Móczár László (Kiskunfélegyháza, 1914. december 10. – Budapest, 2015. június 18.) biológus, entomológus, zoológus doktor, tanítóképző főiskolai és egyetemi tanár.
Magánélete Móczár László 1914. december 10-én látta meg a napvilágot Kiskunfélegyházán. Édesapja Móczár Miklós a Jászberényi Tanítóképző Főiskola igazgatója volt, rovarkutató, több tucat rovarokról szóló könyv és kiadvány szerzője, számos új faj felfedezője, melyből többet róla neveztek el. Elismerésként 1962-ben a Magyar Rovartani Társaság (melynek ifjú korában alapító tagja volt) a Frivaldszky-emlékérem arany fokozatával tüntette ki.
Az első világháború kezdetén a Bártfa felől betörő orosz csapatok miatt szüleivel és testvéreivel együtt Kiskunfélegyházára menekültek. A veszély elmúltával a család ismét visszatért Kassára, de a trianoni békediktátum miatt 1919-ben ismét menekülésre kényszerült. Korai tanulmányait a helyi Állami Tanítóképző Intézet gyakorló elemi iskolájában végezte, ahol Putnoki Jenő tanítványa volt.
1939–1944 között 50 hónapon át katonai szolgálatot kellett teljesítenie. Mindössze hathetes alapképzés után tüzérként részt vett Kárpátalja, Erdély és a Délvidék visszafoglalásában.
1946-ban kötött házasságot Libay Margittal, 3 gyermekük született: Móczár Katalin, Móczár Edith Klára, Móczár Géza Walter.
2015. július 3-án, életének 101. évében hunyt el, július 22-én temették a Farkasréti temetőben.
Szakmai pályafutása Gyermekkora óra érdeklődött a rovartan iránt.
Tanárként az egyetemen biológusképzés során, az entomológia oktatásában iskolateremtő tevékenységet folytatott. Megújította a taxonómia oktatását, segítette a tanszéken folyó állatszervezettan tanítását is. Beindította az ökológiai kutatásokat és egy sajátságos rovar etológiai és muzeológiai szemléletet valósított meg.
Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika-állatföldrajzi, etológia, részben cönológia. Kedvenc területe a fémdarazsak-, bogárölődarazsak-, csempészdarazsak- kürtősdarazsak-, tolvajdarazsak kutatásai voltak. Az ő javaslatára a Magyar Rovartani Társaság 2014-ben az év rovarának a földi poszméhet választotta.
Gyakoribb gyűjtési területei voltak: Kőszeg, Balaton-környéke, Mecsek, Bugac, Bátorliget, Kassa vidéke, valamint Pápua Új-Guinea.
Magyar állami ösztöndíjjal Bécsben, Prágában (1943), Varsó-Olsztyn – Krakkóban (1961), Berlinben (1965, 1976, 1980), Lunz am See – ben (1965), Romániában (Bukarest – Agigea) (1968), Egyiptomban (1975), Szentpéterváron (1977), Spanyolországban (1978), német (DAAD) ösztöndíjjal Münchenben, Bonnban és Hollandiában (1970) munkálkodott, a Naturhistorisches Museum meghívására, Obergurglban az Innsbrucki egyetem kutatóközpontjában pedig két hétig (1976) dolgozott.
Részben támogatással részt vett Linz (1960, 1965, 1973), Lengyelország (1961, 1981), Zürich (1970), Bulgária (1979), Koppenhága és Skandinávia (1982) múzeumainak munkájában.
Magánúton Washingtonban, New Yorkban, Ann Arbor-ban, Ottawában (1978), Delhiben, Kyotóban, Tokióban, Oszakában, Hirosimában (1980) dolgozott.
Muzeológiai tevékenysége során, Stohl Gábor munkatársával, több éven át rendezték,katalogizálták a felhalmozódott rovarok sokaságát.
Biztosította vizsgálatra a külföldi kutatóknak az anyagok kölcsönzéseit.
A több milliós gyűjteményben bevezette a typus leltár jegyzékét, megkezdte a hatalmas anyagból elkülönített Kárpát-medencei magyar- és a világgyűjtemények felállítását.
Múzeumi preparátorképző tanfolyamot szervezett és indított el 1950-ben.
Létrehozta a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában többek között a Fotóarchívumot, Ambrus Bélával pedig az új típusú gubacs gyűjteményt.
Összeállította az 1897 – 1953 közötti évek Magyar Hymenoptera Irodalom jegyzékét.
1972-ben kiadta (szlovák, ukrán, és szerb társszerző lektorok közreműködésével) az új Catalogus Hymenopterorum négyzethálós lelőhely jegyzékét az eredeti régi és az új helységnevekkel.
Négy, rovarokról készített dokumentum filmje közül a „Bölcsők” Cannes-ben és Moszkvában díjat nyert.
