A Fekete-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország nyolcadik legmélyebb és kilencedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A Bükk-vidék negyedik legmélyebb és negyedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang és a Jáspis-barlang után.
Leírás
A bükk-fennsíki Nagy-fennsík északkeleti szélén, a Tekenősi-völgy déli végén, a Tekenős-zsomboly bejáratától körülbelül 60–85 méternyire, egy sziklakibúvásban nyílik. Egy időszakosan aktív víznyelőben van a bejárata, amelyhez egy legtöbbször száraz patakmeder vezet. A Tekenősi-rétről dózerúton közelíthető meg gyalog vagy terepjáróval. A barlang bejárata egy boltíves betontető. A bejáratánál látható a barlang feltárásának 30. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla.
A bejárata után egy körülbelül 12 méter mély, lépcsőzetes, beépített vaslétrákkal ellátott, vasbeton bejárati akna van. A bejárati akna alján, az első szűk részben van lezárva a barlang egy acélrudazattal. A járatai anisusi sötétszürke, fekete, kalciteres dolomitban, alsó triász mészkőben, felső perm, sötétszürke mészkőben és ladin porfiritben jöttek létre. Tektonikus törések mentén keletkezett, elágazó, többszintes, időszakosan aktív, tipikus víznyelőbarlang. A lépcsőzetesen mélyülő aknasort rövid, nagy esésű patakmederrészek, kisebb-nagyobb termek és agyagos kúszójáratok tagolják.
A Kolmogorov-próba alatt egy állandó vizű forrás folyik az időszakosan aktív vízvezető járatba. A Torda István-ág legfelső részén egy állandó vizű, körülbelül 3×6 méter felszínű tó alakult ki. Egy másik, már száraz tóban, a Kristály-tóban az egykori vízszint alatt gömbös, de kristályokkal fedett képződmények vannak. Az 1. számú szifonja sokszor vízzel töltődik fel és ekkor a mögötte lévő járatok nem járhatók. A mélypontján egy elmenő szifon, a 2. számú szifon zárja el az utat. A középső részén egy nagy, labirintusos nyelőzóna van, ahol változatos cseppkövek képződtek. A legnagyobb terme a Magyar Carlista, amely egy körülbelül 20 méter magas és 10 méter széles, rézsútos terem.
Gyakori morfológiai nagyformája a kürtő, az akna, a meander és néhány gömbfülkével is lehet találkozni a barlangban. A morfológiai kisformákat a gömbüstök, a mennyezeti síkok, az evorziós üstök, a hullámkagylók, az ujjbegykarrok és a meanderező járatokban szinlők képviselik. A Fő-ágban nincs sok cseppkőképződmény, de a felső, újonnan feltárt járatokban tömegesen előfordulnak. A barlangban függőcseppkövek, szalmacseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók, cseppkődobok, cseppkőlefolyások, mikrotetaráták, cseppkőmedencék, barlangi gyöngyök, kristályos borsókövek, típusos, gömbös borsókövek, korall-borsókövek és főleg a legmagasabban fekvő járatokban heliktitek, valamint a cseppköveken néha visszaoldódás figyelhető meg.
A barlangban eddig megfigyelt denevérek közül négy faj fokozottan védett. A vízgyűjtő-területe kicsivel kevesebb egy négyzetkilométernél. Időszakosan egy 20 méter magas vízesés található benne. Árvízveszélyes barlang. Hirtelen, nagy esőzéskor a barlangba befolyó víz miatt, amelynek a mennyisége 500 liter is lehet percenként, majdnem az egész barlang járhatatlan. Látogatni csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és jó erőnléttel, mászótudással lehet. Mivel a barlang csak kötéltechnikai eszközökkel járható, kevesen látogatják, ezért a képződményeinek a többsége ép. A barlangban elnyelődő vizek a Margit-forrásban jelennek meg.
Magyarország nyolcadik legmélyebb és kilencedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. A Bükk-vidék negyedik legmélyebb és negyedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang és a Jáspis-barlang után. 1981. december 31-én hazánk ötödik és a Bükk-vidék harmadok legmélyebb barlangja volt. A Bükk-vidék hetedik leghosszabb barlangja az István-lápai-barlang, a Bolhási–Jávorkúti-barlangrendszer, a Hajnóczy-barlang, a Létrási-vizesbarlang, a Szivárvány–Sebes-barlangrendszer és a Szepesi–Láner-barlangrendszer után.
A Torda István-ág Torda Istvánról, a MAFC Barlangkutató Csoport tagjáról lett elnevezve, aki 23 éves korában, a Gouffre Berger-ben (franciaországi barlang) hunyt el. Ebben a barlangrészben egy emléktábla is őrzi az emlékét. A Kolmogorov-próba nevű része Andrej Nyikolajevics Kolmogorov-ról lett elnevezve, a névadás oka ismeretlen. A Jean Marais-ág Jean Marais-ról lett elnevezve a régi francia filmekből ellesett kötéltechnika alkalmazása miatt, a kürtőmászást csak így sikerült megoldani. A Magyar Carlista nevű terem a Torca del Carlista nevű spanyolországi barlangról lett elnevezve, mert ebben a teremben a spanyolországi barlanghoz hasonló képződmények figyelhetők meg. A Fekete-barlang nevet az alapvetően sötét színű kőzetei miatt kapta. Előfordul a barlang az irodalmában Black Cave (Kordos 1977), Fekete Cave (Kordos 1977), Tekenősi Fekete-barlang (Nyerges 1997), Tekenős-víznyelő (Kordos 1984), Teknős-víznyelő (Dely 1970) és Teknős víznyelő (Kordos 1984) neveken is.
