Az Utazás a Hold körül (Autour de la Lune) Jules Verne francia író 1870-ben megjelent tudományos regénye, sci-fije, az 1865-ben írt Utazás a Holdba folytatása, befejezése.

A regényt folytatásokban közölte a Journal des débats politiques et littéraires lap 1869. november 4. és 1869. december 8. között. A könyv 1870. január 13-án jelent meg Autour de la Lune. Seconde partie de: De la Terre à la Lune (Utazás a Holdba, második rész: Földtől a Holdig) Pierre-Jules Hetzel kiadásában. A képekkel illusztrált változatoz 1872. szeptember 16-án adta ki Hetzel. A negyvennégy képet Emile Bayard és Alphonse de Neuville rajzolta, Henri Theophile Hildibrand metszette.

E két regény főhősei a szereplői az 1889-es Világfelfordulás (Sans dessus dessous) Verne regénynek is, ám annak története nem folytatása az előző kettőnek.

Az Utazás a hold körül megjelenését követően gyakran egy kötetben adják ki Verne két Hold művet, egyként hivatkoznak rá.

Tartalom Verne regénye a Különleges utazások sorozatban jelent meg, a kiadóval egyetértésben a kamasz fiúkat tekintették célközösségnek, a sorozat küldetése volt a kor tudományos információinak átadása. Az Utazás a Hold körül sorra veszi az elképzelt utazás kihívásait és bő terjedelemben mutatja be a kor tudását a hold keletkezéséről, a hold domborzatáról, a holdtengerek és hegyek elnevezéséről, valamint a Hold csillagászati megfigyelésének történetéről.

A baltimore-i Gun Club elhatározza, hogy lövedéket küld a Holdba. Az önként jelentkező francia, Ardan Mihály ajánlkozása után a lövedéket átalakítják, hogy emberek szállítására is alkalmas legyen. Három férfit – Barbicane, a klub elnöke, a küldetés sikerességében kétkedő Nicholl kapitány és Ardan Mihály – két kutya – Bolygó és Diana – társaságában 1865. december elsején 23:13:20-kor sikerrel kilőnek a klub e célra épített hatalmas, Columbiad nevű ágyújából.

A kilövés után magához térő utazók az alumínium falak felmelegedéséből jönnek rá, hogy úton vannak. Szinte alig hagyták el a Föld légkörét, amikor egy meteorit suhan el a közelükben. Rájönnek, hogy a kilövés hangját azért nem hallották, mert a hangsebességénél gyorsabban utaznak. Az indulás Bolygót annyira megviselte, hogy halálán van. Az első órák azzal telnek, hogy ellenőrzik a létfenntartáshoz szükséges eszközöket: az oxigén-fejlesztőt, a fűtést, az élelem és ivóvíz készleteket. Részletezett számolással ellenőrzik, elérték-e a kilövéskor szükséges sebességet – úgy tűnik, hogy nem. Ha igaz a két tudós számítása, akkor a lövedék el sem éri a Föld és Hold közti semleges pontot, hanem visszahullik a Földre.

Hamar kiderül, hogy az előző számítás hibás. Elbeszélgetnek az űr hőmérsékletéről, a Hold esetleges lakhatóságáról, majd a fenéklemezen levő ablakot kinyitva kidobják Bolygó tetemét. Szó esik a Nap hőmérsékletéről, a Nap és Hold fogyatkozásról. Felfedezik, hogy a kidobott Bolygó követi a lövedéket. Egyre zaklatottabb állapotba kerülnek az oxigén túladagolása miatt, de úrrá lesznek a helyzeten. Rádöbbennek, hogy nem tervezték meg, hogy térnek vissza a Holdról – de ezt nem is tekintik valódi problémának, bíznak a Hold-lakók vendégszeretetében és a Földön maradt klubtagok találékonyságában.

Áthaladnak azon a ponton, ahol a Föld és Hold gravitációja kioltja egymást, ezt hosszabb matematikai és fizikai fejtegetést követően súlytalanság állapotában elkövetett vidámkodással ünneplik. Lassan közelednek a Holdhoz, de a lövedék ablakain át végzett megfigyelések egyre nyilvánvalóbbá teszik, a lövedék célt tévesztett és nem fog becsapódni a Hold felszínébe. Okként az indulást követő meteorit találkozót vélik, amely minimális mértékben, de módosíthatta az egyébként hibátlanul megvalósított kilövést.

Hosszú fejezeteken, órákon át figyelik meg a Hold közeledő, majd távolodó felszínét, Verne minden ismert krátert és csillagászt bemutat. A két tudós közben azon vitatkozik, hogy parabolikus vagy hiperbolikus pályán haladnak. Ardan tökéletes példája a tudomány mélysége iránt nem igazán érdeklődő embernek, aki viszont meglátja a világ, ez esetben a Hold szépségeit és fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötletekkel és elgondolásokkal rukkol elő próbára téve Barbicane és Nicholl türelmét.

