Az SMS Derfflinger a Német Császári Haditengerészet (Kaiserliche Marine) közvetlenül az első világháború előtt elkészült csatacirkálója és egy három egységből álló hajóosztály névadója volt. Testvérhajói a Lützow és a Hindenburg voltak. A Derfflinger-osztály egységei a korábbi német csatacirkálók nagyobb és továbbfejlesztett változatai voltak a tűzerő, a páncélvédettség és a hatótávolság tekintetében. A hajót a harmincéves háború egyik brandenburgi tábornagya, Georg von Derfflinger után nevezték el.
A Derfflinger a világháború nagy részében az I. felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) tagjaként szolgált és számos hadműveletben vett részt, így az angol partok elleni rajtaütésekben valamint a doggerbanki és a skagerraki (jütlandi) csatákban, mely utóbbiban a makacs ellenállása miatt a britek a “vaskutya” (“Iron Dog”) nevet akasztották rá. A Derfflinger a skagerraki csatában két brit csatacirkáló elsüllyesztésében is közreműködött: a Seydlitz-cel a Queen Mary-t, míg testvérhajójával, a Lützow-val az Invincible-t küldték a tenger fenekére. A Derfflingert a háború után a Hochseeflotte nagy részével együtt Scapa Flow-ban internálták az 1918 novemberi fegyverszünet után. A Ludwig von Reuter tengernagy parancsnoksága alatti internált hajókat 1919. június 21-én a saját legénysége süllyesztette el, megakadályozván, hogy azok a britek kezére kerülhessenek. A Derfflinger 14:45-kor (KEI) süllyedt el.
Építése A Blohm & Voss által épített Derfflinger gerincét 1912-ben fektették le a Hamburgban. A vízrebocsátására eredetileg 1913. június 14-én került volna sor, de a fabakok, melyeken a hajó nyugodott, beragadtak és a hajótest csak 30–40 cm-t mozdult meg. A július 12-ei második próbálkozás már sikerrel járt. Hajógyári munkásokból álló legénységgel a cirkáló a Skagerrakon és a Kattegaton át Kielbe hajózott. Október végén a Derfflingert az I. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe I) osztották be, de a próbajáratai során megsérült gőzturbinái miatt november 16-ig nem tudott csatlakozni az egységéhez.Staff, 39. o.
A hajó vízkiszorítása 26 600 tonna volt, teljes hosszúsága 210,4 m.Gröner, 56-57. o. A hajó személyzete 1068 főnyi legénységből és 44 tisztből állt.Staff, 35. o. A Derfflingert 14 szénnel üzemelt kazánnal és két magas- és alacsony nyomású turbinával szerelték fel, melyek négy hajócsavart hajtottak meg.Staff, 37. o. A hajó csúcssebessége 26,5 csomó volt és 10 400 km-t (5600 tmf) tudott megtenni 14 csomós sebesség mellett. 1915 augusztus elején egy darut szereltek a hajó közepére és Hansa-Brandenburg W vízirepülőgépek indítását tesztelték rajta.
A nyolc 30,5 cm-es (L/50) ágyúval felszerelt Derfflinger-osztály a legnagyobb és legerősebb német csatacirkálók voltak. Fegyverzetüket 12 darab 15 cm-es ágyú egészítette ki, melyeket külön kazamatákban helyeztek el. Ezek közül a Derfflingerről négyet eltávolítottak 1916-ban. A hajóra négy 8,8 cm-es légvédelmi ágyút szereltek a hajó közepére. Négy 50 cm-es víz alatti torpedóvetőcsővel is rendelkezett, melyek közül egy-egy volt a hajó orrában, tatjában illetve a hajó két oldalán.Staff, 36. o.
