Bahadur Sah (Urdu:بہادر شاه اول —Bahādur Shāh Awwal, 1643. október 14. – 1712. február 27.), a hetedik mogul sah, aki 1707-től uralkodott haláláig, 1712-ben. Születésekor a Mu'azam sah nevet kapta, és Aurangzeb harmadik fia és Sáh Dzsahán unokája volt. Moszlim rádzsput feleségét Navab Bainak hívták. Fiatal korában számos alkalommal igyekezett megdönteni apja uralmát és trónra lépni. Terveit az uralkodó leleplezte és többször is bebörtönözte őt. 1696-tól 1707-ig Akbarabád (későbbi nevén Agra), Kabul és Lahor kormányzója volt.

Aurangzeb halála után testvére, Mohamed Azám Sah, kikiáltotta magát uralkodónak, de vereséget szenvedett a dzsadzsaui csatában. Uralkodása idején vérontás nélkül csatolta birodalmához Dzsódhpur és Amer rádzsput államokat. Intézkedése, miszerint a kutbában Alit, mint valit emlegetik, parázs vitát robbantott ki. Uralkodása idején a szikh vezető, Banda Szing Bahádur, lázadást szított ellene. Bahádur sahot a Moti Maszdzsidbe temették Mehrauliban, Delhiben.

Élete

Mu'azam 1643. október 14-én született Burhanpurban, a hatodik Mogul sah, Aurangzeb gyermekeként, Begam Navab Bai nevű feleségétől.

Élete Sáh Dzsahán uralkodása alatt Nagyapja uralkodása idején Mu'azamot kinevezték Lahor vezírjének 1653 – 1659 között. 1663-ban, amikor 20 éves volt, kinevezték a Dekkáni tartomány kormányzójának. A legfontosabb feladata az volt, hogy megzabolázza Sivadzsi növekvő hatalmának kibontakozását a térségben, és hogy megszervezzen magának egy saját királyságot.

Púna elleni hadjárat 1663-ban Mu'azam megtámadta Púnát, ami abban az időben Sivadzsi főhadiszállása volt. Ám a mogul hadsereg vereséget szenvedett és magát Mu'azamot is elfogták. Hét évig raboskodott a maratháknál. Mikor nagyapja, Sáh Dzsahán, meghalt az Agrai erődben, Mu'azam herceget Agrába küldték, hogy részt vegyen a temetésen, ahol a sahot a Tádzs Mahalba helyezték örök nyugalomra.

Mu'azam herceg raboskodása nem volt szigorú, és fogva tartói inkább bizonyos fokú fényűzésben tartották. Ez volt a szokás akkoriban a magas rangú foglyokkal, akiket még a jövőben talán fel lehet majd használni. Sőt az is gyakran megesett, hogy a fogva tartók s a foglyok összebarátkoztak és később szövetségre léptek. Sivadzsi fia, Szambhadzsi nagyjából hasonló időben raboskodott a moguloknál.

Aurangzeb uralkodása alatt 1670-ben Mu'azam felkelést szervezett Aurangzeb ellen, hogy kinevezze magát mogul uralkodónak. Erre a terve talán a marathák bujtották őt fel. Mu'azam hajlamosságának és felelősségének mértékét nehéz lenne utólag megítélni. Akárhogyan is, Aurangzeb tudomást szerzett az összeesküvésről és elküldte Mu'azam édesanyját, Begam Navab Bait (aki hindu rádzsput hercegnőnek született), hogy tántorítsa el tervétől. Navab Bai visszahozta Mu'azamot a mogul udvarba, ahol az elkövetkező számos évet Aurangzeb felügyelete alatt töltötte. Ennek ellenére Mu'azam fellázadt 1680-ban azzal az ürüggyel, hogy Aurangzeb nem bánik méltóan a rádzsput vezetőkkel. Aurangzeb ismételten az előző bánásmódot alkalmazta, és Mu'azamot kedvesen lebeszélte majd még éberebben felügyeltette.

Az elkövetkező hét évben 1681 és 1687 között, Mu'azam egy „vonakodva engedelmeskedő fiú” volt.

