A Nelson osztály a Royal Navy (Brit Királyi Haditengerészet) két egységből – HMS Nelson, HMS Rodney – álló csatahajótípusa volt. A hajók neveiket a trafalgari csatát megnyerő Horatio Nelson (1758–1805) altengernagy és Sir George Brydges Rodney (1718–1792) tengernagy tiszteletére kapták. Tulajdonképpen az 1921-es washingtoni haditengerészeti szerződés rendelkezései értelmében törölt, megépíteni tervezett négy G3 osztályú gyors csatahajó és a négy N3 osztályú szupercsatahajó koncepciójából indultak ki a hajótest elejére koncentrált fő lövegtornyokkal és rendkívül erős páncélvédelemmel. 1927-es elkészültüktől az újabb második világháborús egységek, a brit King George V., az amerikai North Carolina és a német Bismarck típusok 1940–1941-es szolgálatba állításáig egyértelműen a világ legerősebben páncélozott és legnagyobb tűzerejű csatahajóinak számítottak. Tervezésük során kiemelt jelentőséget kapott, hogy az akkor létező legkorszerűbb külföldi vetélytársakat, az amerikai Colorado (USS Colorado, USS Maryland, USS West Virginia és a félbehagyott USS Washington) és a japán Nagato osztályok (Nagato, Mutsu) egységeit harcértékben felülmúlják.http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_nelson.htmhttp://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_g3.htm
Története Új flottaépítési verseny
Az első világháború következtében jelentősen megerősödött két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és Japán haditengerészete számos új csatahajó és csatacirkáló megépítését és szolgálatba állítását tervezte. A nagy háborúban gazdaságilag kimerült Nagy-Britannia, amennyiben meg kívánta őrizni a világ hadiflottáinak rangsorában évszázadok óta őrzött első helyét, kénytelen volt beszállni a versenybe. A Royal Navy ugyan minden kategóriában óriási számbeli fölényt élvezett mind az amerikaiakkal, mind a japánokkal szemben, azonban a legújabb épülő, vagy megépíteni tervezett amerikai és japán csatahajók nagyon komoly kihívást jelentettek a számára. Ráadásul a brit hadihajók, így a csatahajók és csatacirkálók nagy része kezdett elavulni a gyors haditechnikai fejlődés miatt.
Az Egyesült Államok rendkívül impozáns 1916-os flottafejlesztési törvény (Naval Act of 1916) alapján épülő legújabb hajóit, a négy Colorado osztályú csatahajót, a hat South Dakota osztályú csatahajót (USS South Dakota, USS Indiana, USS Montana, USS North Carolina, USS Iowa, USS Massachusetts) és a hat Lexington osztályú csatacirkálót (USS Lexington, USS Constellation, USS Saratoga, USS Ranger, USS Constitution, USS United States) egyaránt 406 mm-es lövegekkel kívánta felszerelni.Potter, E. (szerk.) (1981), Sea Power: A Naval History (2nd ed.), Annapolis: Naval Institute Press, http://www.navypedia.org/ships/usa/us_bb_s_dakota.htmhttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_bb_lexington.htm
Japán, aki potenciális ellenségét az Egyesült Államokban látta a két Nagato osztályú egységet követően akkor még meglehetősen szerény gazdasági erőforrásai ellenére, az államcsőd bekövetkezését komolyan kockáztatva szintén újabb csatahajók, a Tosa osztály két hajója (Tosa, Kaga) és a négy Amagi típusú csatacirkáló (Amagi, Akagi, Takao, Atago) megépítésébe kezdett. Ezeket 1921 után további nyolc csatahajó, a Kii osztály négy egysége (Kii, Owari, Suruga és Omi), valamint a No.13 osztály négy egysége (No.13, No.14, No.15, No.16) követte volna.http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_nagato.htmhttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_kaga.htmhttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_amagi.htmhttp://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_kii.htmEvans, David; Peattie, Mark (1997), Kaigun: Strategy, Tactics and Technology in the Imperial Japanese Navy, 1887–1941, Annapolis: Naval Institute Press,
