A Vágyódás a tavasz után (Komm, lieber Mai) Christian Adolph Overbeck verse, melyet Wolfgang Amadeus Mozart zenésített meg énekhangra és zongorára 1791-ben.
Kotta és dallam
1. Szép május, jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait, oly régen várlak téged, hogy minden nyíljon itt! Ha dúsan hajt a rózsa és ontja illatát, mily vágyva szívom róla, ott járva réten át. 2. A télben lám sok jó van és mennyi szépet ád, Ha járunk térdig hóban és vívunk hócsatát. S ha jő az alkony óra benn épül kártya vár, Majd szánkó hív nagy útra és vélünk vígan száll.3.De mégis más, ha nyáron az égbolt fényesebb,
Szól víg madár az ágon, ez nékem százszor szebb.
Most búsan, kérdve néz rám a délceg hintaló,
De künn a kertnek útján csak sár van víz meg hó.
5. Ó bárcsak lenne végre az ég oly fényes kék, Hogy jöjjön nyár a télre sok gyermek szíve kér. Szép május hozd el nékem e drága csalogányt, S mind víg lesz künn a réten az ifjú és a lány. Teréz Tulok4.Több nékem így a bánat, mert Lotti szíve fáj. A drága lány csak várja, hogy májust lássa már.
Sha kérem, jöjjön vélem, kis játék volna jó,
csak ül nagy búsan, tétlen mint fészkén tyúkanyó.
Jegyzetek
Források
Felvételek
Kapcsolódó szócikkek Mozart dalai a magyar Wikipédián: Wolfgang Amadeus Mozart műveinek listája
Kategória:Komolyzenei dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok