A kairói nemzetközi repülőtér (arabul: مطار القاهرة الدولي; Maṭār al-Qāhirah al-Duwaliyy) Kairó nemzetközi repülőtere, Egyiptom legnagyobb és Afrika második legnagyobb forgalmú repülőtere (a johannesburgi O. R. Tambo nemzetközi repülőtér után); az EgyptAir és több más légitársaság (Air Cairo, AMC Airlines, EgyptAir Express, Nesma Airlines, Nile Air, Air Go Express) elsődleges bázisa. Az egyiptomi légiforgalom 44%-át adja (2012-es adat).
A repülőtér a város északkeleti részén, Héliopolisz negyedben található, területe körülbelül 37 km². Utasforgalma alapján 2022-ben Afrika legforgalmasabb repülőtere volt.
Története A repülőteret a II. világháború alatt építette az Egyesült Államok Légiereje a szövetséges erők használatára, Payne repülőtér néven; a város korábbi repterét, az öt kilométerrel arrébb fekvő Almaza repülőteret nem használták. A Payne a háború alatt jelentős bázisként szolgált mind utas-, mind teherszállítás terén; a nyugatra lévő Bengázi repülőtérrel (amelyet a háború alatt Soluch repülőtérnek hívtak) és az algíri repülőtérrel együtt az észak-afrikai útvonalon feküdt, amely a Francia Nyugat-Afrikában lévő dakari repülőtérig tartott. További járatok indultak az iraki RAF Habbaniya bázisra a Kairó–Karacsi-útvonalon; a Brit Palesztinában található lyddai repülőtérre, Dzsiddába a libériai Roberts légibázis felé tartó közép-afrikai útvonalon (1941–1943) és később, a háború befejeztével az athéni Ellinikon nemzetközi repülőtérre, valamint más, európai városokba.
Mikor a háború végén az amerikai erők távoztak, a létesítményt a polgári légügyi hatóság vette át, hogy a nemzetközi polgári repülés érdekében hasznosítsa. 1963-ban a kairói nemzetközi repülőtér átvette a régi héliopoliszi repülőtér szerepét, amely Kairótól keletre feküdt.
A repülőteret az Egyptian Holding Company for Airports and Air Navigation kezeli. 2004-ben a Fraport AG nyerte el a reptér üzemeltetésének lehetőségét a következő nyolc évre, két, egyéves hosszabbítási lehetőséggel.
A két futópályát keresztező pályát felváltó harmadik párhuzamos futópályát 2010-ben adták át. A 05L/23R futópálya 3301 méter hosszú, a 05C/23C hossza 4000 m, az új, 05R/23L futópályáé 3999 m.
Terminálok A repülőtér négy terminállal rendelkezik. A legnagyobb, a 3-as terminál 2009-ben nyílt meg, a szezonális járatok terminálja pedig 2011-ben. A 2-es terminált 2010 áprilisában nagyobb átalakítási munkálatok miatt lezárták, és 2016-ban nyitották meg újra. Új, teherszállító gépek fogadására tervezett terminál is épül.
1-es terminál
Az 1-es terminált eredetileg az EgyptAir és több más közel-keleti légitársaság használta, 2006-ban azonban több más külföldi légitársaság, köztük az Air France és a KLM is áthelyezte ide a járatait a 2-es terminálról. 2009 májusában az EgyptAir, valamint a repülőtérre érkező többi Star Alliance-tag légitársaság minden járatát áthelyezte az újonnan épült 3-as terminálra. 2010 márciusában a 2-es terminált nagyobb átalakítási munkálatok miatt lezárták, így minden nagyobb, nem-Star Alliance-tag légitársaság áthelyezte járatait az 1-esre.
Az 1-es terminálra érkező és induló minden légitársaság az 1-es csarnokot használja, kivéve a Saudiát, mely nagy forgalma miatt a 2-es csarnok egyedüli használója (2009-ben a 2-es terminál forgalmának 65%-áért ők feleltek). A legtöbb külföldi légitársaság a 3-as csarnokot használja. A 2. csarnokot nemrég újra megnyitották, nemzetközi és belföldi forgalmat is kiszolgál.
A 4-es csarnok magángépek használatára rendezkedett be, a Közel-Keleten az egyik legsikeresebb ilyen létesítmény. Bár az 1-es terminálhoz tartozik, a kereskedelmi járatok utastermináljától függetlenül üzemel. A Smart Aviation Company székhelye ebben az épületben volt 2007-től 2010-ig, amikor átköltözött egy szomszédos épületbe.
A Cairo Airport Company szolgáltatások és szórakozási lehetőségek széles skáláját akarja nyújtani az utazók, látogatók és a nagyközönség számára, ennek keretén belül az 1-es terminál 3-as csarnoka közelében megnyílt az AirMall nevű bevásárlóközpont.