Szolgálat Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés A Derfflinger első harci bevetése az Anglia keleti partján lévő Scarborough, Hartlepool és Whitby városok elleni támadás volt. Korábban a felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) csatacirkálói már végrehajtottak egy támadást Yarmouth ellen 1914 végén és Friedrich von Ingenohl, a Hochseeflotte parancsnoka egy újabb rajtaütés végrehajtása mellett döntött. A hadművelet célja a brit flotta főerejének, a Grand Fleet egy részének nyílt tengerre való kicsalogatása volt, ahol azt megsemmisíthette volna a német főerőkkel.Tarrant, 30. o. December 15-én 03:20-kor Franz von Hipper ellentengernagy, zászlóshajójának, a Seydlitznak a fedélzetén elhagyta a Jade torkolatát, a flotta Wilhelmshavennél lévő haditengerészeti bázisát. A Seydlitzet a Derfflinger követte, mögötte a Moltke, a Von der Tann csatacirkálók, végül a Blücher páncélos cirkáló (német korabeli megjelölése mindegyiknek Großer Kreuzer) haladt. A köteléket a Kolberg, a Straßburg, a Stralsund és a Graudenz könnyűcirkálók valamint két rombolóflottila kísérte.Tarrant, 31. o. A hajók északnak tartottak, elhaladva a Helgoland sziget mellett, míg el nem érték a Horns Rev világítótornyát, ahonnan nyugatnak fordultak Scarborough irányába. Hipper kifutása után 12 órával a Hochseeflotte is kifutott, hogy távolról nyújtson számukra fedezetet. Ingenohl flottájában 14 modern csatahajó (dreadnought) és 8 régi csatahajó (pre-dreadnought) volt, melyeket két páncélos cirkáló, hét könnyűcirkáló és 54 romboló kísért.
Pár hónappal korábban, 1914. augusztus 26-án a német Magdeburg könnyűcirkáló zátonyra futott a Finn-öbölben, a hajó maradványai pedig az oroszok kezére kerültek és a közelében megtalálták a tengerbe dobott kódkönyveket. Az oroszok a kódkönyvek másolatait átadták a Brit Királyi Haditengerészetnek, melynek titkosítással foglalkozó osztálya – az ún. Room 40 – ezt követően hozzáláthatott a német rádiójelek megfejtéséhez és december 14-én elfogták a Scarborough elleni tervezett rajtaütés rádióüzeneteit. Azonban a terv pontos részletei ismeretlenek maradtak előttük és a britek úgy vélték, hogy a korábbi hadművelethez (Yarmouthi rajtaütés) hasonlóan a Hochseeflotte zöme nem vesz részt az akcióban. David Beatty altengernagy Rosythban állomásozó négy csatacirkálójának támogatására a 3. cirkálórajt (3rd Cruiser Squadron) és a 2. csatahajóraj (2nd Battle Squadron) hat csatahajóját küldték ki a Grand Fleettől, hogy Hipper csatacirkálóit elkapják.Tarrant, 32. o.
December 15-e éjjelén a Hipper egységeit távolról biztosító Hochseeflotte brit rombolókkal találkozott össze. Az éjszakai torpedótámadástól tartó Friedrich von Ingenohl tengernagy elrndelte hajóinak a visszavonulást. Hippert nem értesítették a visszavonulásról, ezért folytatta a küldetését. A brit partokat elérve csatacirkálói két csoportra oszlottak. A Derfflinger és a Von der Tann Scarborough támadására indult déli irányba, míg a Seydlitz, a Moltke valamint a Blücher északnak tartott Hartlepool és Whitby felé.Tarrant, 33. o. 09:45.kor a két csoport ismét egyesült és együtt távoztak keleti irányba.Scheer, 70. o.
Ekkor Beatty csatacirkálói Hipper visszavonulási útvonalán helyezkedtek el, míg a többi kötelék úton volt, hogy teljesen bekerítse őket. 12:25-kor a felderítőcsoport (Aufklärungsgruppe I) könnyűcirkálói Hipper nagyobb egységeit keresve a brit kötelékek között haladtak át.Tarrant, 34. o. A 2. könnyűcirkálóraj egyik egysége észlelte a Stralsundot és ezt jelezte Beatty-nek. 12:30-kor Beatty az adott irányba fordult a csatacirkálóival, mivel feltételezte, hogy a német könnyűcirkálók a csatacirkálók elővédjét képezik, azok azonban 50 km-re voltak ekkor tőlük. A Beatty egységeit biztosító 2. könnyűcirkálórajt a német hajók üldözésére küldték, de egy félreértelmezett fényjelzés miatt mind visszatértek a csatacirkálók biztosítására. Ez a kommunikációs zavar lehetővé tette a német könnyűcirkálóknak a menekülést és figyelmeztették Hippert a brit csatacirkálók helyzetéről, így azok a brit erőket északnyugati irányban kikerülve tértek haza.
Mind a két félnek volt rá lehetősége arra, hogy jelentős győzelmet arathasson a másik felett, így utólag mindkét fél csalódottan értékelte az eseményeket. Ingenohl hírnevének sokat ártott a bátortalansága. A Moltke parancsnoka dühös volt, amiért megfogalmazása szerint Ingenohl “megijedt tizenegy [valójában hét] elintézhető brit rombolótól” és hozzátette, hogy “a jelenlegi vezetéssel nem fogunk elérni semmit”.Tarrant, 35. o. A hivatalos német történelemírás felrója Ingenohlnak, hogy a rendelkezésére álló könnyű erőket nem küldte az ellenséges erők felderítésére: “Olyan döntést hozott, mely nem csak komolyan veszélyeztette az angol partokhoz küldött erőit, de megfosztotta a Német Flottát egy jelzés értékű biztos győzelemtől.”
