Az etika magában foglalja a helyes és helytelen viselkedés fogalmainak rendszerezését és ajánlásait.Internet Encyclopedia of Philosophy: "Ethics" Az etika az erkölcs tudománya. Vallási szempontból az erkölcs maga az erényes élet, nélküle nincs lelki fejlődés, lelki fejlődés nélkül nem érhető el a megszabadulás, megvilágosodás vagy üdvösség.
Spirituális tanítók alapján a vallás teljesen értelmetlen erkölcs nélkül, illetve a filozófia is csak üres frázis. Az erkölcsi alapelveket nélkülöző hívő élet vagy spiritualitás álszent képmutatás. Szerintük a lelkiség, vallás és erkölcs rokon értelmű fogalmak. Az erkölcs gyakorlatba ültetett vallás, a vallás elméletben megfogalmazott erkölcs.Etika, In: Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz
Minden vallásnak megvan a maga etikája. Jézus hegyi beszéde vagy a Tízparancsolat erkölcsi tanításokat tartalmaz az ember felemelkedésére. Buddha nemes nyolcrétű ösvénye az etika lényege. Patandzsali erkölcsi korlátozásai, jamái és betartandó erkölcsi szabályai, nijamái szintén az erkölcs alapját tartalmazzák. A Bhagavad-gítában megemlített önmegtartóztatás fajtái nem más, mint etika. Az erkölcs alapelvei minden vallásban ugyanazok, mert a hívők ezeket a felsőbb világból valónak tulajdonítják. A legtöbb vallás alapján ezen útmutatók közvetlenül az istenségtől vagy a Legfelsőbb Lénytől erednek.
Minden erkölcs valódi gyökere az egyetemesség. Egyetemesség nélkül az erkölcs meghal: „Ne tégy semmi olyat, ami mások kárára van, amit később megbánhatsz vagy szégyenkezned kellene miatta! Olyat cselekedj, ami dicséretre méltó, és amivel jót teszel magadnak és másoknak is! Ez a helyes magatartás rövid foglalata”. Az erkölcsi szabályokat az istenség vagy egy felsőbb intelligencia azért alkotta meg, hogy az emberek tisztán éljenek e világban és minden sérelemtől megkíméljék egymást. Az erkölcs célja az, hogy az embert, alantas állati természetének legyőzésével az isteni természet magaslataiba emelje. A vallások felszólítanak az igazsághoz való ragaszkodás fontosságára, a tisztaságra: gondolatban, beszédben, a szándékokban, a tettekben, minden cselekedetben.
A teista nézetek alapján a lelkiismereten keresztül Isten hangja szólal meg mindegyikőnkben, amely mindig válaszol, valahányszor erkölcsi dilemmába kerülünk. Ez a belső hang szólít fel arra, hogy megtegyünk, vagy ne tegyünk meg valamit. De csak az erkölcsös ember tudja használni a lelkiismeret kényes műszerét. Csupán ő hallja tisztán a lélek belső hangját. A bűn útját járó emberből lassan, de biztosan kivész ez a képesség.
Az erény csak akkor válik állandóvá, ha szüntelenül gyakorolják. Az erkölcs csak akkor tud megmutatkozni és fennmaradni, ha tevékenyen betartják. A hívőnek vagy a spirituális útkeresőnek ragaszkodnia kell az erkölcsi törvényekhez, a helyes viselkedés szabályaihoz. Ezek azért lettek megalkotva, hogy minden ember fejlődhessen és lélekben felemelkedhessen. Az erkölcs az életet megtartó erő. Az erkölcs nélküli jellem olyan, mint a sótlan étel. Az erkölcsi szabályok betartása által az isteni kegyelem ránk száll, és tartós boldogságban, örök üdvösségben lesz részünk. A szívünk megtisztul, és lelkiismeretünk tiszta lesz. Ez a legtöbb vallás lényege.
Nyolc etikailag fejlett vallást ismerünk: a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus, a dzsainizmus, a buddhizmus, a kínai univerzizmus, a zoroasztrizmus és a zsidó vallás.Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás Közülük a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus, az univerzizmus együttesen a vallásos emberiség kilenctized részét teszik ki.