Nagy-Britannia az első világháború harci tapasztalatainak, különösen a jütlandi csatáénak felhasználásával két, a maga nemében teljesen újszerű, a riválisokat felülmúló forradalmi hajóosztályokkal, a G3 típus csatacirkálóival, és az N3 osztály csatahajóival válaszolt az amerikai és a japán kihívásra. Az 1921-es haditengerészeti fegyverkezési előirányzat négy G3 típusú csatacirkáló, négy N3 osztályú csatahajó megrendelésével számolt erre az évre, majd további négy, vélhetően azonos, vagy kissé módosított N3 típusú csatahajóra 1922-ben.Marriott, Leo (2005), Treaty Cruisers: The First International Warship Building Competition, Barnsley: Pen & Sword,
A G3 osztály Az G3 osztály ugyan hivatalosan csatacirkálónak volt besorolva, azonban ez az elnevezés erősen félrevezető. Ugyanis egy, az akkor létező összes csatahajót, kivéve a párhuzamosan tervezett N3 osztályt páncélzatának erősségében felülmúló típusról van szó. A koncepció lényege egy olyan hajó megépítése, amely jobban vértezett nemcsak bármely csatacirkálónál, de az összes ellenséges csatahajónál is, sőt sebességét tekintve felveszi a versenyt a leggyorsabb amerikai és japán csatacirkálókkal. Kettős feladatra kellett tehát alkalmasnak lennie, amellett hogy leküzdje az épülő hatalmas méretű, gyors, erős fegyverzetű, de gyenge páncélzatú hat amerikai és négy japán csatacirkálót, a legkorszerűbb épülő csatahajókkal szemben is állnia kellett a versenyt. Képességei a páncélzat és a sebesség tekintetében nagyjából a kiváló második világháborús amerikai Iowa osztály szintjén álltak, noha azokat két évtizeddel megelőzték. Technikai adataik: vízkiszorítás: 48 400 t sztenderd, 53 909 t maximális, hossz: 260.9 m, szélesség: 32.3 m, fegyverzet: 9 db 406 mm L/45 ágyú (3 x 3), 16 db 152 mm ágyú (8 x 2), 6 db 120 mm (6 x 1 ) légvédelmi ágyú. Páncélzat: övpáncél: 356–305 mm, keresztválaszfalak: 305–254 mm, fedélzet: 203–102 mm, fő lövegtornyok: 431–254 mm, ezek barbettái: 381 mm, parancsnoki torony: 305 mm. Sebesség: 32 csomó.Raven, Alan; Roberts, John (1976). British Battleships of World War Two: The Development and Technical History of the Royal Navy's Battleship and Battlecruisers from 1911 to 1946. Annapolis, MD: Naval Institute Press. .http://www.kbismarck.org/forum/viewtopic.php?t=2548&start=60
Az N3 osztály Az N3 típus tervezett szupercsatahajóihoz a páncélos hadihajók körében csak a második világháborús japán Yamato osztály mérhető. Ezek a brit egységek fő lövegeik tűzerejében közel egyenértékűek, és páncélzatuk sem sokkal maradt el azoké mögött. Külső megjelenésük a G3 osztályéhoz hasonló, azonban azzal ellentétben csak egy kéményt kaptak volna. Technikai adataik: vízkiszorítás: 48 500 t sztenderd, hossz: 249.9 m, szélesség: 32.3 m, fegyverzet: 9 db 457 mm L/45 ágyú (3 x 3), 16 db 152 mm ágyú (8 x 2), 6 db 120 mm (6 x 1 ) légvédelmi ágyú. Páncélzat: övpáncél: 381–343 mm, keresztválaszfalak: 356–229 mm, fedélzet: 203–152 mm, fő lövegtornyok: 457–254 mm, ezek barbettái: 381 mm, parancsnoki torony: 381 mm. Sebesség: 23 csomó.Raven, Alan & Roberts, John (1976). British Battleships of World War Two: The Development and Technical History of the Royal Navy's Battleship and Battlecruisers from 1911 to 1946. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press. .http://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_18-45_mk2.php