Hitszegés 1681-ben Aurangzeb a Dekkánra küldte őt, hogy verje le a felkelést, amit mostohatestvére, Mohamed Akbár szultán szított. Munisz Faruki történész szerint Mu'azam szándékosan kudarcot vallott. 1683-ban, Aurangzeb azt parancsolta, hogy a Kónkan-partra vonuljon be seregével, hogy megakadályozza a még mindig tartó felkelés vezetőjének, Akbárnak, hogy megszökjön az országból. Ám Mu'azam lagymatag hozzáállásával eredménytelen maradt. Aurangzeb ennek ellenére további megbízatásokat adott fiának, és 1687-ben felszólította Mu'azamot, hogy a Golkondai szultanátus ellen vonuljon. Heteken belül az uralkodó kémjei elfogtak egy hitszegő üzenetváltást Mu'azam és a golkondai uralkodó, Abul Haszán, között. Ez olyan dolog volt, amit nem lehetett hozzá nem értéssel magyarázni, mert egyértelműen hazaárulás volt. Aurangzeb hitszegéssel vádolta meg Mu'azamot és bebörtönöztette. Háremét a távoli Delhibe költöztették és a háremhölgyeket szintén árulással vádolták meg. Mu'azam lojális szolgáit apja birodalmi szolgálatba vezényelte és a megmaradt szolgákat elbocsájtották. Aurangzeb megtiltotta Mu'azamnak, hogy hat hónapig vágja a körmeit és a haját, és megfosztotta őt a jó ételektől és hideg italoktól. Senkivel sem találkozhatott apja előzetes beleegyezése nélkül.

1694 körül Aurangzeb visszahelyezte Mu'azamot jogaiba és megengedte, hogy újraépítse háztartását és visszavegyen néhány szolgáját, akiket elbocsájtottak. Azonban továbbra is figyeltette fiát, megbízható embereket nevezett ki Mu'azam udvarába, informátorokat szerzett be fia háremébe és kiválogatta képviselőit az uralkodói udvarba. Mu'azamot és fiait felhozatta a Dekkánról Észak-Indiába, és megtiltotta nekik, hogy hadműveleteket vezessenek abban a térségben Aurangzeb életében. 1695-ben Aurangzeb elküldte Mu'azamot a Pandzsáb térségébe hogy a helyi főnökök ellen hadakozzon, és hogy verje le a szikh lázadást, amit Guru Gobind Szing vezetett. Bár a parancsnok súlyos adókkal terhelte a rádzsákat, mégis úgy gondolta, szükségtelen támadni a szikheket megerősített hatalmi bástyájukban, Anandpurban. Ezt eredeti hitükre való tekintettel magyarázta.Singh, Patwant, The Sikhs, Rupa Publications, p. 46, Ugyanabban az évben Mu'azamot kinevezték Akbarabad kormányzójává és 1696-ban Lahorba vezényelték. Amin kán (Kabul kormányzója) halála után ő kapta meg ezt a posztot 1699-ben, és meg is tartotta apja haláláig 1707-ben.

Uralkodása

Az örökösödési háború Aurangzeb 1707-ben úgy halt meg, hogy nem nevezett ki utódot. Mu'azam ekkor Kabul kormányzója volt és féltestvérei, (Mohamed Kam Baks és Mohamed Azám sah) a Dekkán, illetve Gudzsarát kormányzói voltak. Mindhárom fiú meg akarta szerezni a koronát és Kam Baks érméket kezdett veretni saját nevében. Azám Agrába készült vonulni, hogy kikiálttassa magát uralkodónak, ám a dzsadzsaui csatában 1707 júniusában vereséget szenvedett Mu'azamtól. Azám és fia, Ali Tabar elestek a csatában. Mu'azam 63 évesen lépett trónra 1707. június 19-én, I. Bahádur sah címmel.

 Hódításai

Amer alt=Low, white building with a few people outside|bélyegkép|Amerbe menet a sah meglátogatta Szalim Csisti sírját. Elődei képtelenek voltak Rádzspútánában jelentős sikereket elérni. Miután trónra lépett, terveket szőtt az ottani városok birodalmához való csatolására. November 10-én a sah Amberbe (ma Amer, Rádzsasztán) vonult, hogy meglátogassa Szalim Csisti síremlékét Fatehpur Szíkriben november 21-én. Időközben a sah segítőtársa, Mihrab kán, utsítást kapott Dzsódhpur megszállására. A sah 1708. január 20-án érte el Ambert. Az Amberi királyság uralkodója Dzsai Szing (1699-1743) volt, akinek uralmát testvére, Bidzsai Szing ellenezte. A sah úgy döntött, hogy a viszályra való tekintettel a térséget a Mogul birodalomhoz kell csatolni és a várost átnevezte Iszlámábádra. Dzsai Szing vagyonát és tulajdonát elkobozták azon az alapon, hogy a sah testvérét, Azám sahot támogatta az örökösödési viszályban, és Bidzsai Szinget nevezte ki Amber kormányzójának 1708. április 30-án. A sah a Mirza rádzsa címet ajándékozta neki, és 100 000 rúpia értékben kapott ajándékokat. Amber csata nélkül került mogul kézre.

