Tangentopoli vagy Mani pulite (Tiszta Kezek) egy kifejezés, amely Olaszországban az 1990-es évek elején ügyészségi nyomozások sorozatát jelentette az olasz politikai, gazdasági és az államigazgatási élet meghatározó emberei ellen, melyek rávilágítottak egy alapvetően korrupt, hatalommal való visszaélésekkel teli politikai rendszerre.
A vizsgálatok olyan komoly változásokat eredményeztek a belpolitikában, hogy sokan az 1946–1992 közti időszakot az Első Köztársaságnak, az 1992–1994 közöttit az átmenetnek, 1994-től pedig a Második Köztársaság időszakának nevezik.
A kezdetek 1992. február 17-én vette kezdetét az olasz politikai életet alapjaiban megrázó botrány, amikor tetten érték Mario Chiesát, a Olasz Szocialista Párt (PSI) milánói képviselőjét. Az akció mögött Luca Magni monzai vállalkozó állt, aki megelégelte a korrupciót, és a hatóságokhoz fordult segítségért. Antonio Di Pietro államügyész jóváhagyásával Magni egy rejtett kamerával felszerelve lépett be a politikus irodájába, hogy átadja a követelt 14 millió lírás kenőpénz első részletét. Amint Chiesa elhelyezte a hétmillió lírát az íróasztalfiókjában – mit sem sejtve arról, hogy minden szavát rögzítik –, a hatóságok Di Pietro vezetésével azonnal őrizetbe vették.Marco Travaglio, Promemoria, Corvino Meda editore, Bologna, 2009,
Az esemény hatalmas felbolydulást keltett: az újságok a címlapon, a híradók a főbb hírekben hozták le az eseményt. Az Olasz Szocialista Párt főtitkára Bettino Craxi éppen az az évi májusi parlamenti választási kampánnyal volt elfoglalva. A TG3 híradó műsorvezetőjének, Daniela Vergarának Craxi megjegyezte, hogy Mario Chiesa egy „kisstílű tolvaj”, akinek tette nem jellemzi a pártot: „Ennek az ügynek, sajnos pont az egy áldozata vagyok a sok közül. Azért cselekszem, hogy jobb feltételeket teremtsek, mert Olaszországnak olyan kormánya van, amely nehéz évekkel nézett szembe, és előre kell lépnünk. Úgy vélem, hogy ez a csirkefogó besározza egy olyan pártnak a hírnevét, amelynek Milánóban, az elmúlt nem öt, hanem ötven évben sem a városi közgyűlésben, sem az önkormányzati vállalatok vezetőségében nem volt egyetlen olyan képviselője sem, akit súlyos bűncselekmény miatt elítéltek volna.”«Chiesa è un mariuolo» , Corriere.it, 2012. február 15.
A korrupcióellenes vizsgálatok kiterjesztése és az 1992-es választások Chiesa a milánói San Vittorio-börtönbe került. Eleinte nem tett vallomást. A Di Pietro ügyész által vezetett nyomozás során felfedeztek két svájci bankszámlát: Levissima (olasz ásványvíz márka) és Fiuggi (Lazio tartományi település) tulajdonában. Ezt követően telefonon hívta Chiesa védőügyvédjét, Nerio Diodát, akinek azt mondta, értesítse ügyfelét, hogy az ásványvíznek befellegzett!). A bizonyítékok fényében Chiesa az állította, hogy a kenőpénzek rendszere meglehetősen kiterjedt volt, még maga Craxi miniszterelnök is tudott róla. Vallomása szerint a kenőpénzek egy fajta „illetékként” szolgáltak a nagy jelentőségű közbeszerzésekkel kapcsolatos szerződéskötésekkor. Ebből a rendszerből az összes párt politikusai hasznot húztak, politikai oldaltól függetlenül, ez különösképpen az Olasz Kereszténydemokrata Párt és az Olasz Szocialista Párt által létrejött kormányok esetén volt jellemző.
Az eset a közelgő választások miatt meglehetősen kényes volt a pártok számára. Az egész választási kampányt végig követte Di Pietro nyomozása. Közben az Északi Liga a nagy közfelháborodás vizét a saját malmára hajtotta, hogy szavazatokat szerezzen. A Roma ladrona! (Tolvaj Róma!) szlogennel kampányolt.
Mások, mint a kereszténydemokraták alábecsülték a Mani pulite nevű korrupcióellenes vizsgálóbizottság tevékenységét. Bettino Craxi „politikailag tökéletesen megtervezettnek” nevezte a bizottság tevékenységét.
