A Keselő-hegyi 11. sz. barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A hegység harmadik legmélyebb barlangja a Keselő-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang után. Az 55 m mély Nagy-akna nevű része a Dunántúli-középhegység legnagyobb egybefüggő barlangaknája. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban van.

Leírás

A Nagy-Keselő-hegyen, egy kőbányában van a négyszög alakú, 1 m széles és 1 m magas bejárata, amelyet egy beton építmény véd. Felső triász dachsteini mészkőben keletkezett, de kőzetében a dolomit is megjelenik. A hasadék jellegű járatok vízszintes kiterjedése 46 m. A jellemzően függőleges kiterjedésű barlangban több szint különíthető el. A feltörő langyos és meleg vizek oldással tágították ki a tektonikus hasadékait, majd később a leszivárgó hideg vizek korróziója bővítette a barlangot.

Tulajdonképpen csak két aknából áll, a Kis-akna és a Nagy-akna nevű függőleges járatokból. Néhány cseppkő is kialakult benne. A Keselő-hegyi 11. sz. barlang, valamint a bejáratától 35 m-re, 20 m-rel alacsonyabban nyíló Keselő-hegyi-barlang összefügg. Ezt a kapcsolatot régen csak vízfolyásnyomok alapján sejtették, de később füstjelzéses vizsgálattal és üledékelemzéssel igazolták a két barlang összetartozását. Ha a két barlang között létrejönne az átjárhatóság, amelynek kicsi az esélye, akkor 135 m függőleges kiterjedésű barlangrendszer jönne létre.

A terület kiemelten fontos denevér élőhelye. Rendszeres téli szálláshelyként használja egy 20–30 egyedből álló kis patkósdenevér kolónia, de megfigyelték itt a nagy patkósdenevért, a közönséges denevért és a horgasszőrű denevért is. Érdekessége, hogy feltárulását követően gyorsan megtelepedtek benne a denevérek. Mélypontján kőzettörmelék akadályozza a továbbjutást. Kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható a nittekkel ellátott barlang. A benne telelő denevérek védelme érdekében csak meghatározott időszakban járható be.

1987-ben volt először Keselő-hegyi 11. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Keselő-hegyi 11.sz. barlang (Juhász 1990) és Keselő-hegy No. 11 Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989) neveken is.

Kutatástörténet

1986. március 31-én fedezte fel a kőfejtés következtében feltárult barlang bejáratát a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport. A Kis-akna nevű részét ekkor kb. 40 m mélynek, a Nagy-akna nevű részét pedig kb. 70 m mélynek becsülték. A barlang nagyon omlásveszélyes bejáratát 1986-ban kiépítették és lezárták. A lezárást az OKTH Észak-dunántúli Felügyelőségének támogatta. Még ebben az évben sikerült bejárni majdnem teljes hosszúságában a ma is ismert járatrendszert. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 45. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4610 barlangkataszteri egységben lévő, kb. 70 m függőleges kiterjedésű Keselő-hegyi 11. sz. barlang. Az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. A Karszt és Barlang 1989. évi különszámában publikált, angol nyelvű tanulmányhoz (The caves of Hungary) mellékelve megjelent egy olyan lista, amelyben Magyarország legmélyebb barlangjai vannak felsorolva. A felsorolás szerint a Gerecse hegységben fekvő, 70 m mély Keselő-hegyi 11. sz. barlang (Keselő-hegy No. 11 Cave) 1988-ban Magyarország 45. legmélyebb barlangja.

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben lévő, Juhász Márton által közölt hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Keselő-hegyi 11.sz. barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1994. évi Limesben publikált, Székely Kinga által írt dolgozatban az lett közölve, hogy a 4610/10 barlangkataszteri számú Keselő-hegyi 11.sz. barlang Bertalan Károly barlangleltárában nem szerepel. A Barlangtani Intézetben a barlangnak nincs kataszteri törzslapja, fényképe és irodalmi törzslapja, de térképe és kutatási törzslapja van. Az 1994. évi Limesben lévő, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című tanulmányban az olvasható, hogy az 1986. év jelentős eredménye a kb. 150 m hosszú és 70 m mély Keselő-hegyi 11. sz. barlang 1986. március 31-i felfedezése. 1986 nyarán készült el a barlang nagyon omladékos bejáratának kiépítése és lezárása.

Az 1994. évi Limesben közölt, Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban című publikációban az van írva, hogy a barlangban 1986 és 1993 között végzett 4 téli és 4 nyári ellenőrzés közül 2 téli és 3 nyári volt eredményes. 1986. augusztus 3-án 1 egyed határozatlan fajú denevér, 1988. január 23-án 8 egyed kis patkósdenevér, 1990. december 28-án 20 egyed kis patkósdenevér, 1991. szeptember 21-én 3 egyed nagy patkósdenevér és 2 egyed kis patkósdenevér, 1993. szeptember 16-án 6 egyed határozatlan fajú denevér volt megfigyelve benne. Fentieket és az itt túrázóktól kapott információkat figyelve a barlang jelentős állandó téli szálláshelynek és alkalmi nyári szálláshelynek tekinthető. Figyelemre méltó, hogy feltárása után nagyon rövid időn belül birtokba vették a barlangot a denevérek. A Gerecse e területrészén egyedülálló a nagy patkósdenevérek előfordulása.

A Tatabányai Barlangkutató Egyesület 1994-ben és 1995-ben, néhány rövid kürtő bejárásával növelte a barlang hosszát. 1994-ben mérték fel a barlangot a Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai, majd a felmérés felhasználásával elkészítették a barlang hosszmetszet térképét, a Nagy-akna alaprajz térképét, a Nagy-akna alaprajz metszetét és a Kis-akna alaprajz térképét. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Keselő-hegyi 11. sz. barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

A 2003-ban kiadott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Gerecse hegységben lévő és 4610-10 barlangkataszteri számú Keselő-hegyi 11.sz. barlang Magyarország 50. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 69 m mély barlang 1987-ben kb. 70 m mély volt. A barlang alaprajz térképét és metszeti térképét 2003-ban szerkesztették meg az egyesület barlangkutatói. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Keselő-hegyi 11. sz. barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 4610/10 kataszteri számú Keselő-hegyi 11. sz. barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Keselő-hegyi 11. sz. barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

A Juhász Márton által írt, 2007-ben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy a Tatabányán (Komárom-Esztergom megye) elhelyezkedő Keselő-hegyi 11.sz. barlang közhiteles barlangnyilvántartási száma 4610-10, UTM-kódja CT07D4. A barlang 183,5 m hosszú és 69 m mély. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 12 téli, 3 tavaszi, 7 nyári és 8 őszi (összesen 30) denevér-megfigyelést végzett, amelyek közül 10 téli, 2 tavaszi, 1 nyári és 5 őszi (összesen 18) volt pozitív.

DátumRhin. hip.Rhin. fer.Myo. nat.Myo. myo.Ept. ser.indet sp. 1986. augusztus 3.–––––1 1988. január 23.8––––– 1990. december 28.20––––– 1991. szeptember 21.23–––– 1993. szeptember 16.–––––6 1998. február 5.12––––– 1998. november 15.20–––11 1999. január 23.27––1–– 1999. április 24.2––––– 1999. november 27.16––––– 2000. március 25.3––––– 2000. december 29.4––––– 2001. február 18.13–1––– 2001. december 29.8–1––– 2002. december 30.6––––– 2003. december 27.5––––– 2004. október 3.2––––1 2006. február 11.11–––––

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4610-10 kataszteri számú Keselő-hegyi 11. sz. barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Keselő-hegyi 11. sz. barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált, Juhász Mártonról szóló nekrológban meg van említve a barlang, amely Juhász Márton nélkül nem lett volna feltárva. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Keselő-hegyi 11. sz. barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Denevér-megfigyelések Denevér-megfigyelések (1986–2014)DátumRhin. hip.Rhin. fer.Myo. nat.Myo. myo.Ept. ser.indet sp. 1986. augusztus 3.–––––1 1988. január 23.8––––– 1990. július 20.–––––– 1990. december 28.20––––– 1991. február 10.–––––– 1991. szeptember 21.23–––– 1993. szeptember 16.–––––6 1998. február 5.12––––– 1998. november 15.20–––11 1999. január 23.27––1–– 1999. április 24.2––––– 1999. november 27.16––––– 2000. március 25.3––––– 2000. december 29.4––––– 2001. február 18.13–1––– 2001. június 24.–––––– 2001. október 7.–––––– 2001. december 29.8–1––– 2002. június 23.–––––– 2002. december 30.6––––– 2003. június 22.–––––– 2003. december 27.5––––– 2004. október 3.2––––1 2004. november 6.–––––– 2006. február 11.11––––– 2006. április 29.–––––– 2006. június 30.–––––– 2006. október 28.–––––– 2007. február 4.–––––16 2009. január 31.8––––– 2009. június 28.–––––– 2011. június 30.–––––– 2011. december 30.12––––– 2012. június 30.–––––– 2012. szeptember 16.–––––– 2013. június 30.–––––– 2013. szeptember 28.–––––– 2014. március 30.3––––– 2014. december 28.26––1––

Irodalom

Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old. Egri Csaba – Nyerges Attila: 50 méternél mélyebb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 18. old. Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1438. old. Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old. Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old. Juhász Márton: A Vértes László Barlangkutató Csoport 1986 tavaszán új barlangot tárt fel... MKBT Műsorfüzet, 1986. november–december. 12. old. Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1989. Kézirat. Tatabánya, 1990. 12., 36. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1990. Kézirat. Tatabánya, 1990. 27., 58., 69–70., 84. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)