A Betteridge-törvény kimondja: „Bármely, kérdőjellel végződő szalagcímre a válasz: nem.” A szállóige Ian Betteridge brit újságíró nevét viseli, bár a gondolat régebbi. Az ilyesfajta „törvény” (ld. Murphy törvénye) persze inkább humoros mondás, mint igazság.Dawkins, pp. 220-222Gooden, Ch. 3
Története A gondolat már 1991 előtt is előkerült: Arthur Bloch Davis-törvénynek nevezte. Felbukkant az interneten is, de azt nem tudni, hogy ki volt Davis. „Újságírói elvnek” is nevezték, majd 2007-ben egy kommentár úgy hivatkozott rá, „mint egy régi, de igaz újságírói közhely”.
Ian Betteridge neve hozzákapcsolódott a fogalomhoz, miután értekezett róla egy 2009 februári cikkében, amely azt vizsgálta, hogy egy korábbi TechCrunch cikkének ez volt a főcíme: „Átadta a Last.fm a felhasználók adatait a RIAA-nak?”"Did Last.fm Just Hand Over User Listening Data To the RIAA?"
Hasonló megfigyelést tett a brit lap szerkesztője, Andrew Marr a 2004-es, My Trade című könyvében, amelyben többek között javaslatot tett arra, az olvasóknak hogyan kellene értelmezniük az újságcikkeket:
Az újságíráson túl A részecskefizika területén ismert a Hinchliffe-szabály, fogalom, amit Ian Hinchliffe fizikus után neveztek el, aki kijelentette, hogy ha egy kutatási anyag címében igen–nem kérdés van, a válasz arra a kérdésre „nem”. A szólás humorosan a hazug-paradoxonhoz vezetett, amit egy 1988-as, álnéven írt cikkben fogalmaztak meg, s amelynek a címe ez volt: A Hinchliffe-szabály igaz?
Azonban legalább egy cikk megállapította, hogy a „törvény” nem vonatkozik a szakirodalomra.
Kapcsolódó szócikkek Túl sokat állító kérdés Bulvársajtó
Jegyzetek
További információk Ian Betteridge honlapja
Fordítás
Kategória:Szkepticizmus Kategória:Szállóigék