Luis Nishizawa Flores (San Mateo Ixtacalco, 1918. február 2. – Toluca de Lerdo, 2014. szeptember 29.) Mexikóban élő, félig japán, félig mexikói származású tájkép- és falfestész.
Élete Apja a Nagano prefektúrából származó Nisizava Kendzsi, anyja a mexikói María de Jesús Flores volt. 1942-ben az Academia San Carloson kezdte meg művészeti tanulmányait, első kiállítására 1951-ben a Salón de Artes Plásticasban került sor. Ettől kezdve Mexikó jelentős kiállítói közé emelkedett. 1955-ben órákat adott a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen (UNAM) is, ahol később megkapta a mester emeritus és a Doctor Honoris Causa címeket. Az UNAM után tolucai, Nicolás Bravo úti lakását rendezte be műteremnek, és itt is tanított. 1992. december 16-án a műhelyt múzeumként is megnyitották. Tagja volt a Művészeti Akadémiának és a Kulturális és Művészeti Nemzeti Tanácsnak is.
Művészete Műveire a realizmus és az expresszionizmus egyaránt jellemző, keleti kulturális hatásokkal. Leegyszerűsített formáit és természetfelfogását Dr. Atléhoz hasonlítják. Festőállványon készült nagy számú képe közül legkiemelkedőbben tájképeit tartják. Alkotásai között rajzok, olaj- és vízfestmények éppúgy megtalálhatók, mint metszetek, muráliák és üvegképek is. Munkáihoz alkalmazott viaszt, gyantát és vízzel kevert tojássárgáját használó módszereket is.
Fontosabb művei Ma műveinek nagy része múzeummá alakított tolucai műtermében látható, de előfordulnak Nishizawa-alkotások a mexikói Modern Művészet Múzeumában, a Museo de la Estampa Mexicanában, a tolucai Szépművészeti Múzeumban, a Bancomer-gyűjteményben és a Kiotói Modern Művészet Múzeumában is.
Festmények Doña Luz, 1946 La niña del rebozo, 1949 („a rebozós lány”) Retrato de mujer mexicana con flor, 1953 („mexikói nő arcképe virággal”) Estudios para mural, 1956 („tanulmányok muráliához”) Pátzcuaro, 1960 Los sueños rotos, 1972 („a tönkrement álmok”) Tlayapan, 1994 Temple, 1994 Iztaccíhuatl, 1998 Claroscuro del tiempo, 2009 („az idő fény–árnyék-játéka”) El Paisaje valores y colores, 2010 („a táj, értékek és színek”) Falfestmények El aire es vida, 1957 („a levegő élet”) Un canto a la vida, 1969 („egy dal az élethez”) El espíritu creador siempre se renueva, 1981 („az alkotó lélek mindig megújul”) El lecho del Universo, 1982 („a világegyetem medre”) Fu Get Su Een New, 1983 Códice prehispánico, 1987 („prehispán kódex”) El hombre y su libertad, 1988 („az ember és szabadsága”)
Díjai, elismerései, emlékezete 1965: Premio Nacional de Ciencias y Artes (Tudományos és Művészeti Nemzeti Díj), szépművészeti kategória A japán kormány a Sárkány Szent Kincse díjjal jutalmazta. Mexikóban emlékbélyeget bocsátottak ki emlékére.
Képek
Jegyzetek
Kategória:Mexikói festők Kategória:Japán festők Kategória:1918-ban született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek