Kanyó András (Szamosújlak, 1932. szeptember 17. – Budapest, 2021. április 7.) magyar hírszerző, rendőrtiszt, újságíró.
Életútja Szakérettségi után elvégezte az Idegen Nyelvi Főiskolát (angol nyelv és irodalom, okleveles fordító és tolmács). 1951 júliusa és 1953 június között hírszerzőként dolgozott az ÁVH-nál; utóbbi megszűnése után a Belügyminisztérium alá rendelt hírszerzésnél. 1956-ban moszkvai továbbképzésen volt, 1957–1961 között pedig Londonban. Külföldön szerzett tapasztalatai alapján bírálta a vezetést, a munkamódszereket, és 1966-ban kirúgták.
Egy ideig munkanélküli volt, majd munkatárs a TV Híradónál, 1968–69-ben a Magyar Hírlapnál. 1970–1989 között a Népszabadság tudósítója Kelet-Berlinben, Moszkvában és Bonnban. 1989–1990-ben a Magyarország hetilap főszerkesztője. A rendszerváltáskor elbocsátották. Reklámmal és rendezvényszervezéssel foglalkozó családi vállalkozást alapított, s könyveket írt.
Könyvei Versenyfutás az olajért, Táncsics Kiadó, 1976 Semlegesek fegyverben, Zrinyi Kiadó, 1976 Latin-Amerika jövője, Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, 1979 Német Szövetségi Köztársaság útikönyv, társszerző, Panoráma, 1980 Der gefesselte Riese - Die Bundesrepublik Deutschland, német nyelvű kötet, társszerző, Econ Verlag Düsseldorf-Wien, 1981 Fegyverek a Rajna partján, Zrínyi Katonai Kiadó, 1983 Ki a rakétákkal Európából, Országos Béketanács (Budapest), 1987 Végakarat, Hírlapkiadó Vállalat, 1989 Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság Zrt. Viva Media Holding, 2008 Igazságtétel - Mindszenty másik arca, Divald Bt., 2010 Egy kirúgott hírszerző emlékei, Ad Librum Kft., 2016. október
Jegyzetek
Források Meghalt Kanyó András port.hu
Kategória:1932-ben született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Hírszerzők Kategória:Magyar rendőrök Kategória:A Magyar Hírlap (1968–2022) vezetői, újságírói Kategória:A Népszabadság vezetői, újságírói