 Dzsódhpur Dzsaszvant Szing (1629-1678) volt a Rathore rádzsput család vezetője Dzsódhpurban (ma Rádzsasztán államban van) Aurangzeb uralkodása idején. A Sáh Dzsahán halálát követő örökösödési háború idején Dzsaszvant Szing Aurangzeb idősebb testvérét, Dara Sikohot támogatta, akit Aurangzeb öletett meg 1659-ben. Dzsaszvant Szing kegyelemben részesült és névleges uralkodója lett a térségnek, majd 1678. december 18-i halála előtt kinevezték Kabul tartomány kormányzójának. Halála után Aurangzeb Szingh özvegyét és fiát Delhibe hozatta azzal a tervvel, hogy a jövőben Adzsit Szinget akár akarata ellenére is besorolja a mogul hadseregbe. Durgadasz Rathorenak a Rathore-klánból tervei voltak Dzsódhpur megszerzésére moguloktól, ezért kihasználta a helyzet nyújtotta lehetőséget és háborút indított Aurangzeb ellen, hogy Adzsitot ne tartassa fogva. Bár vereségest szenvedett, az özvegynek mégis sikerült Adzsit Szinggel megszöknie Delhiből és Dzsódhpurba mentek. Aurangzeb halála után, Bahádur sah féltestvérének, Mohamed Azámnak uralma idején, Adzsit Szing Dzsódhpurba vonult, és elragadta a várost a moguloktól.

Mikor Mihran kán vereséget mért Adzsit Szingre Mairtánál, Bahádur sah Amberben kinyilatkoztatta szándékát Dzsódhpurba vonulni. A várost 1708. február 21-én érte el. Megparancsolta katonáinak, hogy hozzák eléje Adzsit Szinget. Adzsit Szinget a tisztelet jeléül különleges talárral és drágaköves nyakékkel ajándékozta meg. Azután Ádzsmír (ma Rádzsasztánban van) felé vette útját, ahova március 24-én érkezett meg és meglátogatta Dargah Sarifot.

Udaipur Udaipur (ma Rádzsasztánban van) városát a Mogul birodalomhoz még Akbár csatolta 1567-ben. Ennek ellenére unokája, Sáh Dzsahán, uralkodása idején a várost elveszítették a Sziszódia rádzsput család javára. Bahádurnak szándékában állt a város visszafoglalása.

Bahádur sah Dzsódhpurban kapta a hírt, hogy II. Amar Szing (Mévár uralkodója 1698-1710) maharana (királyok királya) a hegyekbe menekült Udaipurból. Hírnökei azt az értesülést hozták, hogy Amar Szing megijedt az Amberben és Dzsódhpurban történtektől és arra gondolt, hogy az ő királyságát is bekebelezi a mogul sah. Bahádur sah Nama krónikája alapján, ezen incidens miatt nevezte a sah Amar Szinget kétkedőnek. Bahádur sah addig hadakozott a királlyal, míg féltestvére, Mohamed Kam Baks, árulása délnek nem fordította.

A rádzsput lázadás Míg a sah a Dekkán felé vonult, hogy megbüntesse Mohamed Kam Baksot, a három rádzsput rádzsa (Amber, Udaipur és Dzsódhpur rádzsái) összefogott a mogulok ellen. A rádzsputok először is kiebrudalták Dzsódhpur és Hindaun-Bajana parancsnokát, majd visszaszerezték Ambert egy éjszakai támadással. Ezek után, 1708 szeptemberében, megölték Szajjid Husszein Barha kánt, Mévát régió parancsnokát és sok más tisztet. Az uralkodó a Dekkánon kénytelen volt összecsapni egy fegyverszünetet és visszafogadni Adzsit Szinget és Dzsai Szinget mogul szolgálatba.The Cambridge History of India, Volume 3, 322 oldal

Kam Baks felkelése

 Udvari rivalizálás alt=Ink drawing of Muhammad Kam Bakhsh, nearly identical to painting above|bélyegkép|Kam Baks Bídzsápuri uralkodása. Féltestvére, Mohamed Kam Baks, seregével Bídzsápurba vonult 1707 márciusában. Mikor Aurangzeb halálhíre elterjedt a városban, a város uralkodója, Szajjid Nijaz kán harc nélkül adta neki át az erődöt. Trónra lépve Kam Baks kinevezte Ahszám kánt baksinak (hadvezér), tanácsadóját, Takarub kánt, miniszterelnöknek, magát pedig padisah Kam Baks-i-Dinpanahnak (Kam Baks uralkodó, a becsület védelmezője). Azután elfoglalta Kulbargét és Vakinkerát.

A versengés Takarub kán és Ahszán kán között kiéleződött. Ahszán kán piacteret nyittatott Bídzsápurban, ahol, Kam Baks engedélye nélkül nem adóztatta meg az üzleteket. Takarub kán ezt jelentette Kam Baksnak, aki megparancsolta az adózást. 1707 májusában Kam Baks elküldte Ahszán kánt, hogy szállja meg Golkondát és Haidarábádot. Míg Golkonda vezetője elutasította, hogy alávesse magát a megszállásnak, addig Haidarábád szubahdárja, Rasztam Dil kán behódolt.