Kutatástörténet
1975 nyarán Simon Ernő, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem TDK Karszthidrológiai Szakcsoport tagja bukkant rá az időszakos víznyelőre és valószínűnek tartotta, hogy a víznyelő nyelési pontjának járhatóvá tételével egy nagy méretű barlangba lehet bejutni. A bejárati omladék három hónapig tartó bontása után 1975. november 9-én sikerült bejutni a barlangba a szakcsoport barlangkutatóinak. 1975-ben körülbelül 1000 m hosszúságig ismerték meg a barlangot. Az 1976. évi Karszt és Barlangban egy alaprajzi barlangtérkép-vázlat jelent meg róla.
1977 őszén a 137 méter mélységben lévő 1. sz. szifon átbontásával 80 méternyi új járatot tártak fel benne, amelynek a végén található a jelenlegi mélypontja. A felfedezésétől 1977-ig négy helyen akadt meg rövidebb időre a kutatás a végpont eléréséig. Az 1977-ben megjelent, Bükk útikalauz szerint nincsenek termeiben cseppkövek. Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Miskolcon található barlang Fekete-barlang néven.
Az 1977. évi Karszt és Barlang angol nyelvű különszámában megjelent, The longest and deepest caves of Hungary (December 31, 1975) című közleményből megtudható, hogy a Bükk hegységben fekvő, 1000 m hosszú, 140 m mély Fekete Cave (Black Cave) 1975. december 31-én Magyarország 15. leghosszabb és 7. legmélyebb barlangja. A 13. leghosszabb barlang (Vass Imre-barlang), a 14. leghosszabb barlang (Tapolcai-tavasbarlang), a 16. leghosszabb barlang (Jávor-kúti-víznyelőbarlang) és a 17. leghosszabb barlang (Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang) szintén 1000 m hosszú. Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 140 m mély és kb. 1000 m hosszú Fekete-barlang hazánk 6. legmélyebb és 14. leghosszabb barlangja.
Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján, 1977. december 31-én Magyarország 15. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben kb. 1000 m hosszú Fekete-barlang. A 13. leghosszabb barlang (Vass Imre-barlang), a 14. leghosszabb barlang (Tapolcai-tavasbarlang) és a 16. leghosszabb barlang (Borókás-tebri 4. sz. víznyelőbarlang) szintén kb. 1000 m hosszú. Az összeállítás szerint, 1977. december 31-én Magyarország 6. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő, 1977. december 31-én, 1976-ban és 1975-ben 140 m mély Fekete-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. 1978-ban járták be részben az Ember-terem feletti járatokat. 1978-ban kb. 500 m-rel nőtt hossza az új feltárásoknak köszönhetően. 1976 és 1978 között a szakcsoport tagjai felmérték járatait és a felmérés alapján Lévay Tibor és Simon Ernő készítette el a barlang alaprajz térképét és hosszmetszet térképét 1978-ban.
Az 1979-ben kiadott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a tekenősi-völgyben helyezkedik el Magyarország legmélyebb dolomitban induló barlangja, a Fekete-barlang, amely 162,8 m mély a bejáratától számolva. Felmért járatainak hossza 1000 m, de több száz m-nyi feltárt ága még nem lett térképezve. A barlang csak megfelelő felszereléssel rendelkező és kitűnő erőben lévő barlangkutatóknak járható. Néhány helyen előnyben vannak a karcsú kutatók. A barlang a porfirit és a karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit, és átmenetei) változatos formáit tárja fel. Alapvetően sötét színűek a kőzetek. A bükki viszonylatban hatalmas kürtők, a szép formák és a néhány helyen (leginkább a felső járatokban) megfigyelhető cseppkövek felejthetetlenné teszik a Bükk hegység legújabb feltárt hatalmas barlangját. A kiadványban publikálva lett a barlang függőleges metszet térképe. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 140-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.
1980-ban a szakcsoport feltárta a Kristály-tavi-ágat és alaprajz térképet rajzolt az Ember-termi-labirintról. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Fekete-barlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5372/8. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.
1981. december 31-én Magyarország 5. és a Bükk-vidék 3. legmélyebb barlangja volt a 153 m mély barlang. 1982-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tudományos Diákköri Karszthidrológiai Szakcsoportjának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Fekete-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang a több szempontból is jelentős értékei miatt lett és azért, mert Magyarországon ritka az ilyen nagy méretű és változatos befoglaló kőzetű barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Fekete-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.
Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv szerint az 1970-es évek egyik nagy barlangi felfedezése volt a Fekete-barlang felfedezése és a könyvben részletes leírás található a barlangról. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang, de a Bükk hegység barlangjai között két külön barlangként van feltüntetve a Fekete-barlang és a Tekenős-víznyelő, amely utóbbinak Teknős víznyelő a névváltozata. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a két barlang földrajzi elhelyezkedése. A barlang 1981-ben kitöltött és 1984-ben kiegészített barlangkataszteri törzslapja alapján a barlang 204 m vízszintes kiterjedésű (mért adat), kb. 1000 m hosszú (becsült adat), 1981-ben 152,8 m mély volt (mért adat), 1984-ben pedig 163 m mély volt. A barlangban sok a szemét. 1981-ben egy rossz minőségű kötéllétra volt az üregben, amely 1984-ben már nem volt ott. A barlang bejárati ácsolata életveszélyes. 1984-ben Nagy Tibor rajzolta meg a Kristály-tavi-ág alaprajz térképét és hosszmetszet térképét, valamint keresztmetszet térképeit.