Az 1-es terminál 12 beszállítókapuval rendelkezik.
2-es terminál
A 2-es terminált 1986-ban nyitották meg, 7 beszállítókapuval. Főleg európai, Öböl-beli és kelet-ázsiai légitársaságok használták. A terminált 2010 áprilisában bezárták, mert kialakítása korlátozta további bővítését, így teljes lezárásra volt szükség az átépítéshez. Az átalakítási munkálatok 2012-ben kezdődtek és 36 hónapon át tartottak, költségük körülbelül 400 millió dollár volt.
2010 februárjában a Világbank igazgatótanácsa jóváhagyott egy 387 dolláros kölcsönt a kairói repülőtér fejlesztésére a terminál átalakítása érdekében. A fennmaradó összeget bankok fizették. A modernizálásra kiírt tendert a török Limak Holding nyerte el 2011 augusztusában. A projekt keretén belül a húszéves épületet felhozták ugyanarra a szintre, mint az újabb 3-as terminál, befogadóképessége évi hárommillióról évi hét és félmillió utasra nőtt (a teljes repülőtéré ezzel 24 millióra), a korábbi 7 beszállítókapu helyett 14-gyel rendelkezik, és kapui képesek a nagy méretű Airbus A380 géptípus fogadására is. A kereskedelmi egységek szintén bővültek. A terminál 2016-ban nyílt meg.
3-as terminál
A repülőtér forgalmának növekedésére tett előrejelzések és a 2-es terminál bővíthetőségének korlátozott volta miatt az Egyiptomi Civil Légügyi Hatóság 2004-ben megkezdte a 3-as terminál építését. Az új terminált 2008. december 18-án avatta fel Hoszni Mubarak akkori egyiptomi elnök, és 2009. április 27-én vették használatba. A terminál kétszer akkora, mint a reptér első két terminálja együttvéve, és évente összesen 11 millió utas fogadására alkalmas (6 millió nemzetközi és 5 millió belföldi). A 3-as terminál a 2-es terminál mellett áll, és híd köti össze őket.
2009. április 27-e és június 15-e között a repteret bázisaként használó EgyptAir minden belföldi és nemzetközi járatával átköltözött a modern új terminálra. A Star Alliance „Költözés egy tető alá” koncepciójának megfelelően 2009. augusztus 1-jéig a Star Alliance légiszövetség többi tagja is átköltözött erre a terminálra.
Az új terminál a következőkkel rendelkezik: Két, bővíthető kapacitású utasmóló beszállítókapukkal a belföldi és nemzetközi járatok kiszolgálására, utashidas és buszos beszállításhoz. A főépületet az utasmólókkal csarnokok kötik össze. Egy harmadik utasmóló építését is tervbe vették. A terminál 23 beszállítókapuval rendelkezik (ebből 2 képes az A380 géptípus fogadására is). Hat sornyi, összesen 110 checkin-pult (plusz tíz mobil pult és tíz checkinautomata), 76 útlevélellenőrző-pont (plusz 5 biometrikus kapu), 52 állóhely repülőknek utashidas és buszos beszállításhoz, 425 járatinformációs kijelző különféle Windows-hibaüzenetekkel, 15 információs pont, hét poggyászfutószalag, 63 lift, 50 mozgójárda és 51 mozgólépcső. A kereskedelmi részleg több mint 5000 m²-en terül el, ebből 4034 m²-en az EgyptAir turisztikai és vámmentes üzletei. Ételudvar közel-keleti, ázsiai és nyugati éttermekkel. Utak és felüljárók a terminált megközelítő forgalom számára; felszíni autóparkolók (többszintes parkolóépület több mint 3000 autónak elég férőhellyel), új összekötő út a repülőtér és a kairói körgyűrű közt. 350 szobás, ötcsillagos Le Méridien luxusszálloda, amely 2013 decemberében nyílt meg a terminál előtt, és 230 m hosszú, mozgójárdával is felszerelt híd köti össze vele. A szálloda öt étteremmel, fitneszközponttal, masszázshelyiségekkel, úszómedencével és ajándékbolttal is rendelkezik.
Szezonális járatok terminálja 2011. szeptember 20-án Saraf miniszterelnök avatta fel az új, szezonális járatok fogadására épített terminált, amely a 3-as termináltól nyugatra helyezkedik el. A terminál azzal a céllal épült, hogy a mekkai zarándoklat idején levegye a plusz terhet a többi terminálról. Évente 3,2 millió utast képes kiszolgálni, huszonhét bejelentkező pultja és hét beszállítókapuja van, melyek közös bejárattal és biztonsági ellenőrzéssel rendelkeznek, a kairói reptéren elsőként. A terminál óránként 1200 utast képes kiszolgálni, az utasokat busszal viszik a 3-as terminál körül álló repülőkhöz.