Az 1992-es választások és sajtóvisszhangja Az 1992. április 5–6-án megtartott parlamenti választások olyan fordulatot hoztak a belpolitikában, amelyre a második világháború óta nem volt példa: a kereszténydemokraták történelmük legrosszabb eredményét szerezték meg; nem érték el a 30%-ot sem. A PDS és a PRC (Kommunista Újjászerveződés Pártja) – az Olasz Kommunista Párt utódjai – 5%-ot vesztettek. A választásokon nagy sikert az Északi Liga ért el, amely két választókerületet is megnyert Lombardia tartományban. Az addig az országot kormányzó négypárti koalíció a Quadripartito elvesztette alsóházi többségét. A PRI (köztársaságpártiak), a PLI (liberálisok), a PSDI (szociáldemokraták) megtartották pozíciójukat. A Rete mozgalom színeiben bejutott az alsóházba az egykori kereszténydemokrata Leoluca Orlando, aki Palermo képviselője lett.Indro Montanelli e Mario Cervi, L'Italia degli anni di fango, Rizzoli, Milánó, 1993
Április 6-án a Rai 1 TG1 híradó éjszakai kiadásának lapszemléjében a különböző irányzatú lapok és pártlapok eltérően ítélték meg a választást, az alábbi címek alatt:
Unità! (Egység! – baloldali napilap): È finito il regime democristiano (Véget ért a kereszténydemokrata rezsim!) Avanti! (Előre! – a szocialisták pártlapja): Un terremoto politico (Politikai földrengés!) Corriere della Sera (semleges) : L’Italia protesta, elezioni terremoto – (Olaszország tiltakozik, földrengés a választásokon) La Stampa (semleges): Elezioni, un terremoto. Batutto il Quadripartito, trionfa la Lega, crollano dc e pds (Politikai földrengés a választásokon. A négypárti koalíció vereséget szenvedett, diadalmaskodott a Liga, összeomlottak a kereszténydemokraták és a szocialisták) la Repubblica (baloldali lap): È crollato il muro DC. Il voto di protesta ha punito anche Craxi (Összeomlott a Kereszténydemokrata Párt, a proteszt szavazatok még Craxit is legyőzték) Il Giornale (jobboldali): La maggioranza a rischio (Kockázatos a parlamenti többség) Il Messaggiero (semleges): L’Italia senza maggioranza (Olaszország többség nélkül maradt) La Nazione (jobbközép): Italia ingovernabile (Olaszország kormányozhatatlan) Il Tempo (balközép): L’Italia politica é in pezzi. Impossibile a Senato ricostruire il Governo (Olaszország darabokra szakadt. A szenátusban lehetetlen kormányt alakítani) La Sicilia (jobboldali): Botte per tutti, e ora? (Egy mindenkiért, és most?)TG1 Notte, Rassegna stampa
1992. május: Merénylet következtében meghalt Giovanni Falcone a Cosa Nostra ügyeit vizsgáló bíró és felesége, valamint kísérete Palermo mellett.
1992. szeptember 2-án öngyilkosságot követett el Sergio Moroni, Brescia szocialista képviselője. Hátrahagyott levelében beismerte vétkességét. Azt állította benne, hogy a korrupt képviselők nem a saját, hanem elsősorban pártjuk hasznát szolgálták a kenőpénzek elfogadásával. A helyzetért a pártfinanszírozási rendszert vádolta.
Bettino Craxi kikelt a sajtó és az ügyészség ellen és szerinte csak hergelni akarták a közvéleményt.Craxi e Martelli: un clima infame, Corriere della Sera, 1992. szeptember 4. Moroni előtt két nyomozó is öngyilkos lett: Renato Amorese, Lodi szocialista pártvezetője és Mario Majocchi az ANCE nevű szakszervezet alelnöke, aki az A7-es autópálya Milánó-Serravalle csomópontjánál lőtte főbe magát.Gianni Barbacetto, Peter Gomez e Marco Travaglio, Mani pulite. La vera storia, 20 anni dopo, Chiarelettere, Milánó, 2012
A bresciai ügyészség nyomozást folytatott egy csendőrtiszt ellen, aki állítólag azért utazta körbe Olaszországot, hogy Di Pietro a Mani pulite nyomozóbizottságot vezető ügyész ellen kompromittáló anyagokat gyűjtsön. Két barátját megbízta, hogy pénzért az ügyészről elterjesszék azt a hazugságot, hogy drogot fogyaszt.Marco Travaglio, Sintesi della storia di Tangentopoli con nomi e cognomi, in MicroMega.
