendationem morum aevi nostri respecientes. Uo. 1834. A religio, Pozsony és Győr, 1837.
Források
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:1778-ban született személyek Kategória:1840-ben elhunyt személyek