Megközelítése
Limuzin és repülőtéri busz Érkezéskor több módon is el lehet hagyni a kairói repülőteret. Számos limuzinszolgálat jelen van a reptéren, az árakat az úti cél és az autó kategóriája szabja meg. Az „A” kategóriába luxuslimuzinok tartoznak (pl. Mercedes-Benz E-Class), a „B” kategóriába maximum hét utast szállító mikrobuszok, a „C”-be átlagos személyautók (pl. Mitsubishi Lancer), a „D”-be pedig a TX4 (London Taxi).Cairo Airport Company (2010): "Limousine Information". Official Brochure
Taxi A régi, fekete-fehér taxikban általában nincs taxióra, az árat előzetesen kell kialkudni, az újabb, fehér taxikban van taxióra.
Autó A repülőteret Héliopolisz felől az Oroba úton vagy az új, a 3-as terminált a Ring Road / Suez Road kereszteződésével összekötő úton lehet megközelíteni. A repülőtéri útra való behajtás díjköteles.
Tömegközlekedés Az 1-es terminálnál található buszpályaudvar az ingyenes reptéri busszal közelíthető meg a 3-as terminálról. A kairói tömegközlekedés nagyon olcsó, de külföldieknek nehezen kiismerhető.
Fejlesztési tervek
Az ország nemzeti légitársasága, az EgyptAir és az egyiptomi hatóságok fontos közel-keleti és afrikai légiközlekedési csomóponttá akarják fejleszteni a repülőteret, amelyen így folyamatos fejlesztések zajlanak. Jelenleg is több projekt van folyamatban, közte:
Többszintes parkolóház építése a 3-as terminál közelében.
A kairói metró bővítése a repülőtérig. A 3-as metró kelettől nyugatig szeli majd át Nagy-Kairót, egyik végállomása a repülőtér lesz, a másik Mohandesszin városrész. Várhatóan 2019-re készül el. Az Aerocity nevű szórakoztató park létrehozása a repülőtér befektetési zónájában. A 3 km² területen zajló, kb. 183 dollárba kerülő építkezés első fázisában egy üzleti központ, a másodikban pedig egy Disney Worldre hasonlító vidámpark jön létre, emellett mesterséges tavat, sportpályákat, víziparkot, 18 mozit és számos éttermet is terveznek.
Légitársaságok és úti célok Utasszállító
Megjegyzések A Yemenia járatai a bishai belföldi repülőtéren át közlekednek."Schedule Tue 01 Sep 2015". Yemenia Airways, 2015. augusztus 31. Elérés: 2016. március 1. A Yemeniának azonban nincs jogosultsága csak a Kairó és Bisha közti útvonalon szállítani utasokat.
Teherszállítás
Forgalom
Balesetek 1956. február 20-án a Transports Aériens Intercontinentaux Douglas DC-6B gépe, mely menetrend szerinti járatként üzemelt a Saigon–Karacsi–Kairó–Párizs útvonalon, leszállás közben lezuhant a kairói repülőtéren. A fedélzeten lévő 63 emberből 52-en életüket vesztették. 1965. március 19-én az Iraqi Airways Vickers Viscount típusú, YI-ACU lajstromjelű gépe a hidraulikus rendszer hibája következtében jelzőlámpáknak ütközött és olyan mértékben károsodott, hogy javítása nem lett volna gazdaságos. 1965. május 20-án a PIA 705-ös járata, egy Boeing 720–040B leszállás közben lezuhant a 34-es kifutón, a katasztrófának 121 halálos áldozata volt. 1966. március 18-án az United Arab Airlines 749-es járata lezuhant, miközben leszállást kísérelt meg a kairói repülőtéren. A fedélzeten tartózkodó 30 személy mind életét vesztette. 1968. január 15-én az United Arab Airlines Douglas DC-3 típusú, SU-AJG lajstromjelű gépe menetrend szerinti teherszállító járatként indult a bejrúti nemzetközi repülőtérre, amikor jegesedés miatt a személyzet úgy döntött, visszafordulnak. A repülő ezek után a levegőben kettétört és Zifta közelében lezuhant, a fedélzeten tartózkodó mind a négy személy életét vesztette. A balesetben szerepet játszhatott a rakomány elmozdulása menet közben és az is, hogy a repülő 500 kilogrammal túl volt terhelve. 1970. szeptember 6-án a Pan Am 93-as járatát, amely Amszterdamból tartott New Yorkba, eltérítették és Kairóban szállt le, miután Bejrútban felvett egy másik gépeltérítőt. A Boeing 747-100 gépet felrobbantották, miután mindenki kiszállt. Az eltérítőket letartóztatták.
Díjak