Judaizmus A zsidó etika a Tórából ered. A Tórában Isten nyilatkoztatja ki, hogyan állítható helyre a megromlott emberi létállapot. (A romlást szemléletesen írják le a Teremtés könyvének első fejezetei. lásd: az ember bukása) Az emberek nem gyökeresen rosszak (Ádám és Éva történetét a zsidók nem úgy értelmezik, mint a keresztények), hanem csupán két hajlammal kell szembenézniük. Ebben a szemléleti keretben a törvény egyet jelent az erkölcsiséggel. Az élet folyamatában megvalósított imitatio Dei (Isten utánzása) szabályai kivétel nélkül a Tórából erednek. A törvény szükséges, de nem elégséges feltétele a jó életnek. A judaizmus bár a törvényen alapul, nem tekinthető legalistának. A rabbinikus vitáknak gyakran tárgyuk, hogy miként rangsorolhatók a különböző kötelezettségek: az életmentés például előbbre való a sabbat megtartásánál.Etika, In: Görföl Tibor, Ötvös Csaba: Világvallások Akadémiai Kiadó, 2009, A bibliai etika alapvető eleme az a parancs, hogy tartózkodjanak attól, hogy embertársaikat bántsák, és ne tegyenek rosszat a gyengéknek. A Héber Bibliában megfogalmazott etikai parancsok többsége ebbe a kategóriába tartozik: kellő igazságosság;2Móz 23:1–2; 5Móz 16:18–20 továbbá a vesztegetés,pl. 2Móz 23:8 a rablás és az elnyomás elkerülése;2Móz 22:20; 5Móz 24:14 az özvegyek és az árvák védelme; könyörületes viselkedés a rabszolgákkal szemben; és a pletyka tilalma. Ezekhez járultak a társadalom alján levő szegények eltartására,5Móz 15:7–11) az éhezők táplálására és a nincstelen meztelenek felöltöztetésére vonatkozó parancsok.Ézsaiás 58:7Ezékiel 18:7
A bibliai etika felszólítja az embert, hogy szeresse és tisztelje embertársát, a legmagasabb fokát a következő parancsban éri el: „Ne gyűlöld rokonodat szívedben, ne fedd felebarátodat”, és így zárul: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”3Móz 19:17–18 A parancsolatnak az elvi célja a gyűlölet elkerülése, amely tönkreteszi a társadalom életét.
A Léviták könyve 19. fejezete alapján az Úr ezt az utasítást adta Mózesnek: »Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!« 3Móz 19,1-2 Ezt a kijelentést több tucat olyan parancsolat követi, amelyek révén a zsidó kapcsolatba kerül Isten szentségével. Megtaláljuk az igazságosság, a jótékonyság, a gyűlöletmentesség, a nemi erkölcs, az üzleti tisztesség parancsolatait; a szülők tiszteletét; az élet szentségét stb.
A társadalmi etika általános összegzését a próféták többször is kinyilvánították: „Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, és állítsátok helyre az igazságot!”;Ámós 5:15 Mikeásnál hasonlóképpen: „Megmondta neked, ó, ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr, mint azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd a kedvességet, és alázatosan járj Isteneddel!”
A mai zsidó etika alapvetően a Tórára, a Talmúdra és a rabbinikus irodalomra épül, ahol a vallási törvények és az erkölcsi kötelességek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Főbb pont / Erkölcsi alapelvForrás (Tóra / Tanakh / Talmúd)Rövid jelentés / Gyakorlati elvIsten képmása (Celem Elohim)Teremtés 1,27Minden emberi élet szent, egyenlő és sérthetetlen.A felebaráti szeretetLéviták 19,18„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” – a közösség alapja.Az idegen védelmeExodus 22,20Tilos az idegenek elnyomása, mivel a zsidók is idegenek voltak Egyiptomban.Az igazságosság követése (Cedek)Deuteronomium 16,20„Az igazságra, csakis az igazságra törekedj” – a jog méltányossága.Az aranyszabály (Hillel elve)Talmúd, Sabbat 31a„Ami neked gyűlöletes, ne tedd a felebarátodnak.”A világ megjavítása (Tikun Olam)Misna, GittinAktív társadalmi felelősségvállalás, a világ jobbá tétele.Az élet védelme (Pikuach Nefes)Léviták 18,5 / Joma 85bAz emberi élet mentése minden vallási törvényt felülír (pl. szombat).A pletyka és rágalmazás tilalmaLéviták 19,16 / Arachin 15bA Lasón Hará (gonosz nyelv) elkerülése, a beszéd tisztasága.Könyörületesség az állatokkalDeuteronomium 25,4 / Bava Mecia 32aCáár báálé chájim – a teremtett lények felesleges szenvedésének tilalma.Becsületesség az üzletbenLéviták 19,36Pontos mérlegek és súlyok használata, a tisztességes haszon elve.