Doggerbanki csata 1915 januárjában a németek tudomást szereztek arról, hogy a britek felderítő hadműveletet hajtanak végre a Dogger-pad (Doggerbank) térségében. Ingenohl eleinte vonakodott ezen erők megtámadására kihajózni, mivel az I. felderítőcsoportnak nélkülöznie kellett az esedékes karbantartások miatt szárazdokkba került Von der Tannt. Richard Eckermann ellentengernagy, a Hochseeflotte vezérkari főnöke azonban ragaszkodott a hadművelet végrehajtásához, így Ingenohl kiküldte Hipper csatacirkálóit a Dogger-padhoz.Tarrant, 36. o. A január 23-ai kihajózáskor a Seydlitz haladt az élen, mögötte a Moltke, a Derfflinger végül a Blücher haladt. A csatacirkálókat a Graudenz, a Rostock, a Stralsund és a Kolberg könnyűcirkálók valamint a II. és V. rombolóflottilla és XVIII. romboló-félflottilla 19 rombolója kísérte. A Graudenz és a Stralsund a kötelék előtt, míg a Rostock és a Kolberg attól jobbra illetve balra haladt. Minden könnyűcirkáló mellé egy romboló-félflottilla volt rendelve.
A német rádiójeleket azonban a briteknek ismét sikerült elfogniuk és ez ismét jelentős szerepet játszott. Bár a németek pontos terve nem volt számukra ismert, azt meg tudták fejteni, hogy Hipper a Dogger-pad környékén tervez végrehajtani hadműveletet. Ellenük Beatty 1. csatacirkálóraját, Archibald Moore ellentengernagy 2. csatacirkálóraját, William Goodeneough sorhajókapitány 2. könnyűcirkálóraját illetve a hozzájuk 08:00-kor a Dogger-padtól 30 km-re északra csatlakozó Reginald Tyrwhitt sorhajókapitány Harwichből érkező rombolóit (Harwich Force) küldték ki.
A Kolberg 08:14-kor észlelte a Aurorát és a harwichiak több rombolóját. Az Aurora a fényszóróit a Kolbergre irányította, mire az tüzet nyitott a brit hajóra két találatot elérve. Az Aurora viszonozta a tüzet és szintén két találatot ért el. Hipper azonnal az torkolattüzek irányába fordult a kötelékével, ám ekkor a Stralsund észlelt nagy füstöt északnyugati irányban, amit Hipper irányába tartó nagy brit hadihajóknak tulajdonítottak.Tarrant, 38. o.
Hipper ezért déli irányban igyekezett elmenekülni előlük, de a sebessége 23 csomóra volt korlátozva, mivel a régebbi építésű Blüchernek ekkora volt csak a csúcssebessége. Az üldöző brit csatacirkálók 27 csomós sebességgel közeledtek, így hamar beérték a német hajókat. 09:52-kor a Lion 18.000 méter távolságból lövéseket adott le a Blücherre, röviddel rá a Queen Mary és a Tiger is tüzet nyitott. A Blüchert 10:09-kor érte az első találat, majd két perccel később főleg a Lionra koncentrálva a német hajók viszonozták a tüzet. 10:28-kor a Liont találat érte a vízvonalon, mely a hajó oldalán rést ütve elárasztotta az egyik szénraktárát vízzel. 10:30-kor a britek csatavonalában negyedik New Zealand lőtávolon belülre ért a Blücherhez és tüzet nyitott rá. 10:35-re a távolság 16.000 méterre csökkent, így az összes német csatacirkáló a britek lőtávolságán belülre került. Beatty a csatacirkálóit a sorban megegyező ellenfelükkel való harc felvételére utasította. A Tiger kapitánya a fedélzeten kialakult kommunikációs zavar miatt úgy gondolta, hogy a Seydlitzet kell célba vennie és emiatt a Moltkéra nem jutott ellenfél, így az zavartalanul tüzelhetett.Tarrant, 38-39. o. Ez idő alatt a Derfflingert egy találat érte, de csak kis károkat okozott. A hajótest páncélzatának két lemeze benyomódott és a néhány szénraktárt elárasztott a betörő víz.Tarrant, 43. o.