A lövedék elhalad a Hold másik, Földről nem látható oldala felett is, itt Verne szabadjára engedi képzeletét. Amikor a Hold a lövedék és Nap közé kerül, teljes sötétségbe kerül a lövedék, ki is hűl, a fűtés nem birkózik meg a hideggel. Váratlan meteor-robbanás világítja be a Holdat, ez ad lehetőséget a még soha nem látott terület megfigyelésére. Az utazók a Hold lakhatósága felett vitatkoznak.

Számot vetve helyzetükkel arra jutnak, hogy vagy örökké a Hold körül fognak keringeni, vagy nehezen kiszámítható idő, mire a Holdba csapódnak. Ardan zseniális ötlete, használják pályamódosításra a landolási sebesség csökkentésére szánt rakétákat, felcsillantja a reményt, hogy visszatérhetnek a Földre. Az ötlet bevált. A lövedék december 14-ről 15-re virradó éjszaka becsapódik a Csendes-óceánba.

Az utazók szerencséjére egy kutató-hajó észleli a becsapódást. Őrült verseny kezdődik az idővel, hogy kiemeljék az óceán fenekére süllyedt lövedéket. Bár a helyet bójával jelölik meg, de a kiemelő darut, a két kilométernél mélyebb kutatásra alkalmas eszközöket meg kell tervezni, meg kell építeni. A Gun Club minden tagja részt vesz a munkában. Minden erőfeszítés ellenére, reményüket vesztve, december 29-én fel kell adniuk a keresést.

A visszaúton egy éles szemű matróz észrevesz egy lebegő tárgyat, a lövedék az! A teljes lövedék fajsúlya könnyebb, mint a víz, így hiba volt az óceán fenéken keresni.

A három utazó Amerika hőse lesz, egész országra kiterjedő ünneplés veszi kezdetét.

Fejezetek

Bevezetés, amely e mű első részének összefoglalása s egyben a második rész előszava is Este tíz óra húsz perctől tíz óra negyvenhét percig Az első félóra Az utasok berendezkednek Egy kis algebra Hideg világűr Kérdések és feleletek Furcsa részegség A 78 114. mérföldön Az eltérülés következményei Akik a holdat megfigyelték Képzelet és valóság Helyrajzi megfigyelések Holdbéli tájak Háromszázötvennégy és fél órás éjszaka Hiperbola vagy parabola? A déli félteke A TychoA becsapódási krátert a híres csillagászról, Tycho Brahe-ről nevezték el. Nehéz kérdések Küzdelem a lehetetlennel A Susquehanna mélységméréseket végez J. T. Mastont visszahívják A mentés Végszó

Szereplők

Impey Barbicane, a Gun Club elnöke, lövedék-utasAz Utazás a Holdba könyvben is szerepelt. Nicholl kapitány, lövedék-utas Michel Ardan, lövedék-utas Diana, kutya, lövedék-utas Bolygó, kutya, lövedék-utas Jonathan Blomsberry, a Susquehanna naszád kapitánya, Blomsberry ezredes unokaöccse Bronsfield, hadnagy a Susquehanna naszádon Cyrus Field igazgató J. T. Maston, a Gun Club tagja, örökös titkár Willcome, a Gun Club tagja Blomsberry ezredes, a Gun Club tagja Elphiston őrnagy, a Gun Club tagja Bilsby, a Gun Club tagja J. M. Belfast, a cambridge-i csillagvizsgáló igazgatója Murchinson mérnök a Goldspring alkalmazásában