Budapesten 1960-ban, majd Pécsen „Rovarok közelről” címmel saját etológiai felvételeiből fényképkiállítást rendezett.
Chicago (1956), Salt Lake City (1958), Washington és Atlantic City (1960) és Gearhart (Oregon) (1963) városokban részben nemzetközi, részben a Rovartani Társaságok fotókiállításain egy I., két II., egy III. és hat dicsérettel kiemelt díjat nyert.
Népszerű folyóiratokban a rovarokról fényképekkel gazdagon szemléltetett legalább 178 (részben rövidebb) cikke jelent meg. Hazánkban 470-nél több ismeretterjesztő előadást tartott. Munkásságát hazánkban és külföldön is értékelték. Magyarországon kívül kutatásairól tartott előadást Japánban, Kairóban, Calcuttában, Camberrában, Washingtonban, Ottavában.
226 dolgozatban 230 új fajt, több genust és subgenust írt le. Az új fajok leírásán kívül több téves fajértelmezést tisztázott, újabb határozó kulcsokat és gynandromorph példányt ismertetett. Kollégái, tiszteletük jeléül sok fajt Móczár Lászlóról neveztek el.
Tanulmányai 1930. Gimnázium Kiskunfélegyháza Putnoki Jenő tanítványa 1933. Érettségi Jászberény 1937. Pázmány Péter Tudományegyetemen Állattan-, ásványtan – földrajz szaktárgyakból júniusában zoológus doktori diplomát szerzett. 1938. Pázmány Péter Tudományegyetem Természetrajz-, földrajz szaktárgyakból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1939. Szeged Tanítóképző-intézeti-tanári diploma. 1950. Magántanári képesítés Magyarország rovarainak biológiája témaköréből. 1953. A biológia tudományok kandidátus. 1961. A biológia tudományok doktora. A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutatóintézet megbízásából a Méhalkatú rovarok szerepe a lucernásainkban című doktori értekezés megvédésével.
Munkahelyei
1937. Országos Magyar Természettudományi Múzeumban próbaszolgálatos tisztviselő. 1938-1939. Országos Magyar Természettudományi Múzeumban önkéntes munkaerő. 1939-1941. Katonai szolgálat, tüzérként, Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken folyó harcokban. 1941. Budapesten tanítóképző-intézeti tanár. 1941. Kolozsváron tanár. 1942. Kolozsváron az I. Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karán, Hankó Béla professzor tanszékén, Örösi Pál Zoltán docens mellett adjunktusként, egyetemi oktató. 1942-1944. Katonaság, hadifogság. 1944. Természettudományi Múzeum, Budapest Muzeológus. Hymenoptera gyűjtemény. 1950. Egyetemi magántanár, Magyarország rovarainak biológiája témaköréből. 1951-1954. Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, majd a Művelődésügyi Minisztériumban az állattani kutatások és a muzeológia országos irányítója, természettudományi kiállítások szervezője. 1955. Janus Pannonius Múzeum (Pécs) Kutató. 1956. Természettudományi Múzeum (Budapest). 1960. Magyar Tudományos Akadémiában a biológiai tudományok doktora. 1969-1982. József Attila Tudomány Egyetem (Szeged), Természettudományi Kar, Állattani Tanszék professzora, a rovartan-, a korszerű audiovizuális oktatás és az ökológiai kutatás bevezetője. 1982. Nyugdíjazás.
Elismerései 1952. Magyar Tudományos Akadémia, a biológiai tudományok kandidátusi tudományos fokozata. 1964. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, szép magyar könyv és nívódíj a Képes Állatvilág Könyvéért. 1964. TTIT Országos Elnökség elismerő oklevél. 1975. Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky Imre-emlékérem arany fokozata. 1975. Österreichische Entomologische Gesellschaft Lunz am See tagjává választotta. 1979. József Attila Tudomány Egyetem oktató – nevelő munkáért elismerő oklevél. 1979. TTIT Országos Elnökség aranykoszorús jelvény. 1984. Országos Hazafias Népfront. A környezet védelméért, fejlesztésért, kitüntető jelvény. 1986. Magyar Biológiai Társaság Biológiai oktató és szervező munkájáért id. Entz Géza díj. 1988. ELTE arany oklevél. 1989. Royal Entomological Society taggá nyilvánította. 1991. Könyvkiadók, az Írószövetség és a Magyar Fotóművészek Szövetsége Dicsérő oklevél a Rovarkalauz könyvéért. 1993. Magyar Biológiai Társaság Gorka Sándor díj biológiai oktató és szervező munkáért. 1997. ELTE gyémánt oklevél. 1999. Basel Symposium Internationale Entomofaunisticae Europae Centralis. Ehrenmedaille. 2004. A Szent István Akadémia tagjai sorába választotta. 2004. Szegedi Tudományegyetem. Klebelsberg Kunó-díj emeritus fokozata, hét évtizedes oktató, kutató és iskolateremtő tevékenységéért (a legmagasabb egyetemi kitüntetés) Professzor Emeritus cím, a Pro Studio et Fidei érem. 2007. Az ELTE rubin oklevele. 2015. Földművelésügyi Minisztérium Pro natura díj 2015. Pro civitate Jászberény díj.