A washingtoni haditengerészeti szerződés A rendkívül súlyos brit, japán, francia és olasz gazdasági nehézségek, a pacifista politikai és közhangulat az érintett államokban, s a kormányok hajlandósága vezetett a washingtoni haditengerészeti szerződés megkötéséhez. Az egyezmény 5:5:3:1.75:1.75 arányban rögzítette a brit, az amerikai, a japán, a francia és az olasz flották méretét, a szolgálatban álló hadihajók számának drasztikus csökkentését írta elő. Ugyanakkor a csatahajók és csatacirkálók esetében méretkorlátozást léptetett életbe, ezek nem lehettek 35 000 tonna sztenderd vízkiszorításnál nagyobbak, s legfeljebb 406 mm-es lövegekkel szerelhették fel őket. Az előírások következtében az épülő vagy tervezett, 35 ezer tonnásnál általában jóval nagyobb nehéz egységeket törölni kellett. Kivételt csak a japán Mutsu csatahajó jelentett, illetve japán és az Egyesült Államok két-két félkész egységet repülőgép-hordozóként fejezhetett be.Potter, E. szerk. (1981), Sea Power: A Naval History (2nd ed.), Annapolis: Naval Institute Press, Nagy-Britannia, mivel Japánnal és az Egyesült Államokkal szemben nem rendelkezett 406-mm-es ágyúkkal felszerelt csatahajókkal, engedélyt kapott két ilyen, a washingtoni szerződés méretkorlátozó előírásainak megfelelő csatahajó megépítésére. Hogy időt takarítsanak meg, a G3 osztály csatacirkálóinak azonos fegyverzetű, valamivel könnyebb páncélzatú, jóval lassúbb, lekicsinyített változatát tervezték meg a Nelson osztály alakjában.http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_nelson.htmTony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 338. o. Alexandra Kiadó Pécs
A G3, az N3 és a Nelson osztályok összehasonlítása G3 osztály (gyors csatahajó) N3 osztály (csatahajó) O3 – Nelson osztály (csatahajó)http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_nelson.htm Vízkiszorítás (sztenderd/maximum) 48 400 / 53 909 t 48 500 / 54 000 t 33 730 / 41 250 t Hossz 260.9 m 249.9 m 216.4 m Szélesség 32.3 m 32.3 m 32.3 m Övpáncél 356–305 mm 381–343 mm 356–330 mm Fedélzeti páncélzat 203–102 mm 229–152 mm 159–95 mm Fő lövegtornyok páncélzata Homlok: 444 mm, oldal: 330–229 mm, tető: 203 mm, barbetta: 356–279 mm Homlok: 457 mm, oldal: 356 mm, tető: 203 mm, barbetta: 381 mm Homlok: 406 mm, oldal: 280–229 mm, hátul: 229, tető: 184 mm, barbetta: 381–305 mm Fő fegyverzet 9 x 406 mm L/45 BL Mk I ágyú 9 x 457 mm L/45 Mark II ágyú 9 x 406 mm L/45 BL Mk I ágyú Fő fegyverzet lövedékének tömege 929 kg 1323 kg 929 kg Fő fegyverzet teljes sortüzének tömege 8361 kg 11 907 kg 8361 kg Másodlagos fegyverzet 16 x 152 mm L/50 BL Mk XXII 16 x 152 mm L/50 BL Mk XXII 12 x 152 mm L/50 BL Mk XXII Hajtómű teljesítménye 160 000 LE 56 000 LE 45 000 LE Sebesség 32 csomó 23 csomó 23 csomó
Jellemzők
A Nelson osztály igen jelentős előrelépést jelentett a csatahajó építésben az addigi drednoughtokhoz és szuper-dreadnoughtokhoz képest. Már a hajók külső megjelenése is rendkívül modern benyomást keltett. A dizájn a washingtoni egyezmény szigorú előírásai ellenére rengeteget profitált az első világháború, különösen a jütlandi csata harci tapasztalataiból, a brit tervezők sikeresen megoldották ezek adaptálását. A csatahajók három legfőbb jellemzője, a tűzerő, a páncélzat/túlélőképesség és a sebesség hármasából az első kettőt tekintették fontosabbnak. A washingtoni flottaszerződésben korlátozott vízkiszorítás miatt nem volt kivitelezhető a soha meg nem épült G3 osztályban megtestesülő, kiegyensúlyozott, ideális „gyors csatahajó” koncepciója, a Nelson osztálynál a nagyobb méretű elődtípussal hasonló színvonalú tűzerő és vértezet megtartása érdekében a nagy sebességet fel kellett áldozni. Három alternatív terv is készült, amelyek elsősorban a fő és a másodlagos fegyverzet elrendezésében, kaliberében tértek el egymástól (O3, P3, Q3), ezeken belül további változatok voltak, az Admiralitás végül az egyik módosított O3 terv mellett döntött.http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_nelson.htmhttp://forum.worldofwarships.eu/index.php?/topic/20485-post-ww1-battleship-designs/