Értékelés

Érdekességek Az egyenlítőnél, az északi szélesség 5. és a nyugati hosszúság 25. fokán van a Nyugalom tengere, a Mare Tranquillitatis,11. fejezet 99 évvel később itt ér Holdat az Apollo–11. Rendkívül kedvezőek voltak tehát a körülmények, hogy tisztázzák a nagy kérdést: lakható-e a Hold? De Barbicane sem oldhatta meg a nagy rejtélyt. Nem látott mást, csak óriási, puszta síkságokat, észak felé pedig kopár hegyeket. Emberi kéz művének sehol sem látszott nyoma. Nem voltak romok sem, amelyek arról tanúskodtak volna, hogy valaha emberek éltek itt. Nyájakat sem látott, ami legalább valamely alsóbbrendű életre mutatott volna. Sehol semmi mozgás. Növényzetnek semmi nyoma. A Földre jellemző állat-, növény- és ásvány világból a Holdon csak az egyik: az ásvány világ jelenléte volt észlelhető.13. fejezet A lövedék a szélesség 27° 7’-én és a nyugati hosszúság 5° 7’-én21. fejezet tért vissza. Ez a koordináta az Atlanti-óceán közepére esik. Ennek oka, hogy a könyv írása idején még nem volt egységesítve a Földrajzi koordináta-rendszer. Verne regényeiben általában a párizsi kezdőkörű koordináta rendszert használta, ebben a regényében azonban nem, itt Washingtonon halad át a kezdőkör, a helyes koordináta: . Az Apollo–15 visszatérő egysége alig egy tucat kilométerrel nyugatabbra landolt. Ezzel magyarázható az a határozott érdeklődés, amellyel a közvélemény röviddel az utasok visszatérte után fogadta azt a közlést, miszerint százezer darab, egyenként ezer dollár névértékű részvény kibocsátásával százmillió dollár alaptőkéjű részvénytársaság alakult, amelyet Bolygóközi Nemzeti Közlekedési Vállalat néven jegyeztek be. Elnök: Barbicane; alelnök: Nicholl kapitány; szervező titkár: J. T. Maston; forgalmi főnök: Michel Ardan. Az amerikaiaknak azonban vérükké vált, hogy üzleti dolgokban minden eshetőséggel, még a csőddel is számolni kell – ezért a cégalapítással egyidejűleg, Henry Trollope és Francis Dayton személyében a bírói kiküldöttet, valamint a csődtömeggondnokot is kinevezték.23. fejezet Ardan Mihály neve Nadar anagrammája. Nadar Verne egyik legjobb barátja volt, a repülés iránti szenvedélyük kötötte össze őket, mindketten hitték, hogy a repülés jövője nem a kor léggömbjének fejlesztett változata, hanem a levegőnél nehezebb megoldás. 1880-ban a The Pall Mall Gazette Verne Columbiadját „űrhajóként” írta le – ez az űrhajó szó első bizonyítható említése. John Jacob Astor – a negyedik, aki a Titanic elsüllyedésekor vesztette életét – 1894-ben írt Utazás más világokba fantasztikus regényében szerepelt először az "űrhajó emberi személyzettel" (a manned spacecraft) kifejezés. Az első német nyelvű kiadást a Légrády testvérek adták ki Pesten 1873-ban Reise um den Mond címmel. Verne másik űrregénye a Hector Servadac. A túladagolt oxigén fontos szerepet kap Verne Ox doktor hóbortos ötlete (1872) novellájában is. Számos Verne műben kap szerepet kutya: Hatteras kapitány, A tizenöt éves kapitány, A Szahara tengere, Jégszfinx, Senki fia, Híjj-zutty, A Jonathan hajótöröttei.

Tévedések és igazságok Jules Verne korának legújabb fizikai, kémiai és csillagászati eredményeit használta fel a regény írásához. Ezek közül jónéhányat megcáfolt a tudomány.

bélyegkép|300px|jobbra|Bolygót kidobják. Ablaknyitás az űrben. Az ablak pillanat alatt megfordult a zsanérokon; Michel kidobta a kutyát. Alig illant el néhány molekulányi levegő. A művelet oly jól sikerült, hogy Barbicane később a fülkében levő hulladékokat is bátran kidobhatta.5. fejezet A kinyitott ablakon át a lövedék összes levegőjének és rögzítetlen tárgyának ki kellett volna szöknie. Nem maradt volna belégzésre alkalmas levegő (a lövedék belső nyomása sem lett volna elég a belélegzéshez). A levegő szinte teljes eltűnése elviselhetetlen hideget okozott volna a lövedéken belül. ... kívül borzalmas hideg van. Elevenen megfagyunk, ha beengedjük a kinti hideget.5. fejezet De ennek ellenére ablakot nyitottak és nem fagytak meg. A kidobott tárgyak követik a lövedéket. Száz évvel később az Apollo-11 legénysége is észrevette, hogy egy tárgy távolról követi őket, a Saturn V három fokozatú, folyékony hajtóanyagú óriásrakéta harmadik fokozatából az az elem, amely összekapcsolta a szervizmodullal, levált, és követte az űrhajót. A Nap és a benti hőmérséklet. Verne helyesen írja le, hogy amikor a Nap süti a lövedéket, abban a levegő felmelegszik, illetve a napsütés hiányában kihűl. Azonban a lövedék nem képes a levegő hűtésére, amelyre szükség volna. Fűtés ugyan létezik, de az alumínium burkolatú lövedék gyakorlatilag hőszigetelés nélkül készült. - Igen! Igen! – kiáltott fel. – Repülünk! A lövedék forró falai ontják ezt a fullasztó meleget! A légrétegekkel való súrlódás hevítette fel a lövedéket! Meglátjátok, nemsokára alábbszáll a hőmérséklet, mert már az űrben repülünk! Most csaknem megfulladunk a melegben, de hamarosan metsző hideg lesz idebenn!2. fejezet