A közvélemény alakulása A közvélemény a kezdetei nehézségek ellenére az ügyészség pártján állt. Rövidesen olyan mozgalmak jöttek létre, melyek a korrupciós vizsgálatok folytatását követelték. Fáklyás felvonulásokat rendeztek szolidaritást vállalva az ügyészség munkájával a transzparensekre ezeket írták: Di Pietro nem hátrál meg!, Di Pietro légy kemény!, Tolvaj Róma, Di Pietro nem bocsát meg!, Colombo, Di Pietro ne fordítsatok hátat!. Egy korabeli felmérés szerint Di Pietro 80%-os népszerűséget ért el.Paola Pollo, L'ex pm ha superato la soglia dell'eroe. Otto italiani su dieci lo sostengono, in Corriere della Sera, 1996. december 11.
1993: Ellenállási kísérletek Nyomozati vizsgálatok A korrupcióellenes nyomozások az egész országra kiterjedtek, s kiderült, hogy a korrupció széles körben elterjedt, és ez alól egyik politikai párt sem volt ez alól kivétel. A vállalkozói és a politikai élet legfelsőbb rétegeit is érintette a nyomozás. Néhányan beismerő vallomást tettek. Bettino Craxi is, aki emiatt 1993 februárjában lemondott a PSI főtitkári posztjáról. Őt követte a kereszténydemokraták pénztárnoka Severino Citaristi. Február 26-án beismerő vallomást tett Giorgio La Malfa a PRI titkára. Március 15-én Renato Altissimo a liberálisok és március 29-én Carlo Vizzini szociáldemokrata képviselő is a tanúk padján állt.
A közfelháborodás miatti sorozatos tüntetések miatt lemondott Amato kormánya. Őt követte Carlo Azeglio Ciampi kormánya.
A június 6-i helyhatósági választások után felbomlott az ötpárti koalíció. A kereszténydemokraták elvesztették a szavazatok felét, a PSI (szocialisták) gyakorlatilag megszűnt. Milánóban egy jelöltet sem tudtak küldeni az önkormányzati testületbe. Az Északi Liga vált Észak-Olaszország legmeghatározóbb politikai erővé, Milánóban a párt polgármesterjelöltje, Marco Formentini győzött.
Néhány bűnbánó vallomás szerint a maffia merényletet tervezett Di Pietro ügyész ellen, hogy egy politikusuk visszakerüljön a hatalomba.
Craxi vallomása 1993. április 29-én az Alsóház megtagadta Bettino Craxi mentelmi jogának felfüggesztését. Craxi aznap később egy beszélgetés során beismerte, hogy elfogadott illegális kifizetéseket, de továbbra is amellett érvelt, hogy a mindegyik párt részesült a fekete pénzekből, és álszent támadásnak minősítette az esetet, azok részéről, akik a parlamentben védelmezik a hivatalokat és az ügyészséget, a valóságban azonban hasznot húznak a kenőpénzekből. Miközben Giorgio Napolitano, az Alsóház elnöke felolvasta a Craxi mentelmi jogának felfüggesztését elutasító szavazás eredményét, az Északi Liga és az MSI képviselői bekiabálásaikban tolvajoknak és csalóknak nevezték a többi párt képviselőit.http://www.corriere.it/politica/13_agosto_20/il-cavaliere-craxi-e-il-discorso-da-evitare-antonio-polito_da18a916-095a-11e3-90e1-47a539d609c3.shtml
Az elmaradt felfüggesztés a koalíción belül nagy felháborodást keltett. Occhetto visszahívta három PDS-es (Baloldali Demokratikus Párt-béli) miniszterét, Francesco Rutteli tiltakozásul lemondott mandátumáról.
Még aznap Rómában tüntetést szerveztek a baloldali pártok (PDS, Zöldek, Reformkommunisták) a Piazza Navonán, miközben az MSI (Olasz Szociális Mozgalom) az Alsóház előtti Piazza di Monte Citorión is az Alsóház feloszlatását követelték.
A milánói ügyészség az eset miatt új vizsgálatot rendelt el, emiatt az Olasz Alkotmánybírósághoz fordult, mert úgy vélte, hogy az Alsóház ezzel a tettével saját hatalmát védi.Indro Montanelli e Mario Cervi, L’Italia degli anni di fango, Rizzoli, Milánó, 1993.
Augusztus 4-én az Alsóház jóváhagyásával vizsgálat indult Craxi korrupciós ügye miatt.Craxi perché non andate fino in fondo?, Corriere della Sera, 4 agosoto 1993.
Öngyilkosságok 1993. július 17-én a Communicazione e Liberazione mozgalom hetilapja, az Il Sabato megjelentetett egy dossziét az akkori állam politikusainak korrupciójáról. Ebben többek között Di Pietrót azzal vádolták, hogy kenőpénzt fogadott el egyes vállalkozóktól, hogy ne folytasson ellenük nyomozást. A cikkben feltárták Di Pietro állítólagos ingatlanbirodalmát, amelyre nemrég tett szert. A cikk névtelenül jelent meg.http://www.macchianera.net/2009/10/11/per-fatto-personale