Kereszténység
A keresztény etika, más néven erkölcsteológia, egy sokrétű etikai rendszer. Van egy erényetika, amely az erkölcsi jellem fejlesztésére összpontosít, és egy deontológiai etika, amely a keresztény nézőpont szerint a kötelességet hangsúlyozza. Keresztény etikai irányzat / AlapelvMire alapozzák? (Az etikai tekintély forrása)Bibliai etika (Szentírás)Isten kinyilatkoztatott szavára, az Ó- és Újszövetség parancsolataira (pl. Tízparancsolat, Hegyi beszéd).Krisztusközpontú etikaJézus Krisztus földi életére, tanításaira, példamutatására és a tevékeny szeretetparancsra (agapé).Természettörvényi etikaAz Isten által teremtett világ világrendjére és az emberi észre, amellyel felismerhető a jó és a rossz.Teológiai erények etikájaIstentől kapott kegyelmi ajándékokra: a hitre, a reményre és a szeretetre.Egyházi tanítóhivatal etikájaAz egyházi hagyományra, a zsinatok döntéseire és a pápai körlevelekre (főként a katolikus teológiában).Deontologikus (kötelesség) etikaIsten abszolút és örök érvényű törvényeinek való feltétlen engedelmességre.Szituációs keresztény etikaArra az elvre, hogy a konkrét helyzetben mindig a szeretet (agape) diktálja a helyes cselekedetet.
A keresztény etika akkor született meg, amikor a korabeli tanítókhoz és rabbikhoz hasonlóan Jézust is arra kérték, hogy foglalja össze a Tóra lényegét. Jézus ebben két pontban foglalta össze, melyekből az összes egyéb parancs és tanítás levezethető: „Szeresd Urad, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből”Máté 22,37 „Szeresd embertársadat, mint saját magadat”Máté 22,39
Az idők során a keresztény erkölcsi felfogás többször módosult az első keresztény gyülekezetek erkölcsi magatartásától a mai keresztény életeszmény felfogásáig. A katolikus értelmezés szerint az emberi cselekedetek annyiban minősülnek jónak vagy rossznak, amennyiben igazodnak az ember ún. végső céljához.
A kereszténység alapján a földi élet előkészület a túlvilági, ún. örök életre. Az ember akkor készül elő helyesen a túlvilágon elérhető boldogságra, ha Isten akarata szerint cselekszik. Az erkölcs zsinórmértéke tehát az Isten akarata szerinti élet. Amikor az ember az erkölcs zsinórmértéke szerint cselekszik, akkor tulajdonképpen az ún. természeti törvényt valósítja meg, amely nem más, mint az örök törvény lenyomata az emberi természetben. Az embernek minden cselekedete erkölcsi tett, és aszerint jó vagy rossz, hogy az ember valódi céljára, rendeltetésére irányul-e vagy sem.Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, 5. kiadás, Kossuth Könyvkiadó, 1983,
Hegyi beszéd Krisztus hegyi beszéde nemcsak a hívőknek szól, hanem az egész emberiségnek. Boldognak nevezi mindazokat, akik elfogadják világosságát, és aszerint élnek. Felszólította követőit, hogy legyenek tökéletesek, mint ahogy a mennyei Atya (Isten) tökéletes. Jézus szavai alapján "nem mindenki megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát." Főbb pont / TémaÚjszövetségi igeszakasz (Máté evangéliuma)A boldogmondásokMt 5,3–12A föld sója és a világ világosságaMt 5,13–16Jézus és a törvény betöltéseMt 5,17–20A harag, a megbékélés és a bosszúvágy elvetéseMt 5,21–26Házasság, hűség és a válás tilalmaMt 5,27–32Az igazmondás és az esküMt 5,33–37A bosszú elvetése és az ellenség szereteteMt 5,38–48A képmutatásmentes adakozásMt 6,1–4A helyes imádság és a MiatyánkMt 6,5–15A böjtölés módjaMt 6,16–18A földi és a mennyei kincsek gyűjtéseMt 6,19–24Az aggodalmaskodás ellen és Isten gondviseléseMt 6,25–34Az ítélkezés tilalmaMt 7,1–6Kérés, keresés, zörgetés és az aranyszabályMt 7,7–12A szoros kapu és a keskeny útMt 7,13–14A hamis próféták felismerése a gyümölcseikrőlMt 7,15–23A kétféle alap (a kősziklára és a homokra épített ház)Mt 7,24–27
Buddhizmus
A buddhista erkölcs lényegét állítólag már egy, a történelmi Buddha (Gautama Sziddhártha) előtt élt korábbi buddha (bölcs) megfogalmazta: „Kerülni mindent, ami rossz, azt cselekedni, ami jó, és megtisztítani saját szívünket: ebből áll a buddhák tanítása.” Ennél tömörebben és magasztosabban nem is lehetne megfogalmazni azt, ami minden etika összegezése.