Szervezeti tagságok Magyar Rovartani Társaság (1937.01.01-től). Nem csak tag, hanem alelnök, valamint választmányi örökös tag is. Erdélyi Múzeum-Egyesület (1943.01.01. – 1945.12.31.) Magyar Természettudományi Múzeum Állattár (1945.01.01 – 1969.08.31.) Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztály (1950.01.01 – 2015.07.03.) MTA Zoológiai Szakbizottság (1951 – 1954, 1970 – 1974, 1980 – 1984) Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság (2011.10.01 – 2015.07.03.) VIII. Biológiai Tudományok Osztálya (2011.08.26. – 2015.07.03.) Zoológiai Bizottság (2011.08.26. – 2011.10.02.)
Általa leírt fajok Anaylax aegyptius Móczár, 1978 Anaylax pillaulti Móczár, 1970 Anaylax dalmaticus Móczár, 1970 Anaylax helleni (Móczár, 1970) Heterocoelia granulata Móczár, 1984 Heterocoelia icarunaramei Móczár, Metrionotus subminimus Móczár, Metrionotus bekkeri Móczár, 1984 Pycnomesitius hirashimai Rhopalum beaumonti Móczár, Sulcomesitius bicolor Móczár, Sulcomesitius brevis Móczár, Sulcomesitius ceylonicus Móczár, Sulcomesitius dudichi Móczár, Sulcomesitius gunawardaneae Móczár, Sulcomesitius kosztarabi Móczár, Sulcomesitius masneri Móczár, Sulcomesitius menkei Móczár, Sulcomesitius mihalyii Móczár, Heterocoelia priesneri Móczár, Sulcomesitius petersi Móczár, Sulcomesitius pilosus Móczár, Sulcomesitius sakaii Móczár, Sulcomesitius srilankai Móczár, Sulcomesitius townesiapus Móczár, Sulcomesitius wakisi Móczár, Metrinotus szelenyii Móczár, 1970 Pycnomesitius krombeinicus (Móczár, 1977)
Általa leírt nemek Anaylax Móczár, 1970 Incertosulcus Móczár, 1970 Metrionotus Móczár, 1970
Róla elnevezett fajok Apodesmia moczari Bracon moczari Cleptes moczari Cryptoplatycerus moczari Exetastes moczari Halticopterina moczari Hungarogryon moczari Miltogramma moczari Miltogrammidium moczari Neochrysocharis moczari Opius moczari Orgilus moczari Platygaster moczari Podalonia moczari Polytribax moczari Sybra moczari Telenomus moczari Tiphia moczari Tiphia moczari
Moczariella centenaria A brazíliai Espírito Santo-i Egyetem munkatársai, Diego N. Barbosa és Celso O. Azevedo, a líbiai sivatagban ismeretlen állatokat gyűjtött. A több ezer darabos gyűjtemény vizsgálata közben derült ki, hogy a bogárölődarazsak egy új faját, és a családjának egy új genuszát fedezték fel 2014-ben, melyet a Zootaxa nevű taxonómiai folyóiratban közzé is tettek. A nemzetséget, az ezen a területen világspecialista Dr. Móczár Lászlóról Moczariella centenaria-nak nevezték el, aki számos bogárölődarázs fajt írt le, és elkészítette a család világkatalógusát. A névben a centenaria (száz éves) fajnév a tudós korára utal, hiszen Dr. Móczár László ez év decemberében ünnepelte 100. születésnapját.
Könyvei 1948. Természetismeret Az általános biológia, növénytan és állattan vázlata (Társszerző: Haraszty Árpád) Egyetemi Nyomda, Budapest. 297 oldal. 1950. Állathatározó 1-2 kötet. Közoktatásügyi Kiadóvállalat, Budapest, Szocialista nevelés könyvtára sorozat. 1954. A tiszavirág (Társszerző: Csongor Győző) Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, Budapest. 32 oldal. 1957. Rovarok közelről Bibliotheca Kiadó 237 oldal + 160 fénykép. 1962. Állatok gyűjtése Gondolat Kiadó, Budapest, 490 oldal, 186 ábra, 24 fénykép. 1963. Képes állatvilág I. Hazai gerinctelen állatok Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest 256 oldal, 300 fénykép. 1963. Képes állatvilág II. Hazai gerinces állatok Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest 255 oldal, 300 fénykép.